Mit érdemes tudnunk a fóbiákról, félelmekről?

fóbiák - arachnofóbia

Mindenki ismer olyan embert a környezetéből, vagy épp maga is érintett lehet a mentén, hogy irreális félelmet él át látszólag egy hétköznapi helyzet, dolog kapcsán.

A fóbiáknak számos fajtája van, de vegyük sorra mit is érdemes tudni a jelenségről:

1, Mit értünk fóbiák alatt?

Maga a fóbia a görög ’phobos’ elnevezésből ered, mely félelem, rettegés, menekülést jelent. A fóbiáknak számtalan fajtája van. A klinikai pszichológia és pszichiátria a szorongásos zavarok közé sorolja. Jellemzője, hogy az egyén egy adott tárgy, élőlény, vagy helyzet során – ha az számára nem elkerülhető – extrém mértékű szorongást él át.

A fóbia vonatkozhat egy jól körülírt dologra, például: bizonyos állatok, vér, magasság, bezártság, repülés. Továbbá társas helyzetekre is, ilyenkor beszélünk szociális fóbiáról, amikor a félelem a mások előtti megnyilatkozásra vonatkozik, illetve az illető nem mer tevékenykedni, cselekvést végezni mások társaságában.

Gyermekeknél gyakori az iskolafóbia is. A felnőttek és a serdülők tisztában vannak azzal, hogy félelmük irracionális, a gyermekek többnyire nem. Az utóbbi időben pedig – ezt az újonnan megjelent koronavírus járvány csak erősítette – egyre jellemzőbb a megbetegedéstől való irracionális félelem, az egészséggel kapcsolatos aggodalmak, az egészségszorongás.

 

2, Miben gyökereznek ezek a félelmek, ezek a fóbiák?

A pszichológiában erre különféle elméletek vannak. Van olyan felfogás, miszerint a fóbiák kialakulásának hátterében az áll, hogy az énvédő mechanizmus révén az egyén a nehezen kezelhető érzéseket – félelem, düh, vagy korábban átélt traumából származó tapasztalások – olyan tárgyra vagy helyzetre irányít át, amit könnyebben tud kezelni.

Az evolúciós megközelítés szerint a fóbia egy ősi félelmi ösztönből eredhet, mely felkészítette elődeinket a veszélyhelyzetre a túlélés érdekében. Akad olyan is, amikor visszavezethető egy konkrét életeseményre, pl. kutyaharapás, és később ez az élmény a tanulás révén generalizálódik.

A legújabb elméletek pedig azt hangsúlyozzák, hogy a figyelemnek egy rendkívül fontos szerepe lehet. Ez azt mondja, hogy az egyén ilyenkor szelektíven a környezet fenyegető ingereire összpontosít, erre erőforrást és időt szentel, nem képes leválasztani figyelmét a fenyegető ingerről, így kvázi nem marad elég kognitív kapacitása a szituáció újraértelmezésére, annak felmérésére, hogy félelme tényleg irracionális lehet.

kisfiú fél a fogorvostól
A fóbiák egyik fajtája a fogorvostól való félelem. Csak illusztráció.

3, Mennyiben tekinthetők normálisnak és mi az, ami túlmutat már az egészségesen? Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

 

Az, hogy mit tekintünk normálisnak vagy épp abnormálisnak egy érdekes kérdéskör a pszichológiában. Mindenesetre az bizonyos, hogy a fóbia abban tér el a normális félelemtől, hogy az adott helyzetben az egyén reakciója eltúlzott, megpróbál mindent elkövetni, hogy a helyzetet elkerülje, ha pedig ezt nem tudja megvalósítani akkor az extrém mértékű és irracionális félelmet és szorongást generál benne.

Mindezen tényezők pedig olyan szinten befolyásolják az érintettek életét, hogy bizonyos hétköznapi funkciókat, mindennapi tevékenységeket nem tudnak ellátni. Például: nem mozdul ki otthonról, nem mer olyan helyre menni, ahol számára félelmetes dolog van, vagy épp a gyermek rendszeresen kimarad az iskolából. Ekkor már érdemes szakembertől segítséget kérni.

kislány fél a magasban
A fóbiák egyik fajtája a magasságtól való félelem. Csak illusztráció.

