Az egyensúlyérzék – a sorozat 4. eleme

Egyensúlyérzék - apa és fia egyensúlyoz

Azt mindig tudtam, hogy az egyensúlyozás nem az erősségem. De akkor éreztem át igazán a dolog bonyolultságát, amikor gyógypedagógus barátnőm elmesélte, hogy nem csak egyféle egyensúlyról beszélhetünk. Lehet, hogy egy gyerek nagyon ügyesen és gyorsan biciklizik, meg fut (vagyis jó a dinamikus egyensúlya), de attól még nem biztos, hogy a statikus egyensúlya is jó. Mert nem tud megállni fél lábon, vagy állva felvenni a cipőjét. És akkor a végtag-egyensúlyról még nem is beszéltünk (be tudja-e vinni az asztalra a levessel teli tányért).

Ha kicsit filozófikusabb magasságokból tekintünk az egyensúly kérdésére, akkor azt látjuk, hogy ez egy nagyon emberi dolog, hiszen a felegyenesedéshez kapcsolódik.

Az ember az egyetlen, aki képes felemelkedve ránézni a helyzetekre, és átlátva az összefüggéseket döntéseket hozni, vagyis gondolkodni. A galamb, akinek járás közben folyton mozog a feje, nem annyira az éles eszéről híres. Viszont a felegyenesedéssel az ember feje nyugalomba került, és ez hozzájárul a gondolkodás képességéhez. A lábunkkal a földhöz kapcsolódunk, a fejünk közelebb került a fényhez, a szellemihez. Ez a fény pedig, ahogy mondani szoktuk, segít abban, hogy világosan tudjunk gondolkodni.

Nem csak, hogy legfelülre kerül a fej, de a nyak által elválasztódik a mellkasi résztől, vagyis az érzelmektől. Ezáltal nem viszik el (feltétlenül) az érzelmeink a gondolkodásunkat. Persze, vannak helyzetek amikor nehezebb a két terület szétválasztása. Például, amikor nagyon szorongunk, és behúzzuk a vállaink közé a fejünket. Akkor a szorongástól nehéz reálisan (világosan) gondolkodni.

Szóval, mit ad nekünk az egyensúlyérzék, azon kívül, hogy meg tudunk állni a lábunkon.

  1. Belső szimmetriát, vagyis egy belső élményt arról, hogy kapcsolatban vagyok a térrel, az irányokkal. Ezáltal belső nyugalmat, testi-lelki egyensúlyt.
  2. Az önfolytonosság érzését: ugyanaz maradok tértől és időtől függetlenül.
  3. Rendezettnek éljük meg a világot, átlátjuk, így meg tudjuk ítélni, mi a jó és mi a rossz. Kialakul az igazságérzetünk. Tudunk dönteni, választani és céltudatosan tervezni. (Vagyis mérlegelünk, megítélünk. Justitia, az igazság és a jog Istennőjének kezében is mérleg van.)

Az igazságérzet, az ítélőképesség kialakulásánál is megfigyelhetjük, hogy milyen szépen összedolgoznak, egymásra épülnek az érzékek. A sajátmozgás érzék megfelelő fejlődésével jutunk el az empátia megtapasztalásához, az empátia pedig feltétlenül szükséges az ítélőképesség megfelelő működéséhez. Empátia nélkül ridegen, mereven, részvét nélkül hoznánk meg ítéleteinket.

Egyensúlyérzék

Az egyensúlyérzék zavara:


Az egyensúly és (az előző cikkben említett) sajátmozgás érzék nagyon szorosan összekapcsolódik, együtt dolgozik, szétválasztásuk mindenképpen csak elméleti lehet. De a gyerekekről, a megéléseikről való gondolkodásban segíthet a külön tárgyalásuk.
Fontos még, hogy itt megint nem a fizikai szinten megjelenő zavarról beszélek. Lehet nagyon jó egyensúlyérzék mellett is nehézség a pszichológiai szinten.

Ha nem alakul ki megfelelő belső kapcsolódás az irányokhoz, akkor nincs meg a szükséges stabilitás, biztonságérzet. Nem tölti ki a teret az ember maga körül. Ez megjelenhet fizikailag is: szédülésben, mélységtől való félelemben. (Érdemes kipróbálni, hogy felállunk mondjuk egy asztalra. Figyeljük meg, hogyan változik az érzés, ahogy megtaláljuk az egyensúlyunkat a megváltozott magasságban. Mondhatjuk, hogy fokozatosan kitöltjük a teret magunk körül.)

Az egyensúlyérzékükben megzavart gyerekek nyugtalanok, nehezen megnyugtathatók, bátortalanok. Félhetnek a kudarctól, mert nem bíznak a cselekvőképességükben. A bizonytalanságuk miatt túlreagálhatnak helyzeteket, agresszívek lehetnek, nehezen figyelnek. Nehezek a váltások, például az elalvás, az ébredés. Ez kapcsolódhat az önfolytonosság érzésének hiányához, ami azt a biztonságot kéne, hogy adja, hogy ugyanott ébredek, ahol elaludtam.

Mi segíti az egyensúlyérzék fejlődését?

Minden segít, ami a sajátmozgás érzéket is fejleszti, vagyis mindenféle mozgás és egyensúly gyakorlat, kéz- és lábjáték. Olyan helyzetek, ahol utánozhatnak minket a gyerekek. Játszhatjuk, hogy mindketten féllábon állva vesszük fel a zokninkat, cipőnket. Jók a hintázós, gurulós játékok, a zsonglőrködés, gólyalábazás.

Fontos, hogy nyugodt legyen a mozgásunk, amikor együtt vagyunk a gyerekekkel. De nem csak a mozgásunk hat a gyerekünkre, hanem a belőlünk sugárzó lelki egyensúly is. Érdemes ránéznünk, hogy mi hogy vagyunk az egyensúlyérzékünkben.

Feltehetünk ilyen kérdéseket magunknak:
Mennyire vagyok hiteles?
• Mennyire vagyok egyenes?
• Hallgatok-e az igazságérzetemre?

Zárásképpen egy mindenki által ismert verset tettem ide. Számomra ebben a versben megjelenik az az érzés, ahogy az esti félálomban elveszíti a kisgyerek az egyensúlyérzék adta stabilitást, biztonságot. Felbolydul a tér, szétcsúszik a szoba, eltűnnek a biztonságot jelentő falak. Az este, a sötét tényleg mindig egy kicsit félelmetes, szorongató. De mielőtt igazán megijedhetne ez a kisgyermek, máris ott az édesanyja, aki megteremti a biztonságot, és ölelésével megtartja őt egy test-lelki egyensúlyban.


Zelk Zoltán: Este jó, este jó … /Kattints a vers címére és meghallgathatod a verset Szabó Gyula tolmácsolásában Szerk./

Ebben a négy cikkben azt a négy alapvető érzéket igyekeztem bemutatni, ami megalapozza a gyermek fizikai és az érzelmi fejlődését. Az első hét évben ezeknek az érzékeknek az ápolása van előtérben de fejlődésük felnőttkorig folytatódik. Számomra érdekes utazás volt megismerkedni ezekkel az érzékekkel, és látni, hogy a fizikain túl hogyan hatnak a lelki életünkben is. Remélem, hogy át tudtam adni a lelkesedésemet.

Falus Judit

Felhasznált irodalom:
Henning Köhler: Félénk, szomorú és nyugtalan gyerekekről, Szépnap könyvek
Albert Soesman: Tizenkét érzék, Kláris Kiadó

Fotó:
dreamstime.com

Segíts az információ terjesztésében. Oszd meg a cikket ismerőseiddel is!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •