Hogyan hat az anya várandóssága a másik félre?

Nagyon sokat hallhatunk, olvashatunk arról, hogy a nőknek a várandósság idején milyen testi-lelki változásokkal kell szembenézni. Arról azonban kevésbé hallhatunk, hogy az a bizonyos 9 hónap a férfiak esetén hogyan és miként generálhat változásokat szintén. A klasszikus elképzelés szerint a férfi élete igazából akkor kezd el megváltozni, amikor a kisbaba megszületik, sőt, ha majd totyogni kezd, de leginkább pedig akkor, amikor edzésre kell vinni a gyermeket.

Ez azonban messze nincs így. Kutatások is beszámolnak arról, hogy létezik az ún. Couvade-szindróma, mely egy olyan tünetcsoportot jelent, ahol az anyához közel álló személy – legtöbbször a leendő apa – hasonló fizikális, hormonális és mentális folyamatokon megy keresztül, például kikerekedik, pocakot növeszt, és több hormonális hatás is éri őt. Megfigyelték, hogy ebben az időszakban azon férfiaknál, akiknél tesztoszteronszint lecsökken, megjelenik az oxitocin és a prolaktin, melyek erősíthetik az apa részéről is a magzathoz való odafordulást, mely együtt jár a későbbiekben a gyermek iránti erősebb kötődéssel.

Hogyan hat a gyermek megszületése az apára? Hogyan tud egy férfi az apai szerepeivel önazonos lenni?

Apai szerepek

A gyermek megszületése a férfi életében is beindít változásokat. Ahogyan a nőknél, úgy a másik nemnél is számos tényező befolyásolhatja az apaság szerepének megélését: mit üzen a származási család az apaságról, volt-e apai mintája, és ha igen, akkor az példaként szolgál-e számára, vagy pont mást tekint követendőnek? A sort hosszan lehetne folytatni. Az apai szerepekkel való azonosulás különösen akkor jelenthet kihívást és egyben felelősséget is, ha az életút fontos lépései: leválás a származási családról, az anyagi és érzelmi függetlenség kialakítása, a társ melletti elköteleződés és a gyermek megszületése időben közel van egymáshoz.

A férfiak esetén általában az első, ami szóba kerül a gyermek megszületése idején, hogy az ő feladatuk az anyagi felelősség vállalása. Ilyenkor egyedüli családfenntartóként el kell látnia gyermekét és társát, mely gyakran több munkával és az otthontól való távolmaradással jár együtt, mely miatt az újdonsült édesanya feszültebb lehet, hiszen neki is megterhelő nap, mint nap megfelelni az új szerepének. Ez gyakran a pár életében feszültséghez, eltávolodáshoz vezethet, ha erre érzelmileg és tudatosan nincsenek kellőképpen felkészülve.

Aszimmetrikus kapcsolat alakulhat ki, mely az anya–csecsemő diádikus kapcsolat zártságához vezethet, és egy tudattalan rivalizációs folyamatot eredményezhet, melyben az apa azt érezheti, hogy az anya–gyermek kapcsolatból kiszorul. Pont annak érdekében, hogy az apa ne érezze kiszorítva magát, érdemes őt is bevonni minél több olyan teendőbe, ami a babát is érinti: ez már a várandósság ideje alatt megkezdődhet, de a későbbiekben bevonódhat minden olyan tevékenységbe (fürdetés, pelenkázás, etetési előkészületek), melyek a babát érintik. Mindezek inkább ’technikai’ kérdések.

Az apai szerepre való felkészülés nem is itt kezdődik, hanem egy érzelmi és tudatos döntési folyamat eredménye, amikor a pár eldönti közösen, hogy gyermeket vállalnak.

Innentől kezdve ez a döntés megköveteli a férfi esetén is az identitásának újjászerveződését, az apai szerepek, az apaság élményének és tudatának beillesztését a saját magáról alkotott elképzeléseibe.

A családi szerepek megváltozása

Azzal, hogy megszületik egy gyermek nemcsak, a férfi és a nő, illetve a pár élete változik meg, hanem tágabb kontextusban a családi rendszerek is: a diádból triád lesz, a szülőkből pedig nagyszülők lesznek. Új szerepek, szabályok alakulnak ki, ahol minden félnek alkalmazkodni kell nemcsak az új szerepéhez, hanem az egész megváltozott családi rendszerhez is. Ez a változási folyamat persze nem mindig feszültségmentes, hiszen a szülői szereptanulást, a származási családról való végleges leválást követeli meg egy olyan helyzetben, amikor még az új viszonyok meg sem szilárdultak.

Ebben a folyamatban az a férfi lesz a ’nyertes’, aki minél rugalmasabban tud alkalmazkodni a megváltozott élethelyzet adta felálláshoz, mindamellett, hogy képes saját személyiségét, hitvallását megőrizni férfiként és társként, lehetőséget látva abban, hogy az apai szerepében is kiteljesedhet.

Heilmann Ágnes

Felhasznált irodalom:
Cole, M. & Cole, S. R.: Fejlődéslélektan. Budapest, Osiris Kiadó, 2006.
Hajdúska Marianna: Krízislélektan. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2015.
Tárnok Zsanett: Szülőnek lenni jó. Mindennapi pszichológia Kiskönyvtár, Budapest, 2014.

Fotó:
dreamstime.com
pexels.com