Főmenü

Nehézségek a tanév első hónapjaiban kisiskolásoknál

Nem akarok már iskolába járni

Utolsó frissítés:

“Nem akarok már iskolába járni!”

– októberre már egyre több szülő hallhatta legalább egyszer ezt a mondatot. A tanév elindult, az iskoláról alkotott nyári fantáziák helyét átvette a monoton tanulás…. Elsős, kisiskolás gyermekünknél pedig egyre inkább csökken a lelkesedés és egyre nehezebb a reggeli elindulás. Tipikus helyzetek, amelyekkel a legtöbb szülő szembesül, ha gyermeke első osztályos lett.

De ezek a jelek nem feltétlenül mutatnak afelé, hogy ettől kezdve érettségiig könyörögni kell.

Írásomban arra igyekszem felhívni a figyelmet, hogy a lelkesedés elapadásának hátterében milyen tényezők állhatnak, és szülőként hogyan segíthetünk gyermekünknek túllendülni a szürke hétköznapokon, hogyan alapozzuk meg az önállóság és önmotivációs képesség kialakulását.

 

A tanév első hónapjaiban többféle jelét is tapasztalhatjuk a motiváció csökkenésének:

a gyermek kérdezgeti, hogy meddig kell még járnia iskolába, egyre hosszabb és konfliktusosabb a reggeli elindulás, délután nem akar otthon gyakorolni, házi feladatot írni.

Vagy az iskolából érkezik visszajelzés:

az addig mintagyerek Petike egyre rendetlenebb az órán és a szünetekben, Annát pedig egyre többször küldik haza az iskolából, mert fáj a hasa, otthon azonban csodás gyógyulás történik, ha mesét nézhet. Megijedni nem kell, de fontos, hogy a jelzésekre odafigyeljünk, és igyekezzünk feltárni a háttérben meghúzódó okokat.

 

Szorongás, viselkedési zavarok

 

A változás legtöbbször szorongást kelt az emberben, különösen igaz ez a gyerekekre. Új közösségbe kerülnek, az óvoda után új társakkal, szabályokhoz és feladatokhoz kell alkalmazkodniuk, ez természetesen kísérheti feszültség, aggodalmaskodás. Akár még második-harmadik osztályban is, a nyári szünet lazaságát, anya-apa szabadságait követő, szülőktől való nagyobb és hosszabb időtartamú távolság (iskolai nap) felszínre hozhatja a szeparációs szorongás tüneteit (intenzív, életkornak nem megfelelő félelmi reakció, sírás pl. reggeli elbúcsúzáskor).

A közösségben tapasztalt problémák hatnak az önbizalomra, kezdeményezőkészségre, nyitottságra (pl. nem akar mások előtt beszélni, nem barátkozik). A túl szigorú számonkérések pedig a fentiek mellett felerősíthetnek egyéb szorongásos problémákat is (pl. kényszeresség, teljesítménykényszer, lefagyás teljesítményhelyzetben, stb).

A felsorolt esetekben érdemes együttműködni a pedagógusokkal, az osztálytársak szüleivel, információt kérni, körüljárni a helyzeteket, amelyekben a tünet megjelenik. Szükség esetén az iskolai pszichológus segítségét is kérhetik a szülők, aki indokolt helyzetben továbbküldheti őket nevelési tanácsadóba, klinikai szakpszichológushoz, pszichoterapeutához.

 

Tanulási problémák

 

tanulás
“Nem akarok már iskolásba járni!” – illusztráció

Az iskolaérett gyermekek esetén is nagy egyéni különbségek vannak abban, hogy ki mennyire tudja pl. tolerálni a 45 perces egy helyben ülést vagy követni a tananyagot. Különbözhetnek abban is, hogy mennyire teljesítményorientáltak, versenyszellemek, vagy épp mennyire önállóak, kötelességtudóak.

Gyakran az is előfordul, hogy pl. az órai rendetlenkedés hátterében unatkozás áll, mert a gyermek már egyéni érdeklődéséből, vagy hajtósabb szülei miatt már nyáron megtanult írni-olvasni. Így nem motivált az órán odafigyelni, hiszen a tanítónéni számára „már nem mond semmi újat”.

Gyakori probléma az is, hogy a nagyobb mozgásigényű gyerek nem bír el a saját feszültségével, nehezen tűri a 45 perces órákat, a gyakori fegyelmezés és büntetések miatt viszont csak még frusztráltabbá válik, és tovább zavarja az órát.

Megint más a gyengébb kézügyessége és/vagy kialakulatlan kudarctűrése miatt dobja félre otthon az írásgyakorlást, illetve zavarja az órát.

Jó képességű gyermek is rendelkezhet tanulási zavarral (olvasás-írás-számolási zavar), melyet ki kell szűrni már nagy óvodás, illetve kisiskolás korban, mivel a diagnosztizálatlan tanulási probléma jelentős hatással van nem csak a tanulmányi eredményekre, hanem a motivációra, önbizalomra is.

