Főmenü

Acut otitis media csecsemő- és gyermekkorban

acut otitis media

A gyermekkori acut otitis media (AOM) a leggyakoribb gyermekbetegségek közé tartozik,

hároméves korukra a gyermekek több mint 80 %-a átesik legalább egy AOM-n. A kórkép lefolyása legtöbbször jóindulatú, szövődmény nélkül, spontán gyógyul. Bizonyos rizikótényezők (korai közösségbe járás, anyatej táplálás hiánya, passzív dohányzás, genetikai faktorok) elősegítik előfordulását, a recidívák kialakulását. A diagnosztikában az otoscopiáé a vezető szerep, de figyelembe kell venni az általános tüneteket is. Otoscopiával AOM esetén megvastagodott, elszíneződött dobhártyát látunk, a dobűri képletek nem azonosíthatók, a dobhártya mozgathatósága korlátozott.

Fő tünetek: fülfájás, halláscsökkenés, láz, perforáció esetén gennyes fülfolyás. A kórokozók közül a Streptococcus pneumoniae-é a vezető szerep, korábban az estek több mint kétharmadában ezzel kellett számolnunk. Mára a helyzet némileg megváltozott: a nem tipizálható Haemophilus influenzae törzsek okozta kórképek száma emelkedett. Ennek oka – többek között – a mindinkább elterjedt pneumococcus védőoltásban keresendő.

Klinikai kép

a. Normál lefolyás

Az AOM általában rövid lefolyású, az esetek mintegy 70-80%-ában spontán gyógyuló, ún. jóindulatú betegség. Jellemző a hirtelen kezdet, különösen csecsemő- és kisded korban a nehezen csillapítható láz, a különböző intenzitású fülfájás, a mintegy 20-30 dB mértékű (azaz kisfokú) halláscsökkenés. 2 éves kor alatt gyakoriak az általános tünetek is, mint pl. alvászavar, étvágytalanság, általános nyugtalanság, irritábilitás, hányások. Idősebb gyermeken ezek a tünetek kevésbé, vagy egyáltalán nem tapasztalhatóak. A tünetek néhány óra alatt kialakulhatnak, és egy-két napon belül megszűnhetnek. A panaszok csökkenése észlelhető akkor, ha a dobhártya – a fokozódó belső nyomás miatt – megreped, a gennyes váladék fülfolyás formájában megjelenik. Perforáció nélkül is javulhat a kép.

A spontán, vagy a kezelés hatására bekövetkező klinikai javulás nem jelent egyúttal automatikusan gyógyulást is. Az AOM acut tüneteinek megszűnte után még hetekig észlelhető sokszor a dobüregi folyadékgyülem, amelynek sorsát mindenképpen követni kell.

b. Recidiváló AOM

Néha a tünetek 1-2 hetes szünet után visszatérnek, akár ismételten is. Ilyenkor recidiváló AOM-ről (rAOM) beszélünk, amely egy másik klinikai entitás, és a kezelése is különbözik az AOM-től.

A rAOM általában úgynevezett rizikó-tényezők esetében fordul elő. Ezek a következők:

A betegtől függő faktorok:

Életkor: 2 évesnél alacsonyabb korban kezdődő AOM. E csoporton belül is súlyosabb, veszélyesebb a lefolyás, ha 6 – 12 hónapos korban alakul ki. Fiatalabb csecsemőket még viszonylag védi a „hozott” anyai IgG, ezért ½ éves kor alatt az AOM ritka. Koraszülötteknél más a helyzet, itt többször fordulhat elő AOM, akár újszülöttkorban is.
Nem: fiúkon az AOM szignifikánsan gyakoribb előfordulású, mint lányokon.
Genetika: Ikervizsgálatok alapján kimutatott, hogy genetikai faktorok is befolyásolják a rAOM kialakulását. Ezek általában anatómiai, immunológiai adottságokban nyilvánulnak meg, de leírták pl. a HLA-A2 antigén gyakoribb illetve a HLA-A3 ritkább előfordulását rAOM-ben a normál populációhoz képest. Bizonyos craniofacialis anomáliákban (szájpadhasadék), valamint Down syndromában is gyakoribb a rAOM.

A környezettől függő faktorok:

Egyértelmű az összefüggés a felső légúti fertőzésekkel, valamint ezek szezonalitásával. A vírusfertőzések talaján alakul ki legtöbbször a bakteriális eredetű AOM.
Fontos rizikófaktor a gyermek-közösség, elsősorban a bölcsőde, óvoda. A korán közösségbe kerülő gyermekek körében az incidencia mintegy kétszerese az első életéveikben otthon nevelt gyermekekének.
További környezeti rizikófaktor a rAOM szempontjából a passzív dohányzás, az anyatej-táplálás hiánya, valamint a rossz szociális-higiénés helyzet. Több szerző említi a cumizást is, mint rizikófaktort, különösen csecsemőknél.

A kezelés során gyulladáscsökkentésre, a baktériumok eradikálására kell törekedni. Gyógyszeresen antibiotikumokat, fájdalomcsillapítókat, adjuváns szereket alkalmazunk. Az elsőként választandó szer az amoxicillin, allergia esetén második generációs cephalosporin (cefuroxim axetil). Nagy fájdalom, magas láz, súlyos általános tünetek, rossz beteg compliance esetén ma is paracentézist végzünk – utóbbi már fülészeti feladat. Mára ugyanakkor a paracentézis jelentősége, gyakorisága visszaszorult, csak a valóban igen súlyos esetekben alkalmazzuk.

Maga az otitis media nem tekinthető sürgősségi kórképnek, a fülfájást fájdalomcsillapítókkal (ibuprofen, paracetamol) jól lehet kezelni. Helytelen gyakorlat, hogy gyógyszeres fájdalomcsillapító adása helyett, éjszaka is felkeresik a szülők az ügyeletet, ezzel ott jelentős túlterhelést okozva.

A szövődmények felismerése fontos gyermekgyógyászati feladat, ellátásuk szakintézetben, gyógyszeres és sebészi módszerekkel történik.

dr. Katona Gábor