Főmenü

Mit kell tenni, ha vérzik a gyerek orra?

vérzik a gyerek orra

Utolsó frissítés:

A közelmúltban a rendelésen az egyik kis beteg édesapja mesélte, hogy minden reggel, amikor felébred, orrfúváskor vérzik az orra. Megerősítést várva kérdezte, hogy ugye ez egészséges dolog.

Sajnos ki kellett ábrándítanom. Az orrvérzés, mint ahogy bármilyen más vérzés, egyáltalán nem egészséges. Sőt! Ismertek esetek, amikor halálos is lehet az efféle vérveszteség, elég csak a történelemből Attila hun fejedelemre utalni. Az ilyen súlyos kimenetel szerencsére igen ritka, de az orrvérzés mind felnőttek, mind gyermekek esetében igen riasztó látvány illetve élmény. Gyermekkorban csaknem kizárólag az orrsövény elülső részén lévő capilláris érgomolyag „megpattanása” a felelős a vérzésért.

Bár ez nem pulzáló artériás vagy vénás vérzés, ha nem csillapítjuk megfelelően, jelentős vérvesztés oka lehet. Legtöbbször elég a két orrlyukba helyezett (esetleg kenőcsös) vattatampon és a két orrszárny erőteljes összenyomatása kb. 3-4 percig.

Célszerű a kis beteget lefektetni és mindenképpen megnyugtatni. Nem egyértelmű a különböző testtájakra helyezett vizes borogatások hatása, bár az biztos, hogy nem ártanak.

Semmiképpen nem szabad azonban pusztán a pelenkát vagy a törülközőt cserélgetni a beteg orra előtt – ezzel legfeljebb a ruházatot tudjuk védeni a beszennyeződéstől, a gyermekért nem tettünk semmit.

Komolyabb esetekben az orrsövény rendszeres kenőcsös kezelése, savval vagy electrocauterrel való coagulálása jön szóba. Hasznosak az érfalakra ható gyógyszerek is, mint pl. a Rutascorbin.

Gondolni kell továbbá az orrvérzés gyermekkorban ritkább, felnőtteken gyakoribb általános okaira is.

A magas vérnyomás, érelmeszesedés, cukorbetegség, az érfalak egyéb betegségei, valamint véralvadási zavarok egyaránt okozhatnak orrvérzést. Ilyenkor tüneti kezelés mellett az alapbetegség gyógyítása a fő cél. Az orr ritkán előforduló daganatinak is lehet első tünete a vérzés. Nem szabad tehát félvállról venni, és különösen ha nagyfokú vagy ismétlődő, feltétlenül szakorvosi vizsgálatot és kezelést igényel.

Prof. Dr. Katona Gábor PhD.