Főmenü

Serdülőkorú gyermek a családban II.

serdülőkorú gyermek

Utolsó frissítés:

A második részben a 11-14 éves korú gyermekek lelki fejlődésének sajátosságairól olvashatnak a kedves szülők.

Lelki fejlődése

A lelki fejlődést figyelembe véve, a serdülőkor közdelem arra, hogy gyermekünk megtalálja önmagát, mit szeretne a jövőben, melyek gyengeségei, erősségei. A serdülők lelki fejlődése napjainkban viharosabban, ugyanakkor problémásabban is változik, mint akár 10-15 évvel ezelőtt. Sok családnak számos konfliktusban van része gyermeke eme fejlődési szakaszában. A család szerkezete megváltozott.

Egyre ritkább, hogy a gyermeket nevelő szülők együtt élnek a nagyszülőkkel, így a problémákkal egyedül maradnak. Nehezen, vagy egyáltalán nem kérnek tanácsot az idősebb korosztálytól, de ugyanakkor idejük sem marad gyermekük lelki életével foglalkozni. Pedig nagyon fontos lenne, ha a (serdülő) gyermek minden problémáját otthon a családdal beszélhetné meg. Így időben közbe lehetne lépni akár a dohányzás, alkoholfogyasztás, esetleg drogozásba, csavargásba való menekülés megelőzésére, melyeknek kialakulásában az említett szülői mintán kívül számos lelki probléma játszik szerepet.

Lelki problémát okozhatnak:

saját testtel kapcsolatos aggodalmaik, (túl soványnak, vagy kövérnek érezhetik magukat), énképük és önértékelésük még nem stabil, sérülékeny (ki vagyok én, mennyit érek?) konfliktusaik adódhatnak szülőkkel, tanárokkal, a „világgal”, amit aztán nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak oldani, feldolgozni. Fontos tisztában lennünk azzal a jelenséggel is, hogy nagy hatással van rájuk a kortárs csoport. Mindent megbeszélhetnek egymással, ám problémáikat nem tudják megoldani egymás között, hiszen éretlen a személyiségük, hiányos tapasztalataik nem teszik azt lehetővé.

Szakirodalmi adatok bizonyítják, hogy létezik serdülőkori válság! Ez viselkedési-magatartási zavarokban jelenik meg. Az ilyen problémával küszködő gyermek visszaesést mutat az iskolai tanulmányaiban, lázadó, a társadalmi szabályokra „fittyet hányó” fiatallá válik (a pedagógusok sokat mesélhetnének). Megjelenhet agresszió, majd visszahúzódás, semmittevő állapotba vonulás. Űzhet hobbikat nagy energia befektetéssel (bélyeggyűjtés…), ez által más teendőket, feladatokat elutasítva magától. Természetesen ennek kialakulása nem csak a serdülőn múlik, hanem az őt körülvevő környezet is rengeteget tehet az egészséges lelki fejlődéséért.

Amit tehetünk értük!

Elsősorban igyekezzünk gyermekeink számára jó példát mutatni. Ne mobiltelefonon kommunikáljunk velük. Persze, ha gond van az más. A hétköznapok során az esti családi együttlétek elengedhetetlenek gyermekeink és saját magunk számára is. Legkésőbb ilyenkor le kell tenni a napi gondjainkat és csak egymásra figyeljünk! Kérdezzük meg őket, hogyan telt a napjuk? Mi történt az iskolában? Bár néha fogóval kell kihúznunk az első választ, de utána maguktól is megered a nyelvük, hiszen fontos számukra, hogy érdeklődünk személyük, teendőik iránt.

Az, hogy gyermekünk mennyire avat be bizalmába, hogyan tudjuk elfogadni az esetleges „kudarcait, hibáit” az a saját nevelésünktől függ. Egy gyermeket 12 éves koráig lehet formálni, alakítani. Addig rakhatjuk le a stabil alapokat további fejlődéséhez. Ezután reménykedhetünk, hogy jó alapokat biztosítottunk számukra.

A gyerekek, így a serdülők is leképezik szüleiket, vagyis minket! Ezért jól gondoljuk meg, hogy ellenségként, vagy partnerként kezeljük őket ebben a konfliktusos életszakaszban is! Segítsünk megszervezni a szabadidő helyes eltöltését. Támogassuk elképzeléseit reális keretek között. Figyeljünk arra, hogy ne unatkozzanak. Ha van lehetőség sportoljon, mozogjon heti két-három alkalommal iskolán kívül is.

Nyugodtan vonjuk be őket a ház körüli teendőkbe. Figyeljünk helyes táplálkozásukra, kiemelten a zöldség-gyümölcsfélék fogyasztására. Szervezzünk legalább kéthetente közös családi programokat. Barátaikat ne kritizáljuk, hanem hívjuk meg őket és beszélgessünk el velük közösen. Nagyon fontos a szülők részéről a jó, szinte baráti kapcsolat megtartása ebben az életkorban.

A konfliktusok nem minden esetben vezetnek a kapcsolat megromlásához.

Hagyjuk érvelni, egészségesen vitatkozni gyermekeinket. Hallgassuk meg őket, figyeljünk mondandójukra. Gyakran tisztázódhatnak így a problémák. Az odafordulás és a figyelem pozitív hatásokkal bír a serdülő gyerek fontos döntéseire, életútjára. A szülőknek alkalmazkodniuk kell mind hangnemben, mind mondandóban gyermekük fejlettségi szintjéhez, önállósodásához és méltóságigényéhez egyaránt. Az ilyen elfogadó, megértő családban kevesebb a problémás serdülők száma, szemben a korlátozó, utasítgató családi légkörrel. Az anyák támogató szerepe továbbra is kiemelkedő fontosságú mind a lányok, mind a fiúk esetében,

Farkasné Pesztericz Krisztina                                        ELŐZŐ RÉSZ>>>>             KÖVETKEZŐ RÉSZ>>>>