4, Gyermekkorban hogyan nyilvánulhatnak meg a fóbiák?

Nagyon fontos, hogy a fóbiák és bizonyos félelmek megjelenését gyermekkorban árnyaltabban kezeljük. A gyermekkori félelmek és szorongások ugyanis bizonyos életkorban normális jelenségnek tekinthetők, a pszichés fejlődés része.

A csecsemők például félnek a váratlan, erőteljes hangoktól, hirtelen zuhanástól, reakcióktól. 1 éves kor körül megjelenik az idegentől való félelem és a szeparációs félelem. Óvodás kor körül jellemző, hogy megjelenik az állatoktól, vagy képzeletbeli alakoktól (pl. szörnyek) való félelem, illetve gyakori a sötéttől való félelem is. Az óvodáskor vége felé megjelenik a rablóktól való félelem. Iskolás korban a félelmek már kezdenek a realitáshoz kötődni (kortársak elutasítása, teljesítményszorongás, iskolafóbia). Serdülőkorban pedig abszolút a szociális félelmek és a nemi szerepekkel kapcsolatos dilemmák kerülnek előtérbe, valamint megjelenik a halállal való foglalkozás és az irracionális félelmek újra megjelenhetnek.

A gyermekkorban jelentkező félelmek közös jellemzője, hogy a szeparációtól és a szeretett személy elvesztésétől aggódnak a gyermekek. A gyermekpszichiátriában a gyermekkori félelmeket és fóbiákat óvatosan kezeljük. A diagnózis szempontjából fontos, hogy a gyermeknek milyen volt az addigi fejlődése és a típusos (elvárható) fejlődéshez képest miben tér el az adott gyermek. Továbbá mindig fel kell mérni, hogy az adott félelem mennyire életkor specifikus, tehát mennyire fér bele a jelenség a normál pszichés fejlődés stádiumába, vagy mennyire nem.

Végül az sem elhanyagolható szempont, hogy milyen a gyermek környezete, milyenek a szociális körülmények és hogy milyen módon okoz szenvedést, funkcióromlást az adott probléma a gyermek, illetve a család életében.

tű fóbia
A fóbiák egyik fajtája, az injekciótól, az injekciós tűtől való félelem. Csak illusztráció.

5, A hétköznapokban hogyan tudja kezelni a fóbiás egyén a félelmét? Külső szemlélőként mivel lehet segíteni?

Amíg nem áll fenn az előbb említett funkcióromlás a hétköznapokban, és az egyén normál életvitelét nem akadályozza a félelem, addig ezzel együtt lehet élni, sőt sokszor előfordul, hogy csak átmeneti jelleggel vannak jelen. Persze ez nem azt jelenti, hogy el kellene bagatelizállni. Ha ezen személyek elkerüléssel próbálják megoldani a helyzetet, csökkentve ezzel a szorongásukat, a fóbia nem fog elmúlni, maximum átmenetileg nem találkozik az egyén a fenyegető és számára félelmet keltő ingerrel.

A kezelésben főként a kognitív és viselkedésterápiás eszközöknek van szerepe, például az egyént biztonságos körülmények között szembesítik és kiteszik a szorongást keltő helyzetnek, mindezt természetesen kontrollálva, szakember vezetése mellett ajánlott. Működhet az is, ha a fóbia hátterében húzódó tudattalan mechanizmusokat tárják fel. Természetesen – mint minden pszichés kezelésnél – helyzet- és egyénfüggő kinél, milyen módszer válik be.

Heilmann Ágnes

Felhasznált irodalom:
https://semmelweis.hu/klinikai-pszichologia/betegellatas-es-szakmai-profilok/a-szakambulancian-ellatott-psziches-megbetegedesek/szorongasos-megbetegedesek/ 

Fotó:
dreamstime.com

Kérjük, kövessen, kedveljen és ajánljon minket: