Hogyan neveljük a „digitális bennszülött” nemzedéket?

digitális bennszülött

Digitális bennszülöttként szokták emlegetni a mai gyermekeket, akik születésük pillanatától elektronikai, informatikai eszközökkel vannak körülvéve.

Mi, akik már felnőttként kerültünk kapcsolatba az internettel, okostelefonnal, mi vagyunk a digitális bevándorlók.

Már a fenti kategóriákban is megfogalmazódik, hogy ez az a területe az életnek, amiben a fiatalabb nemzedék otthonosabban mozog, mint az idősebb. Talán nem is volt még az emberiség történetében ehhez hasonló helyzet, amikor nem valamilyen tudásra kell megtanítani utódainkat, hanem csak arra, hogy azt a tudást hogyan tanulják meg okosan használni.

Mindenki érzi, hogy a világ napjainkban rengeteget változik. Viszont a legtöbb szülő manapság is olyan felnőtté szeretné nevelni a gyermekeit, akik okosak és szerethetőek és ezáltal könnyebben meg tudják valósítani értékes céljaikat. Meggyőződésem, hogy soha nem volt még ennyire nehéz helyzetben egy szülő, mert soha nem voltak ennyire ellenőrizhetetlenek és befolyásolhatatlanok a kiskorúakat ért hatások. Pont ezért soha nem volt még ennyire nagy szükség arra, hogy gyermekeinket tudatosan neveljük és szilárd értékrendszert adjunk át nekik.

Számtalan tanulmány, újságcikk, interjú olvasható azzal kapcsolatosan, hogy milyen káros hatással van a gyermek testi-lelki fejlődésére a túlzott számítógép-használat.

A szemére, agyára, mozgásszervrendszerére. Tudjuk, hogy milyen negatívan hat a gondolkodás bizonyos részeinek fejlődésére és az érzelmi intelligenciára. Nagyobb gyermekeknél az internethasználat veszélyeivel is tisztában vagyunk: a zaklatás különböző formáit, a bűnözés új lehetőségeit többnyire ismerjük. Honlapunkon is volt már szó az elektronikus eszközök túlzott használatának alvászavart okozó hatásáról. Mindezek ellenére nyilvánvalóan nem lehet és nem is tudjuk eltiltani gyermekeinket az emberiségnek ettől az új létezésformájától. Sokan evolúciós ugrásnak tartják ezt az informatikai robbanást és valószínűleg többen elkeseredve gondolunk arra, hogy 100-200 év múlva talán az emberek jobban hasonlítanak majd élő komputer-alkatrészekre, mint társaslényekre.

Sokan érvelnek azzal, hogy korábbi újítások is sokakban ellenérzést váltottak ki, például a nyomtatott könyv megjelenése számos aggályt okozott, köztük a társaságban történő hangos felolvasás eltűnése miatt. A rádió elterjedése is csökkentette a szomszédolás gyakoriságát és a telefon volt az első lehetőség, hogy úgy tudjunk beszélgetni valakivel, hogy nem kell vendégségbe menni hozzá.

Lássuk be, a szkeptikusoknak igazuk volt: számos felfedezés – vitathatatlan előnye mellett – szűkítette az élő emberi kapcsolattartás lehetőségeit.

Márpedig az embernek elemi igénye az, hogy valódi kapcsolatban éljen más emberekkel. A barátság, szeretet, összetartozás nem kerülhető meg ahhoz, hogy boldog és elégedett legyen egy kisgyerek, kamasz, felnőtt. Sajnos a személyes, valóságos találkozások világából egyre inkább a digitális térbe kerülnek ezek a fogalmak. Pedig arról is számos pszichológiai értekezés megjelenik, hogy nem ugyanaz az élmény és érzelmi biztonságérzés, ha küldök egy üzenetet, és ha leülünk egymás mellé és látom a másik arcát, figyelem a gesztusait, hallom a hangszínt, érzem az illatát, esetleg megérinthetem. A közösségi oldalak világa nem a valóság és nem a valódi emberi értékeket közvetíti. Találó megfogalmazásban: ott népszerűnek lenni olyan, mint a Monopoly-ban gazdagnak.

A nagyobb gyermekek szülei közül sokan látják, hogy a mai tizenévesek nagyon kevesen és nagyon ritkán társasjátékoznak, a körjáték, labdajáték pedig már szinte teljesen eltűnt.

digitális benszülöttAhhoz meg nem kell szülőnek sem lenni, hogy lássuk: ha három kamasz együtt van, ott legalább az egyiknek biztosan telefon van a kezében. Sajnos többnyire nem együtt csinálnak valamit, hanem egymás mellett nyomkodnak egy kütyüt. Ettől viszont nem lesznek boldogabbak.

