Hogyan hordozzak helyesen?

hordozás együtt

A hordozás egy olyan tevékenység, melyben a gyermeket testközeli helyzetben, erre alkalmas eszközben és módon szállítják.

A hordozás története nagyon régre nyúlik vissza. Szerintem meg sem határozható pontosan, ki és mikor rögzítette először magára a gyermekét. Képi forrásokon jól látszik, hogy úgy az alacsonyabb, mint a magasabb társadalmi szinten lévő anyák is előszeretettel hordozták csecsemőiket.

Megfigyelhető, hogy az előkelőbbeket elöl hordozva, míg a munkásasszonyokat (és néhol férfiakat) a hátukra rögzített babákkal ábrázolják. Számukra lényeges volt, hogy könnyen hozzáférjenek a munkához, és a gyermek ne akadályozza őket a munkavégzésben. Több képen is látható, hogy milyen módon vitték magukkal őseink kicsinyeiket a mezőre. A hátukra erősített eszköz általában egy kosár volt, melyben egy nagyobbacska gyermek is “kényelmesen” elférhetett, de olyan megoldást is alkalmaztak, hogy magukra kötötték a babát egy tácsival*. Az utóbbi megoldás már közel jár az élettanilag helyes hordozáshoz, azonban azt nem látjuk, milyen a baba testtartása miközben anyuka a szénát kaszálja. Pedig ez a legfontosabb dolog, amit figyelembe kell vennünk, ha hordozás mellett döntünk.

baba hordozás Ázsiában


Sokféle olyan eszköz van a piacon, ami megfelel mind élettani, mind kényelmi szempontból a hordozásra, és olyan is van, ami nem.

A helyes hordozás megkönnyíti az anyuka és a baba napjait. Anyukának ad két szabad kezet, amivel teendőit végezheti, a babának pedig megadja az édesanyához (hordozó személyhez) való testközelséget, mely biztonságot ad számára és megnyugtatja.

Nagyon fontos, hogy amennyiben Ön is a hordozás mellett dönt, fontolja meg az alábbi néhány dolgot hordozóeszköz vásárlása előtt.

A helyes hordozás a hordozó személy oldaláról annyit jelent, hogy kíméljük a gerincet.

A hordozó megfelelően legyen rögzítve, lehetőleg ne féloldalasan terheljen, hanem egyenletesen mindkét oldalt. A hordozó ne legyen túl alacsonyan, mert ezzel a babát folyamatosan lökdösni fogja lépés közben, valamint az anyuka gerincének sem jó a mélyen elhelyezett súlypont. Minél magasabbra van kötve a gyermek a hordozó személyen, (észszerű határokon belül), annál jobb a súlyeloszlás, valamint ez kedvez a megfelelő testtartásnak is. Minél korábban kezdik el a hordozást az anyukák, annál jobban szokják a fokozatosan növekvő terhelést, melyhez folyamatosan tudnak igazodni a gerincmenti izmok valamint a hasizmok. Hordozás során az igénybevett hátizmok erősödnek. (Ez nem azt jelenti, hogy a hordozás során sosem fáradunk el, de minél erősebb az izomzat, annál könnyebb lesz pl. ugyanazt a távot legyalogolni a “hátibabával”.)

Baba oldalról a helyes hordozás szempontjai röviden:
Biztosítsuk a gerinc és a medence helyes pozicionálását.

1. Tegyük lehetővé, hogy a baba gerince a természetes C alakú görbületet felvegye. Ezt legkézenfekvőbb módon úgy érhetjük el, hogy a gyermeket arccal magunk felé (=befelé) helyezzük a testünkre. Illetve ha kellőképpen szorosan a mellkasunkra/ hátunkra van rögzítve. A hordozót állítsuk be kényelmesre úgy, hogy a baba ne legyen távol a testünktől.
2. Úgy rögzítsük a gyermeket, hogy a medencéje a magzatkori pozícióhoz legjobban közelítő helyzetben legyen. Ennek kivitelezése: Válasszunk olyan eszközt, mely térdhajlattól térdhajlatig támasztja alá a gyermeket, (vagy a kendőt ilyen módon kössük meg) valamint lábait segítsünk neki felhúzni “békaláb tartásba”, ami azt jelenti, hogy a terpesztett láb térdei nagyjából a köldök magasságáig fel vannak húzva. Ez egy tehermentes pozíció.

Ebből a két dologból pedig az következik, hogy nem jó, ha gyermekünket arccal kifelé fordított helyzetben, illetve merevített hátú hordozóban hordozzuk.

hordozás tanítása


Miért ne hordozzunk “kifelé”?

Többek között azért, mert nem biztosítja a baba élettanilag helyes testtartását, hiszen a gerinc görbülete sok esetben megfordulni kényszerül, de legalábbis kiegyenesedik a homorítás miatt. Ebben a testhelyzetben a medence pont ellentétes irányba billen, mint amerre kellene. A kenguru hordozó eléggé elterjedt, azonban nem előnyös hordozó fajta. A nagyon keskeny ülő felület (terpesz) miatt a lábak lógnak. A lábak egymással párhuzamosak, amely azt eredményezi, hogy a gyermek testsúlya a medencét terheli, emellett a vérkeringést is megnehezíti. Ez a nem kívánt nyomás a pelenkával borított helyen lányok esetében is kellemetlen, de fiúknál komoly gondokat okozhat. Sok kengurunak merevített a háta, ami a gerinc természetes görbületének egyáltalán nem kedvez. Valamint általában nincsenek kellően kipárnázva, emiatt megnyomhatják a babák kis testét. Egy nem mellékes (bár nem testtartásbeli) hátránya a kifelé hordozásnak, hogy a babát túl sok inger éri, amik elől nem tud elbújni. Így ahelyett, hogy a hordozóban megnyugvást és pihenést találna, kimerült és fáradt lesz, és még elaludni sem fog benne, nagy valószínűséggel.

Ezekre a kényelmetlenségekre nyújt megoldást ha olyan hordozót választunk, ami a fenti kritériumoknak megfelel.

Választhatunk rengeteg féle hordozó közül. A lényeg (a fentieken túl), hogy passzoljon a gyermekhez a hordozó. A baba méretét, életkorát figyelembe véve válasszunk olyan hordozót ami illik az életvitelünkhöz, kényelmes viselni, jó a súlyelosztása, és megfelel a rögzítési mód az igényeinknek.

Oroszné Mayer Edit

*tácsi: ”keskeny, hosszú vászonlepedő, amellyel az anya magához köti gyermekét, amikor a háztól távolabb, pl. a mezőre viszi. A csecsemőt haránt irányban, arccal maga felé fordítva helyezi keblére, majd a tácsival mindkettőjüket többször körülcsavarja, bepólyálja. Egyik vállán is átveti a tácsit, amelynek szélessége 60–70 cm, hossza 200–250 cm. Az 1–3 éves kisgyermeket kötik ilyen módon a hátukra (tácsilják) fel.” (Magyar Néprajzi Lexikon) (http://mek.niif.hu/02100/02115/html/5-289.html)

Fotó:
dreamstime.com
pixabay.com

Segíts az információ terjesztésében. Oszd meg a cikket ismerőseiddel is!
  •  
  •  
  •  
  • 3
  •