Mivel a kamaszkor egyébként is a hangulatingadozások és a magatartászavarok időszaka, minden eddiginél fontosabb, hogy a szülők, gondviselők és tanárok tisztában legyenek a tizenévesek érzelmi szükségleteivel, különösen válság és stressz idején, amikor a kamaszok a szokásosnál érzékenyebbek a mentális zavarokra. (Frances E. Jensen)

Magányosság, megváltozott viselkedés, befelé fordulás, figyelmetlenség, agresszió, bizonytalan eredetű, és organikus eltérés nélküli testi tünetek (has- és mellkasfájás, fejfájás, szédülés): mindezek a gyermek lelki betegségére is utalhatnak. Sajnos azonban kevesen, vagy egyáltalán nem jutnak el szakemberhez.

Hazánkban több százezer gyermeket is érinthet lelki zavar.

A konfliktusok nem megfelelő levezetésére kétféle módot választ:

vagy a külvilág felé fordul, és agresszív viselkedésével felhívja magára a figyelmet, illetve magába fordul. Ilyenkor a stressz levezetése önmaga bántalmazásában is megnyilvánulhat.

Mindenképpen intő jel, ha a gyermek viselkedése megváltozik:

hangulata nyomott, vagy éppen felhangolt, romlik az iskolai teljesítménye, figyelmetlenné válik, az átlagtól eltérő módon viselkedik. Mindez a legtöbb esetben figyelemfelhívás.

Serdülőkorban beindul a nemi érés, alakul az identitás, megjelenik a munkára- és a párkapcsolatra való igény. Mindezek mellett a serdülőben felmerül a kérdés: Ki vagyok én? Merre tartok? Hol a helyem a világban? Szerethető vagyok-e? Miért változik így a testem?

A szülőhöz fűzött szorosabb viszony óhatatlanul lazul, átalakul, a szülő fél a gyermek elvesztésétől, és próbál gátat szabni az ösztönök szabad áramlásának. A gyermek ritkán kap simogatást, ölelést, pedig az éhes lélek egyik fő tápláléka lehet. Ha nem kötődik – mert nem tanulta meg – személyhez, kötődik majd tárgyakhoz, élvezeti cikkekhez. Kialakulhat a magányosság érzése, melynek oldására különböző szerekhez nyúlhatnak: alkohol , drog, cigaretta, antidepresszánsok…

A lelki fájdalmak feloldásának egy rendkívül gyakori módja az önsértő tevékenység, különösen kiemelendő a FALCOLÁS.

Falcolásnak nevezzük a bőrön ejtett bevágást, mely a problémás serdülők leggyakoribb testi sérülése. A bőr egy kifejező és identitást képző felület. A serdülő a bőrön át jeleníti meg a másságot, ami normál esetben egy tetoválás, pszichésen terhelt fiataloknál pedig a szenvedést idéző vagdosás-falcolás.

Döntően csuklón, alkar külső/belső részén ejtett felületi karcolások mutatják a lélekből kirajzolt fájdalmakat, mely történhet ollóval, körzővel, pengével, üvegdarabbal, de egész extrém módon is megtalálja a serdülő az önsértés módját és eszközét, illetve combon és bokán is falcolhat.

Nyomait ruha alá rejti. Begyógyulva és idővel vékony heg marad a bőrön(a sérülés mélységétől függően). Funkciója egyfajta kommunikáció, részben önmaga és a lelke, részben a külvilág számára. A testi önsértés a szakadás szimbólumával a fájdalomtól való elszakadást is szimbolizálja.

Aki vagdos, az segítségre szorul, mert nem lehet lebeszélni róla.

Nem azért vagdos, hogy szemrehányást tegyen. Nem szabad megkérdőjelezni a fájdalma jogosságát. Nem szabad kényszeríteni rá, hogy elmondja. Talán nem is tudja elmondani, éppen ezért „rajzol”, a testére, ami az övé, mellyel szabadon rendelkezik. A falcolás nem öngyilkossági szándékot jelez feltétlenül, de ha valaki vagdos, elég rosszul van. Azért vág, hogy levezesse a rosszat, a feszültséget, a szenvedést. Így tartja egyensúlyban magát.

Hozzám érkező serdülők mondják:

„Vagdosom magam, hogy érezzek valamit.” „Hogy tegyem valahová a haragot”. „Muszáj falcolni, ha valami rossz történik, mindig muszáj megvágnom magam. Akkor megnyugszom, arra az időre nem fáj a lelkem.”

A lelki fájdalmat tulajdonképpen felülírja a testi fájdalommal.