A másik nagy probléma a koncentrációs képesség hiánya: okostelefont nézni és párhuzamosan olvasni vagy tanulni vagy beszélgetni, vagy ezeket a tevékenységeket néhány percenként váltogatni, nem segíti a figyelem összpontosításának képességét. Több statisztika is megjelent arról, hogy egy átlagos ember naponta 150 alkalommal nézi meg a telefonját és az egyetemisták 38 %-a tízpercenként ellenőriz valamilyen számítógépet. Valószínűleg ezek az adatok a mai napra vonatkoztatva még drámaibbak, hiszen egyre több ember egyre gyakrabban veszi kezébe a készülékeket, mint ahogy egyre kisebb gyermekeket látunk a kórházi, rendelői várótermekben telefont, laptopot, tabletet nézegetni.

A digitális függőség fogalmát is szinte hetente át kell írni, mert ha a 2-3 évvel ezelőtti kritériumokból indulunk ki, akkor minden harmadik személy betegnek minősül.

Kutatások bizonyították, hogy akik háborítatlanul olvasnak egy szöveget, jobban megértik, könnyebben felidézik és megtanulják, mint azok, akiket közben megzavarnak. Néhány másodperces figyelemelterelés után egyes vizsgálatok szerint 25 percre van szükségünk ahhoz, hogy teljes mértékben újra arra tudjunk koncentrálni, amit korábban csináltunk.

Bár divatos téma Magyarországon az oktatás hatékonyságát az informatikai háttér fejlettségével azonosítani, számos kutatás eredménye azt bizonyítja, hogy hatékonyabb a szövegre és olvasásra épülő tanulás, mint a nethasználat és vizuális oktatás. Arról nem is beszélve, hogy sajnos egyre jobban elterjedőben van a tanórán, dolgozatok alatt a tanulók részéről az okostelefonnal való visszaélés, csalás. Több európai országban kitiltották a telefonokat az iskolákból. Hazánkban nagyon tanárfüggő, hogy mennyire terelik a diákokat a nethasználat irányába: az egyik véglet a késő este is közösségi oldalon kommunikáló pedagógus. Mindenképpen káros, ha a tanár vagy a szülő saját kényelmi szempontjai által vezérelve növeli – vagy csak nem korlátozza – a rábízott kiskorúak számítógép előtt töltött idejét.

Nemrégiben megjelent egy cikk, amelyben számítógépes termékfejlesztők, termékfilozófusok szót emeltek az ellen, hogy a cégek manipulatívan szoktatják rá a felhasználókat az alkalmazások minél gyakoribb és hosszabb ideig tartó használatához, ezáltal értékes időt véve el tőlünk.

Külön pszichológus csoport foglalkozik azzal, hogy hogyan lehet okostelefonfüggővé tenni az embereket azzal, hogy öntudatlanul jutalomként éljék meg az alkalmazások megnyitását.

Az etikusabb szoftvertervezők ezzel szemben adnak tanácsokat arra vonatkozóan, hogy hogyan legyünk tudatosak a készülékekre fordított időt illetően és javasolják, hogy állítsunk fel szűrőket. Terveznek felhasználóbarátabb programokat, egészen odáig, hogy meg lehessen vásárolni olyan alkalmazásokat, amik megtiltják a belépést bizonyos felületekre arra az időre, amíg hasznos munkát akarunk végezni. (Pl. koncentrációs üzemmód létrehozása). Furcsa módon ezzel visszavásárolnánk a saját időnket a telefonunktól.

A pszichológusok szerint a család szerepe elsősorban az, hogy figyeljünk oda a gyermek elektronikus eszközökkel töltött idejére, találjuk meg a helyes arányt a valóságos események és a netes virtuális világ történései között.

Akkor is, ha kamasz gyermekről van szó és akkor is, ha ez folyamatos küzdelem. Lehetőleg ne mi magunk szoktassuk rá a pici csecsemőket a monitorfüggősségre, hanem mindenekelőtt tanítsuk meg őket a hagyományos „alkalmazásokra”, értékekre, kapcsolatokra.

Jim Taylor, aki az új technikai eszközök használatával foglalkozó pszichológus, a következőket javasolja:

  1. Vezessünk egy hétig naplót és nézzük meg, mennyi időt töltött a gyermekünk digitális eszközökkel és mennyit más dolgokkal!
  2. Nézzük meg, hogy többnyire mivel foglalkozik a számítógép előtt!
  3. Győződjünk meg róla, hogy pozitív vagy negatív hatások érik ezeken keresztül, a mi értékrendszerünk alapján!
  4. Tudatosítsuk gyermekünkben, hogy a közösségi oldalak csak kismértékben járulnak hozzá az egészséges kapcsolatok kialakításához!
  5. Értessük meg velük, hogy a digitális kapcsolattartás csak kiegészítője lehet a személyes kapcsolatoknak!
  6. Tanítsuk meg őket arra, hogyan kerülhetik el a veszélyeket az interneten!
  7. Szoktassuk rá őket, hogy elektronikus segédeszközök nélkül is el lehet tölteni időt, akár várakozás közben is!
  8. Töltsünk a gyermekeinkkel sok időt, ajánljunk más szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget!

Dr. Molnár Diana

Segíts az információ terjesztésében. Oszd meg a cikket ismerőseiddel is!