A tapintás, a tapintásérzék

tapintás

Utolsó frissítés:

A következő négy cikkben különböző érzékeket szeretnék bemutatni, és gondolkodni az ápolásukról.

Ezek az érzékek: a tapintásérzék, az életérzék, a sajátmozgás-érzék és az egyensúlyérzék.

Ennek a négy érzéknek a megfelelő kialakulása adja a biztos talapzatot a későbbi fizikai és érzelmi stabilitáshoz.

Azt gondolom, hogy a gyerekeink különböző erősségekkel és nehézségekkel érkeznek hozzánk. Ezeket színezhetik még a későbbi történések (születés körüli események, betegségek, veszteségek). Ez mind együttesen hat arra, hogyan fejlődnek a különböző érzékeik. Szeretnék szempontokat adni ahhoz, hogyan támogathatjuk gyermekeink minél harmonikusabb fejlődését ezeken az érzékeken keresztül.

A tapintás fontossága:

a tapintás teljesen átszövi az életünket. Gondoljunk bele, hogy ebben a pillanatban is mennyiféle tapintásélményben van részünk: hozzánk ér a ruhánk, érezzük a széket a hátunk mögött, hozzáér a nyelvünk a fogunkhoz…

Annyira az életünk része a tapintás, hogy nagyon nehéz elképzelni a hiányát. Mintha egy légüres térbe kerülnénk. Valószínűleg teljesen elveszítenénk a tájékozódási képességünket, a viszonyítási pontjainkat. Egy kicsit saját magunkat is. Szorongást keltő élmény lehet.

Talán ebből már érezhető, hogy mennyire fontos, hogy ez az érzékszervünk, a tapintás, megfelelően fejlődjön. Hiszen nem készen kapjuk, hanem születésünktől fejlődik. Rögtön egy tapintásélmény, ahogy az újszülött átbújik a szülőcsatornán. És innentől kezdve rengeteg inger éri a bőrt: ölelés, simogatás, fürdetés, krémezés. Majd mászni kezd a gyerek, és nekiér, nekiütközik dolgoknak. Kezdi megtanulni, hogy meddig tart Ő, és honnan kezdődik a világ. Alakul a testképe. Itt teremtődik meg az alap többek között a nagy- és a finommozgásokhoz, majd az írás- és az olvasástanulásához.

Nézzük most meg részletesebben, hogy mi minden épül a tapintásérzékre.

1. A határoltság élménye:

a bőr, a tapintás elválaszt és ugyanakkor össze is köt a világgal. Egyrészt fizikai szinten is fontos érzékelnünk, hogy meddig vagyok én, és honnan kezdődik a másik. Felnőtt fejjel már furcsán hangzik, hogy ez kérdés, de megfigyelhetjük, hogy a kisebb gyerekek hogyan tömörülnek szorosan egymás mellé, amikor az óvónő magához hívja őket. Minél idősebbek lesznek, annál jobban kialakul a személyes terük, nagyobb távolságot tartanak.

De lelki szinten is fontos, hogy legyenek határaink, és ne folyjunk össze a másikkal. Például nehezen nyugtatnánk meg a gyerekeinket, ha minden alkalommal minket is elöntene a kétségbeesés, amikor a gyerek elesik, vagy megijed. Még nagyobb kihívást tud jelenteni, amikor izgalmas kérdéseket kapunk. Például megkérdezi a négyévesünk, hogy „anya, Te mikor fogsz meghalni?”. Ember legyen a talpán, aki nem veszi át ilyenkor gyermeke szorongását (és teszi még hozzá a sajátját is).

Szóval: ha megfelelően alakultak ki a határaim, akkor képes leszek jól és örömmel együtt lenni másokkal. Együtt tudok érezni másokkal, de nem félek, hogy elöntenek az érzéseikkel.

2. Rezonancia:

Most egy kicsit beljebb folytatjuk a vizsgálódást. A rezonancia már nem csak a határt érinti. Itt már valami a külvilág és a belsőnk között történik. A tapintás által rezonálunk a világra, a külvilág besugárzik a testünkbe.

Nézzük meg először ezt a jelenséget fizikai szinten. Más érzést kelt bennünk, ha egy fából készült játékot tapintunk meg, és mást, ha egy műanyag játékot. A fa megszólít, megpendít valamit belül, a műanyag csöndben marad. Megnézhetjük az érzés különbségét egy gyapjú pulóver és egy műszálas között is. Egy kisgyermeknél a tapintásérzék fejlődéséhez fontos, hogy természetes anyagokkal is sokat találkozhasson. Ezen anyagok által kiváltott rezonancia segíti a tapintásérzék fejlődését.

Lelki, érzelmi szinten egymásra tudunk rezonálni. Megérezzük például, ha partnerünk rosszkedvű. Vagy egy jól ráhangolódott anya érzékeli, ha sok már az inger gyermeke számára, és ki kell vinni például egy színházi előadásról, vagy egy zsúfolt helyről, mielőtt túlzottan elöntenék az ingerek, és temperamentumától függően sírva fakadna, vagy felpörögne.

3. Az ősbizalom:

És ha jól alakulnak a dolgok a tapintásérzék körül, akkor ez az egyik összetevője lehet annak, hogy kialakuljon bennünk egy stabil bizalom a világban. Egy biztonságérzet, ami ha ki is billen rossz élmények hatására, vissza tudunk hozzá találni. A jól ápolt tapintásérzék hozzájárul, hogy egy gyermek megélhesse, hogy „a világ jó”. Az első hét évben ezt kell erősítenünk ahhoz, hogy stabil alapokat kapjon az életre.

