Hagyjuk-e sírni a babát?

– csakhamar nehéz dilemmában találhatják magukat a friss, kisgyermekes szülők. A környezetük ugyanis eltérően vélekedhet a kérdésről, így a jó szándékú rokonok, ismerősök ellentmondó tanácsokkal láthatják el őket. Az egyik tábor a baba minden rezdülésére érzékenyen reagálna, a másik úgy gondolja, a gyereknek igenis meg kell tanulnia, hogy nem veszik fel mindig, nem szabad „elkényeztetni”. A kérdést illetően Ranschburg Jenő is azt képviselte, hogy a gyermeket nem tudjuk elkapatni, ha azonnal reagálunk a sírására, ugyanis ezzel azt tanítjuk meg a babának, hogy bízhat bennünk.

A kisbaba biológiai szükségleteit fejezi ki sírásával: éhes, fájdalmat érez, társaságra vágyik. Sírásával képes szabályozni az anya viselkedését és gondoskodáshoz jut.

A felnőtt az, aki a kezdetekben a feszültségcsökkentő szerepet tölt be a gyermek életében, hisz ő ilyen idős korban erre még nem képes. Erik Erikson pszichoszociális elméletében hangsúlyozta, hogy a gyermek a kezdetekben teljes mértékben ki van szolgáltatva a felnőttnek, aki a szükségletek kielégítésével nyerheti el a csecsemő bizalmát. Ennek hiányában azonban a fejlődés elakad, a gyermek bizalmatlanságot sajátít el.
Az édesanyák tudják, rövid időn belül megtanulják megérteni és elkülöníteni a babájuk sírásának okát. A beazonosításban a sírás hangszínének, intenzitásának és hangerejének nagy szerepe van.

A baba a mosolyával és a sírásával kommunikál. A sírásával hívja a gondozóját, „gyere már!”, míg a mosolyával megtartja a kapcsolatot, „maradj itt!”. A baba sírása stresszt okoz a felnőttben, így mindent elkövet, hogy a csecsemő mihamarabb megnyugodjon. Addig próbálkozik, míg végül kiderül, mi is a sírás oka. Legkönnyebb megoldás, ha felvesszük, vállra helyezzük. Megnyugtatást jelenthet a testi kontaktus, az étel, a tisztába tevés, a meleg, a szoptatás – ezek mind a szükségletei. Meg kell találni, mire vágyik, mi okozza sírását.

Egy vizsgálat során igazolták, hogy amikor az anyák a baba sírására figyelmet fordítottak és arra rögtön reagáltak, a későbbiekben kevesebbet sírtak és többet kommunikáltak gesztusokkal, mimikával, hangjelzésekkel.

Természetesen a kezdeti időszakaszban, amikor még ismerkednek egymással anya és baba, nehezebb a helyzet, össze kell szokniuk. Semmi esetre se essünk kétségbe, ha nem tudjuk azonnal megnyugtatni a babát! Egyes elméletek szerint az újszülöttek esetében kétféle sírást különböztethetünk meg. Van az ún. szükségleti sírás, amikor is valamire szüksége van, hiányállapotot fejez ki a gyermek. Más esetekben emlékezeti sírásról beszélhetünk. Ilyenkor a baba a születése történetét, nehézségeit „meséli el”. Utóbbi arról ismerhető fel, hogy a sírásban erősen kifejeződik az érzelmi tónus, szinte bántja az ember fülét és hiába követ el mindent a felnőtt, kudarcba fulladnak a próbálkozások.

Ebben az esetben hangsúlyoznám, hogy ne érezzünk nyomást, ne dőljünk be a társadalmi tévhitnek, miszerint a csendes gyermek a jó, a szülő feladata pedig az elhallgattatása! Ekkor az anya egyetlen dolga a sírás elviselése, a gyermek megértése. Csak fogadja el, hogy a babának most éppen rossz, legyen vele együtt a nehéz érzésben!

A baba számára az anya/gondozó elérhetetlensége okozza a legsúlyosabb stresszt. Elérhetetlen, vagyis a szülő megvonja a szeretetét, érintését, figyelmét a gyermektől. A sírás káros is lehet, hiszen feszültséget okoz testileg is. Ritka, de szélsőséges esetben testsúlycsökkenést eredményezhet, kimerüléssel járhat, a hosszabb sírás megzavarhatja az alvást, negatívan hathat a fejlődésre, a tanulási folyamatokra, a szülő–gyermek kapcsolatra.

Kutatások szerint a csecsemők leginkább akkor sírnak, ha az anya nem válaszol azonnal a sírásukra.

Rövid ideig tartó stressz esetén természetesen visszafordítható a károsodás, azonban ha a baba idegrendszere tartósan ki van téve a stressznek, hosszú távon is hátrányt okozhatnak ezek a tapasztalatok. Nehézségei lehetnek a figyelem megtartásában, megosztásában, negatívan befolyásolhatja az alvásritmust és a büntetésre való érzékenységet is.

Kb. 3 hónapos a csecsemő, amikor egyre nagyobb figyelmet kezd fordítani a környezete érzelemteli reakcióira. Nagy jelentőségűvé válnak az anya arcáról leolvasható válaszok, melyeket a baba érzelmi állapotaira ad (tükröz). Fontos, hogy az anya képes legyen szabadon gondolkodni a baba érzelmeiről és szándékáról (ezt nevezzük mentalizációnak). Korábban az anya testi gondoskodása nyújtott a gyermek számára vigasztalást, most már ez elérhető érzelmi kommunikációval is.