Ha megfigyeljük az állatvilágot, szembetűnő lehet mindenki számára, hogy:

Az önsértés nem kizárólag az emberre jellemző. Megfigyelhető fogságban tartott emlősök, kivált főemlősök körében, ingerszegény környezetben, hogy a kutyák és más házi kedvencek is olykor véresre harapdálják, nyalogatják magukat; egyes madarak kitépkedik tollaikat, a kísérleti egerek ledörzsölik a bajszukat, pofaszőrüket. A testi ¬ fájdalom kizökkenti az elmét az automatikus mechanizmusból, hiszen a test burkának megbontása alapvető veszély, ezért a szervezet minden energiáját erre fókuszálja. Az önsértés ilyenkor egyfajta érzelmi, indulati önszabályozás szerepét tölti be az erre hajlamos személyeknél. (1)

Biokémiáját tekintve a vagdosáskor endorfin szabadul fel:

Az endorfinok a gerincesek agyalapi mirigyében és a hipotalamuszában termelődnek fizikai hatásokra, izgalmi állapot esetén, fájdalomérzületkor, fűszeres ételek fogyasztásakor. Képességeik lényegét tekintve hasonlítanak az opiátokhoz, azaz fájdalmat csillapítanak és kellemes érzést idéznek elő.( 2)

A falcolók nyelvét kevesen értik. Sokan megrémülnek tőle, és elítélik, sokkoló lehet a látvány és a kiváltó ok.

Ha tágabb kultúrában szemléljük, talán jobban megértjük. Az emberiséggel egyidős ez a rituálé. A legtöbb vallásban az önsanyargatás lelki megtisztuláshoz vezet. A fájdalom nem kérdezi, hogy jogos-e? Van, és valamit kezdeni kell vele. Alapszabály, hogy nem a seb mélysége határozza meg, milyen szándék húzódik a háttérben. Egy felszínes sérülés mögött is állhat öngyilkossági szándék. A falcolás egy önbántalmazási forma, amely lelki függőséget is okozhat, rászokik a tinédzser, gyorsan reakcióvá válhat, amelyet a feszültségre ad. Ez a vagdosás egy viselkedési addikció, mely során rátanul a serdülő a cselekményre. Lányoknál többszörös arányban fordul elő.

Fontos megjegyezni, hogy az önsértő tevékenység következménye a lelki megnyugvás.

A benne élő ismeretlen szenvedés valóságossá válik, alakot ölt. Mindig egyedül csinálja, soha nem akkor, ha valaki a közelben van. A fájdalom után az első érzés a megkönnyebbülés.

Többen úgy magyarázták tettüket, hogy ebből a szétesett létélményből a maguknak okozott hirtelen fájdalom “visszahozza” őket. Tehát egy rettentő furcsa helyzet áll elő: az önmagán ejtett sérülés strukturálja ezt a széteső állapotot, és a fájdalomérzeten keresztül valahogy visszatalál önmagához az ember. Ezáltal részben feszültségoldó, részben pedig, ezt a nagyon nehezen elviselhető, léten kívüli állapotot feloldja. ( 3)

Ha a fiatal vagdossa magát, tehetetlennek érzi magát, nem tudja irányítani az életét. A konfliktusokkal átszőtt családi környezet és a kevés, felszínes baráti kapcsolat is jellemző, és depresszió is társulhat a problémakörhöz.

Sikerrel záruló esetekben, rendszeres pszichés vezetés és kontroll mellett sokat segíthet, ha találunk olyan területeket, amelyekben érvényesülhet a serdülő saját akarata, teljesülhetnek vágyai, megvalósíthatja önmagát, örömöt, felszabadultságot és elfogadást élhet meg.

Ilyen lehet például egy új hobby, építő baráti- vagy kortárskapcsolatok, új környezet, és a család megtartó ereje. A jó stresszkezelés, a megfelelő megküzdés (Coping), és a beszélgetés a legjobb gyógyír.

Az önsértő fiatal akkor kezelhető és vezethető jól és sikeresen, ha van betegségtudata, motivációja, és inspirációja a gyógyulásra. Ez az, ami a legnehezebb. Sokan nem érzik, hogy kezelésre szorulnak.

Kedves Szülők!

Közös feladatunk és felelősségünk, hogy észre vegyük gyermekük megváltozott viselkedését. Ilyen esetben bátran forduljanak szakemberhez! Az időben történő felismerés és az együttműködés a siker kulcsa ebben az esetben is.

Sófi-Ősz Veronika

Idézett irodalom:
1. https://magyarnarancs.hu/lelek/kes-ollo-minden-haztartasban-akad-9389
2. Wikipédia
3. https://www.nlcafe.hu/egeszseg/20100712/onpusztito_tinedzserek__miert_tesznek_kart_magukban/

Tanulmányozott, felhasznált irodalom:
1. http://www.tebolyda.hu/faliujsag/sajtofigyelo/200111/gyermek.htm
2. https://www.napfenyesfesztival.hu/cikkek/onismeret-pszichologia/bennunk-elo-gyermek
3. https://magyarnarancs.hu/mentemben/meg-egyszer-az-onsertesrol-95459

Fotó:
pixagay.com/Anemone123