Miért köhög a gyermek? – a köhögés fül-orr-gégészeti hátteréről

miért köhög

Utolsó frissítés:

Az elhúzódó köhögésnek számtalan fül-orr-gégészeti és más szakterületet érintő oka lehet.

A gyermekkori melléküreg-gyulladásokról

A fül-orr-gégészeti szakrendelésen gyakran felmerülő kérdés: „Vajon miért köhög a gyermek?”

Mi most egy gyakori fül-orr-gégészeti okról teszünk említést: az orrmelléküreg-gyulladásról.

Az elhúzódó náthák, köhögések fenntartásában az orr és az orrmelléküregek gyulladásának jelentős szerepe van. Az orr a felső légutak legfelső szakasza. Hármas funkciója a belélegzett levegő felmelegítése, párásítása és tisztítása. Gátolt orrlégzésnél e hármas funkció kiesik. A szájlégzés miatt a garat száraz, gyakoriak a garat és gégehurutok, és az alsó légutak is könnyebben fertőződhetnek.

Leggyakoribb az arcüreg-gyulladás

Az orrmellék-üregek az orrfőüreg két oldalán elhelyezkedő, nyálkahártyával bélelt páros üregek, amelyek közvetlenül vagy közvetve az orrfőüregbe nyílnak. Belégzéskor levegővel öblítődnek át, ám ennek akadályoztatása esetén könnyen és gyorsan alakulhat ki bennük gyulladás. Ilyenkor az üregek természetes kivezető nyílása körüli nyálkahártya megduzzad, és a szellőzés akadályozottá válik, amely egy ördögi kört indít be.

Négy pár melléküregünk van. Az arcüreg és a rostasejtek már csecsemőkorban jól fejlettek, míg a homloküreg és az iköböl 6-10 éves kor körül alakul ki, ezért ezek megbetegedéseivel csak az iskoláskortól kezdődően találkozhatunk.

A mindennapi gyakorlatban leggyakoribb az arcüreg gyulladása, amelynek természetes kivezető nyílása az üreg tetején található. Ez előnytelen helyzetet teremt a váladék kiürülése szempontjából, és hozzájárulhat az arcüreg gyulladásának relatíve gyakoribb voltához.

Tünetek, kezelés

A legjellemzőbb tünet a köhögés, amely kiegészülhet nyákos, majd gennyes orrváladékozással, orrdugulással, társulhat hozzá hőemelkedés, fejfájás, kialakulhat következményes középfülgyulladás. Jellemző a lefekvéskor és a felkelést követően jelentkező köhögési roham. Különösen gyakori kisgyermekkorban az arcüreg-gyulladás szövődése hörghuruttal, az úgynevezett sinobronchialis szindróma.

A kezelés gyermekkorban elsősorban konzervatív módszerek alkalmazásából áll.
Nagyon jó hatásúak a kevert orrcseppek, amelyek orrnyálkahártya-lohasztó, gyulladáscsökkentő- és antibiotikum-tartalmuknál fogva hatékonyan biztosítják a megbetegedett orr-, és melléküreg nyálkahártyájának gyógyulását. Hasznos a köptetők adása, valamint a helyi meleg kezelés, infralámpa is. Utóbbit kisgyermeknél olyan távolságból alkalmazzuk, amely kellemes meleget biztosít. Meseolvasás vagy alvás közben a legcélszerűbb a Sollux lámpa használata, naponta többször is ismételhető. A kezelés után azonban a gyermek legalább fél óráig nem mehet szabad levegőre. Fontos a hajmosás és nagyobb fürdőzés, úszás kerülése a kezelés alatt, hasonlóképpen a gyógyulást segíti a fehérjében szegényebb étrend is. A Salvus vizes inhalálás szintén jótékony hatású. Hőemelkedés vagy elhúzódó kórlefolyás esetén antibiotikumok alkalmazása válhat szükségessé.

Az arcüreg-gyulladás teljes gyógyulása megfelelő kezelés mellett is igénybe vesz 1-2 hetet.

Hajlamosító tényezők

Az orrmandula túltengése, orrsövényferdülés, orrpolipozitás, allergiás nátha az orrlégzést tartósan nehezítő elváltozások, ezáltal hajlamosítanak elhúzódó, visszatérő orrmelléküreg-gyulladás kialakulására. Gastrooesophagealis reflux (GOR), immunológiai betegségek, nagyobb gyermekeknél fogászati góc, valamint az ostiomeatalis egység anatómiai eltérései is elősegítik a melléküregek gyulladásainak kialakulását. (Ez utóbbi az orrmelléküregek és a középső orrjárat, valamint a határoló csontstruktúrák és az ezeket borító nyálkahártya által alkotott egységet jelenti.)

A tartós tünetmentesség eléréséhez szükséges a megfelelő orrlégzés helyreállítása. Így a megnagyobbodott orrmandula, az orrpolipok eltávolítása, az orrsövény kiegyenesítése vagy az ostiomeatalis egység anatómiai eltéréseinek műtéti korrekciója nélkül nem érhető el tartós javulás.

Szövődmények

Az orrmelléküreg-gyulladásoknak is lehetnek szövődményeik. Csecsemő és kisdedkorban viszonylag gyakori a rostasejtek gyulladása. A rostasejteket a szemüregtől csak egy papírvékony csontlemez választja el, amely helyenként hiányos lehet. A rostasejtekről a gyulladás közvetlenül vagy az erek útján ráterjedhet a szemüregre is. Ennek a folyamatnak tünete a felső szemhéj vizenyős duzzanata és vérbősége, magas láz, gennyes orrfolyás. Megfelelő antibiotikum alkalmazásával a megbetegedés jól gyógyítható. Amikor azonban a szemüregben a tályogos beolvadás már bekövetkezett, a gennygyülemet endoszkópos úton vagy külső feltárásból kell lebocsátani, hogy a gyógyulást elérjük, és megelőzzük a súlyosabb komplikációk kialakulását.

Szerencsére ezek az életveszélyes szövődmények igen ritkán fordulnak elő, mert a betegek a jól működő alapellátás segítségével időben megfelelő fül-orr-gégészeti ellátásra kerülnek.

Dr. Csákányi Zsuzsanna