Az anya feladata a gyermek érzelmeinek tükrözése, aminek célja a csecsemő izgalmi állapotainak csökkentése.

A tükrözés ösztönös és univerzális folyamat a felnőtt részéről, a csecsemő belső állapotára való hangolódást, azon való gondolkodást, annak kifejezését jelenti. Amikor az anya a baba érzéseit tükrözi, egyúttal a baba tudtára is adja, hogy nem a saját érzéseit mutatja ki, hanem az övét, rá reagál. Ilyenkor a szülő az érzést eltúlozza, arcjátékába irónia és empátia vegyül. Ilyen például jellemzően a felhúzott szemöldök, ami a baba számára is egyértelmű üzenet, hogy az anya mondandója neki szól.

Abban a helyzetben, amikor az anya figyelmen kívül hagyja a baba jelzését, viselkedése közömbös, nem képes vele empatizálni, a biztonságos kötődés kialakulása zavart szenved. Nem mentalizáló anyai viselkedés például, amikor a csecsemő sír, ő nevet, szokatlan hangszínen reagál rá, megrángatja a baba csuklóját, szeparálja a babát és/vagy nem vesz róla tudomást. Ezek az interakciók magas szintű bizonytalanságot okoznak a gyermek számára, súlyos kötődési zavar kialakulásához vezethetnek.

Érzelmi elhanyagolásról beszélhetünk, ha nem hangolódik és nem válaszol a csecsemő érzelmi állapotára, azaz pszichésen elérhetetlen a baba számára.

Miközben a babának melegségre és megnyugtatásra lenne szüksége, magára hagyja a gyermeket a számára elviselhetetlen érzelmekkel, amelyeket ő még nem képes szabályozni.
Ez egy nagyon fontos folyamat, mely döntő szerepet játszik a gyermek érzelemszabályozási-indulatszabályozási képességének fejlődésében.

Egy érett felnőtt képes a késztetései, vágyai azonnali kielégítését megakadályozni, tud késleltetni, rendelkezik akaraterővel, önuralommal, beleérzőképességgel. Ezzel szemben csecsemőkorban ez még fejletlen, nem lehet egy babától önkontrollt, késleltetést várni, mivel ehhez még éretlen az idegrendszere. Ezek a képességei a társas kapcsolataiban átélt élményeinek köszönhetően fognak kialakulni, fejlődni, erősödni.

Mit tehet a szülő?

Örül a babájának, szeretettel fordul felé, sokat veszi ölbe, kedvét leli a vele való törődésben. Tulajdonképpen az örömteli mindennapi együttlétek vezetnek oda, hogy a gyermek önszabályozóvá válik. Először csak az érintések, illatok, később, a látás fejlődésével az arckifejezések, a szemkontaktus, a mosoly válik fontos eszközzé a folyamat során.

Néhány gyakorlati tanács, mit tehetünk, ha a kisbabánk sír:

– Ha nem tudjuk felvenni, mellé lehet feküdni, együtt pihenni.

– Jót tehet a babával való közös torna, amiben az anya is örömét leli, a mozgás endorfint termel.

– Megéri hordozni: ezzel lehetőség van a testközeli élményre; olyan élmény, akár a pocakban; az anya járása felidézheti a magzati létet; a hordozás erősíti a kötődést, a bizalom megszilárdulását; stimulálás hatására segíti az idegrendszer fejlődését; eközben az anya is maga „mellett” tudja a babát; lehet közben beszélni hozzá vagy énekelni.

– Tegyük hintába, ami szintén pozitív hatással van a baba idegrendszerének fejlődésére.

– Egy pihenőszék számos új ingert, érdekességet jelenthet a baba számára.

– Segíthet, ha az anya énekel neki, hallhatja a hangját.

– Érdemes mellre tenni: a szoptatás nemcsak táplálás, de immunerősítő és fájdalomcsillapító hatása is van. Örömforrás, vigasztalás, gondoskodás, megnyugtatás. Erősíti az anya–gyermek kapcsolatot, a kötődést. Segíti a baba alvását.

Fontos tehát, hogy az anya „érzékenységet” mutasson a csecsemője felé. Képes legyen a baba szemszögéből látni a helyzetet, empatizálni az érzéseivel, valamint a baba kommunikációját, jelzéseit, viselkedéseit leolvasni. A kisbaba nagyon igényli a testi közelséget, simogatást, törődést. Ne hagyjuk a kiságyban egyedül sírni! Az anya puszta jelenléte még az idősebb, játszó kisgyermeknek is fontos, hisz akkor megy csak igazán jól a játék!

B. Porkoláb Márta

Felhasznált irodalom
Allen, J.G., Fonagy, P., Bateman, A. W. (2011): Mentalizáció a klinikai gyakorlatban. Lélekban Otthon Kiadó, Budapest.
Hámori E. (2015): A kötődéselmélet perspektívái. A klasszikusoktól napjainkig. Animula Kiadó, Budapest.
Nyitrai E. (2011): Az érintés hatalma. Kulcslyuk Kiadó, Budapest.
Regős J. (2015): Nem születtél anyának! Tea Kiadó, Budapest.
Szilágyi D. (2013): Babázz lazán! Tea Kiadó, Budapest.