 

Fontos ismerni a gyermekünk egyéni jellemzőit

 

A gyermek tanuláshoz/kötelességekhez/erőfeszítéshez való hozzáállása eleinte az otthoni, szülővel történő együtt tanulás során mutatkozik meg. Észben kell tartani, hogy nem az a cél, hogy a házi feladat bármi áron elkészüljön másnapra.

Sokkal fontosabb, hogy a gyermek tanulni tanuljon meg, reálisan alkosson meg (rész)célokat. Ne mások miatt dolgozzon, hanem találja meg a tanulásban, önképzésben, új ismeretek elsajátításában azt, ami őt építi, örömmel tölti el.

Szülőként feladatunk emellett abban is segíteni őt, hogy személyiségének alapjait ne áldozzuk be a szabályokhoz történő alkalmazkodás során. Pl. a mozgékony gyerkőc számára jót tesz a sport, a gyengébb kézügyesség hátterében meghúzódó okokat pedig fejlesztő tornával, gyógypedagógus szakember segítségével korrigálhatjuk. Van, hogy az otthoni együtt-tanulással sikerül kialakítani a rutint, és később már önállóvá válik a gyerek, másoknál a magántanár bevonása tehermentesíti a család életét.

 

Mindennapi nehézségek

 

Az időhiány, különórák megszervezése, valamint a rutin kialakítása szintén stressz a gyermek és a szülő számára egyaránt. Minél kisebb egy gyerek, annál inkább igaz, hogy a biztonságot a szülői keretek, ritmus és állandóság alapozza meg. Az órát elsőben, van, ahol csak másodikban tanítják a gyermekeknek, az időfogalom is sokszor még kialakulatlan, a késleltetési képesség hiánya is sokszor áll a látszólagos motiválatlanság hátterében. A rutin kialakítása a szülő feladata, a fokozatos, ész-szerű terhelés beállítása mellett.

 

Testi tünetek, avagy fáj a gyerek hasa, de az orvos szerint „pszichés”

 

Gyakori eset a fenti kislány problémája, mely szerint a motiválatlanság, szorongás vagy egyéb nehézség has/fejfájás, gyakori megbetegedés, vagy bármilyen testi tünet formájában kerül felszínre. Minél kisebb egy gyermek, annál inkább jellemző lehet ez a megnyilvánulási forma, de a felnőttek körében is gyakori: gondoljunk csak a stresszel összefüggésben levő gyomorgörcsre, hasmenésre, izzadékonyságra, stb.

Ha egy gyermeknél felmerül a tünetek pszichés háttere, abban az esetben is mindenképpen javasolt az orvosi kivizsgálás, mert a pszichés faktor megléte nem jelenti azt, hogy semmilyen szomatikus elváltozás nincsen, illetve bizonyos betegségeknél életmódváltásra, vagy gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Ilyen pl. reflux betegség: a tüneteket a stressz felerősítheti, de nem elegendő a stresszkezelés tanulása, ha nem tartják be pl. az étrendre vonatkozó előírásokat, vagy olyan mértékű a tünet, hogy azt gyógyszerrel kell karbantartani.

Fontos megemlíteni, hogy nem minden gyermek képes szavakkal kifejezni a problémákat, nem feltétlen áll bizalmi probléma annak hátterében. Ha a gyermek testi tüneteket „mutat”, vagy a viselkedéséből következtethetünk csak arra, valami nincs rendben.
Ettől függetlenül érdemes mindig megtartani a bizalmi légkört, megőrizni nyugalmunkat, hogy a gyermek bátran fejezhesse ki, mondja el problémáját, hogy miért esik nehezére az iskolai élet.

Amennyiben a tanév első két hónapját követően még mindig tapasztalja a fenti tüneteket gyermekénél, érdemes az iskolai pszichológushoz, a nevelési tanácsadóban, vagy Klinikai Pszichológiai Szakambulanciánkon (0614599170) bejelentkeznie, ahol egy szülőkonzultáció keretében, pszichológus segítségével végigveszik a probléma hátterében feltételezhető okokat, illetve módszereket tanulhat gyermeke segítéséhez.

Kifejezetten figyelmet igényelnek az állapotok, amikor a gyermek tünetei nagyon felerősödnek, hirtelen indulnak, vagy a téli szünetet követően sem csökkennek, ilyenkor nem érdemes halogatni a segítségkérést.

 

Eitler Szilvia

A cikk megosztását külön köszönjük!  😉

 

Irodalom:
Vekerdy T. (2014). Iskolák?!?! – Gyerekek, szülők és tanárok. Centrál Médiacsoport Zrt., Budapest

Fotó:
pixabay.com/Klimkin
pixabay.com/White77

 

 

Nehézségek a tanév első hónapjaiban kisiskolásoknál

Te halottad már gyermekedtől ezt a mondatot? "Nem akarok iskolába járni!"

Köszönjük, hogy szavaztál!