Az otthon maradás pszichés aspektusairól a koronavírus idején

otthon maradás pszichés aspektusai

Utolsó frissítés:

1, Milyen lélektani háttere van a bespájzolásnak, a felhalmozásnak?

 

Sokszor az cseng ilyenkor az emberek fülébe, hogy azért kell bevásárolni, felhalmozni, mert mi lesz, ha nem tudunk kimenni az utcára, mi lesz, ha bezárnak a boltok vagy elfogynak az élelmiszerek, elfogy minden tartalék élelem, ilyen és hasonló mondatok. „A mi lesz ha” típusú kérdések mögött mindig egyfajta félelem és szorongás áll.

Fontos megkülönböztetni a kettőt: a félelem mögött egy megfogható, konkrét aggodalom van: általában meg tudjuk fogalmazni mitől, kitől félünk.

A szorongás mozgatórugója nem mindig ismert számunkra: sokszor nem egyértelmű mitől és miért szorongunk, nincs mindig tudatosan hozzáférhető információnk róla.

Ha a felhalmozás jelenségét nézzük, akkor ennek beindítója egy reális veszély, de a reakció ilyenkor rendkívül eltúlzott. A bespájzolás helyenként valódi átmeneti élelmiszerhiányhoz vezet, és a veszélyt, azaz az átmeneti hiányt pont a szorongás hozza létre. Így a szorongásból egy reális veszély és félelem lesz, és máris beindul egy ördögi kör.

bevásárlás koronavírus idején
Bevásárlás koronavírus idején

 

2, Miért tartanak ennyire az emberek az otthon maradástól, attól, hogy megőrülnek a négy fal között?

 

Valljuk be, az életünk azzal, hogy otthon kell maradni merően megváltozik a korábbiakhoz képest.

Egyrészt maga a mindennapos rutin is elveszik: időben felkelni, felöltözni, elkészülni, kocsiba szállni, tömegközlekedést használni, a gyermeket kitenni az óvoda/iskola előtt, aztán rohanni a munkahelyre és délután ugyanez a forgatókönyv. Maga a mindennapos rutin megváltozása, átírása is egy nagy váltást jelent, melyhez alkalmazkodni kell.

A váltás és változás még ha látszólag pozitív előnyökkel is bírhat (pl. tovább lehet aludni) igen is elindít olyan pszichés folyamatokat, melyek akár a krízis- és a veszteségélményhez hasonlítanak, és ezek idővel aktivizálódnak, hisz nemcsak a mindennapos szokásokat kell megtörni, hanem el vagyunk szakítva a kollégáktól, a diáktársaktól, a barátoktól, ismerősöktől, a bevált rutintól.

Minden, ami a megszokottól eltér bizonytalanságra utal, a bizonytalanság érzése pedig fokozza a szorongást. Arról nem is beszélve, hogy a bezártság és a négy fal között ülés a szabadság elvesztését, de legalábbis egy erőteljes korlátozást von maga után, ami a mai ember alacsonyabb frusztrációs toleranciájának okán ‘megőrülést’ implikálhat.

 

3, A hosszas összezártság próbára teszi a családokat. Mi ennek az oka? Milyen következményei lehetnek az összezártságnak?

 

A hosszas összezártság valóban próbára teszi a családi kapcsolatainkat. Ez egyrészt abból is fakad, hogy a megváltozott élethelyzethez való alkalmazkodás nem mindig zökkenőmentes, másrészt, ha vannak konfliktusok (márpedig mindenhol előfordulnak) az összezártság révén könnyebben felszínre kerülhetnek, vagy épp mélyebben eszkalálódnak.

A járványhelyzettel együtt járó bezártság egyfajta krízis, és még a kiegyensúlyozott, szeretetteljes kapcsolatokat is igencsak próbára teheti ez az időszak. Ilyenkor újra meg kell tanulni összecsiszolódni a körülöttünk lévőkkel. A krízishelyzetben való működés és annak kimenetele pedig nagyban függ attól, milyen megküzdőképességgel rendelkezik az egyén, valamint attól is, hogy mennyi erő és milyen szintű emocionális tartalék köti össze a kapcsolatokat.

Több kimenetele is lehet: a bizonytalansággal járó krízishelyzet, valamint a járvány szülte események akár közelebb is hozhatják a családtagokat, a ‘bajban összekapaszkodunk’ hozzáállás révén, azáltal, hogy a család megpróbál alkalmazkodni a megváltozott élethelyzethez. Ugyanakkor előfordulhat az is, hogy az összezártság révén tovább fokozódnak az indulatok, vagy épp még jobban elidegenednek egymástól a felek.

Itt meg kell említeni, hogy ez az időszak különösen nehéz és embert próbáló lehet egy beteg hozzátartozó mellett, a határokat feszegető kamaszok esetén, az állandó ingerkereső gyerek mellett, vagy akár bántalmazó családi kapcsolatokban.

4, Van valami stratégia a kezelésére?

 

otthon maradás koronavírus idején
Otthon maradás koronavírus idején

 

Általában mindennek két oldala van. Még ha nem könnyű ebben az időszakban megtalálni mi lehet a pozitív, próbáljuk megnézni az éremnek a másik oldalát: Mi az, amit profitálhat az egyén vagy egy család, egy közösség a jelen helyzetből? Gondoljuk végig mik azok a dolgok, melyek a rohanó hétköznapok során feledésbe merülnek vagy hátrébb kerülnek.

Például elolvasni a polcra felrakott könyvet, elővenni egy társasjátékot, kártyázni a gyerekekkel, a takarékosság elve alapján főzni és sütni a nagymamáink receptje alapján, leltározni, vagy épp házimunkát végezni.

De azok, akik még ennél is bátrabbak: kihasználhatják most kicsit ezt az időt arra, hogy merjenek szembenézni önmagunkkal. Átgondolni az életüket, érzéseiket, vágyaikat, szokásaikat. Mi fontos számukra és mi elhagyható. Mindezek alapján úgy tekinteni erre az időszakra, hogy mi az, amit adhat számunkra és milyen felismerésekkel lehetünk gazdagabbak akár személyes életünk kapcsán.

Heilmann Ágnes

 

Felhasznált irodalom:
Hajduska Marianna: Krízislélektan (2015.) ELTE, Eötvös Kiadó
John W. James, Russel Friedman (2011.) Zafír Press

 

Fotó:
pexels.com

 

Az otthon maradás pszichés aspektusairól a koronavírus idején

Nehéznek érzed az otthon maradást?

Köszönjük, hogy szavaztál!