Jó kimenet

Ha jól fejlődik a tapintásérzék, akkor az mintha egy burkot képezne a gyerek körül, ami biztonságot ad számára. Nemcsak a testében, de a világban is lesz bizalma. Élvezni tudja a közelséget, a gondoskodást. Ebből a biztonságból képes kifelé indulni a külvilág felé, érdeklődni, kapcsolódni másokhoz.

És ide köthetjük a részvét és a hála érzését. Talán furcsa, hogy egy ilyen egyszerű, és nagyon fizikai dologtól, mint a tapintás, ilyen elvont fogalmakig jutottunk. De valahol a tapintás szintjén alapozódik meg, hogy emberként képesek legyünk részvétet érezni, érző figyelemmel fordulni a másik felé.

tapintás érzék

A tapintásérzék zavara

Ha nem megfelelően alakul ki a burok, akkor a gyerek védtelennek érzi magát a világban. Félénk, szorongó lehet. Ez sokféleképpen megnyilvánulhat, a gyerek személyiségétől, temperamentumától függően.

Például lehet túlérzékeny, nehezen viselheti az új helyzeteket, a változásokat. Megjelenhet a kapcsolódásaiban, például, hogy elzárkózik, megijed a közeledéstől. Érdemes figyelni a szélsőségekre: figyeljünk arra is, ha nagyon nem szereti a gyermek az érintést, és arra is, ha folyamatosan igényli.
Fizikai szinten megjelenhet ekcéma, vagy más bőrbetegség is.

Egy példa a tapintásérzék nem megfelelő fejlődésére

Az én kicsi lányom például egy igazi borsószem királykisasszony. Minden ruhájából ki kell vágnunk a címkét, mert zavarja. Lemegy a szezon, mire találunk megfelelő cipőt, mert minden cipő kényelmetlen neki, nyomja.
Az alapvetően nyugis és csendes gyerekem jellemzően a késő délutáni órákban elkezd felpörögni („kibújik a bőréből”). Aztán este, ahelyett, hogy kidőlne, nem bír elaludni. Húzza az időt, kimegy többször pisilni, és szeretne az élet nagy dolgairól beszélgetni. Láthatóan szorong az elalvástól.
A reggeli indulás se könnyű. Amúgy se egy gyors gyerek, de reggel duplán befékez. Nagyon nehezen váltunk egyik tevékenységből a másikra. Mintha időn kívül létezne, amíg ki nem lépünk a kapun. Akkortól viszont azon szorong, hogy el fog késni az iskolából.

A tapintásérzék, a burok körüli zavar nagyon konkrétan megjelenik a bőrén is. Alapvetően száraz a bőre, és minden kis pörsenését élvezettel kapargatja sebesre. (Annyira, hogy egy darabig nem tűnt fel az enyhe lefolyású bárányhimlője sem.)

A tapintásérzék ápolása

1. A tapintás ápolása:

bőrápolással, masszírozással, sok öleléssel és simogatással. Jó, ha minél többféle anyaggal találkozik, dolgozik a gyerek (agyag, sár, ujjfesték, kertészkedés, sütés-főzés).

2. Burkolás:

öleléssel, testközelséggel. Annak a gyereknek, aki védtelennek érzi magát, nagyon fontos a türelem. Az, hogy hogyan beszélünk velük, hogyan bánunk a környezetükben lévő dolgokkal, állatokkal. Ha ebben finomság van és szeretet, akkor az segíteni fogja a burok-érzés kialakulását.
Burkol a meleg is. Egy meleg fürdő este segít ellazulni, oldani a szorongást. Az ágyat is előmelegíthetjük egy palackkal.
A gyerekek amúgy is igyekeznek burkot létrehozni maguk körül. Nem véletlenül szeretnek kuckókat építeni, vagy körberakni magukat plüssökkel az ágyban.

3. Szelíd határozottság:

Azt látom, hogy sok szülő agresszívnek éli meg magát, amikor határokat szab a gyerekének. Pedig a jó keret, következetesség, és a szülő szeretetteli határozottsága biztonságot ad a gyereknek.

Egy példa a burkoláshoz: esti lábmasszázs

Még azok a gyerekek is, akik egyébként nincsenek oda a simogatásért, szokták hagyni, hogy a lábfejüket, alsó lábszárukat megmasszírozza a szülő. Az érintés és a teljes jelenlét, figyelem a legfontosabb, amit adunk a gyerekünknek akár már egy öt perces lábmasszázzsal. A gyereknek segít az esti ellazulásban, de minket is „földel”, ott tart gondolatban is a gyerek mellett. Valóban jelen tudunk lenni erre a kicsi időre. Talán erre a pici időre nem gondolunk arra, hogy mennyit kéne még pakolnunk a konyhában, vagy mi vár ránk a következő napon.
Lehet különböző olajokat használni (orbáncfű, levendula), vagy párologtathatunk illóolajat (a levendula, vagy a citromfű segíti az ellazulást). A rézkrém melegítő hatása hasznos, ha jellemzően hideg a gyerek lába. De a sima testápoló is teljesen jó.
Erősíti a hatást a rendszeresség. Jó, ha be tudjuk építeni a masszírozást az esti rutinba.
A jól átmasszírozott, megmelegített lábakra húzzunk puha zoknit, és úgy takarjuk be a gyereket az elalváshoz.

Falus Judit

A sorozat 2. részét itt olvashatod – Életérzék >>>

Felhasznált irodalom:
H. Köhler: Félénk, szomorú és nyugtalan gyerekekről, Szépnap könyvek

Fotó:
pixabay.com/qimono
dreastime.com