A világ minden országában kapnak védőoltásokat a gyerekek, meghatározott, életkorhoz kötött rendszerben, ezek az úgynevezett Védőoltási Naptárak.

Igen kis eltérések vannak abban, hogy éppen hány hónapos korban kezdik, és milyen fajtákat kapnak, de az ajánlások alapvetően igen hasonlóak, mivel azok az Egészségügyi Világszervezet (WHO, World Health Organization) ajánlásain alapulnak. Az ajánlások elsősorban a járványos természetű fertőzések visszaszorítására, ha lehetséges, teljes kiküszöbölésére irányulnak, és mindig célzottan az illető országban tapasztalható járványügyi helyzethez igazodnak.
A védőoltási nemzeti programokban van abban is eltérés, hogy kötelezőek-e, törvény által előírt módon (például nálunk és még sok másik európai országban), vagy nem kötelezőek, ám ilyen országokban általában csak azok a gyerekek mehetnek közösségbe, járhatnak iskolába, akik megkapták az előírt oltásokat.

Különbségek vannak abban is, hogy ki vállalja a védőoltások költségeit.

Általában minden olyan országban, ahol az életkorhoz kötött oltások kötelezőek (mint nálunk is), központi forrásból – állami költségvetésből – finanszírozzák őket. De van itt is kivétel, pl. a skandináv országokban minden védőoltás térítés nélkül kapható és nem is kötelező, mégis a mi országunkhoz hasonlóan közel 100%-ban be is oltják a gyerekeket, vagyis az ott élő szülők pontosan tudják, mennyire fontosak ezek. Van több olyan ország is, ahol részben a család, részben az önkormányzat fedezi az oltások árát – pl. a szomszédos Ausztria – és olyan is, ahol minden költség a szülőké.

Az oltási rend következetes betartatásával elérhető magas átoltottságnak köszönhető nyájimmunitás a kulcsa járványügyi biztonságunknak is – ha az oltásmegtagadók aránya nő, mindez felborulhat bármikor.
A nyájimmunitás azt jelenti, hogy a népesség elég nagy hányadának beoltása védettséget biztosít a be nem oltottak számára is, hiszen nincs kitől elkapniuk a betegséget. E jelenség komoly szerepet játszik a járványok kialakulásának megakadályozásában. Ha azonban az oltatlanok aránya egy közösségben kritikus szint alá csökken, akkor e hatás megszűnik.

A kanyaró esetében minimum 95 százalék, a mumpsznál pedig 86 százalék oltottsági szint szükséges az oltatlan „potyautasok” védelméhez. Az oltásellenesség egyik veszélye tehát az, hogy a helytelen döntéssel kisebb-nagyobb közösségek egészségét kockáztatjuk.

Ugyan a cikk fő témája a csecsemőkori ajánlott védőoltások, röviden a kötelező védőoltásokat is összefoglalnám:

Csecsemőkori ajánlott védőoltások:

Rotavírus elleni védőoltás:

A rotavírus fertőzés (heveny hányás, hasmenés okozója) elleni immunizációt – akár a két oltással (monovalens), akár a három oltással (pentavalens) immunizáló vakcinákat választjuk – 12 hetes korig ajánlott elkezdeni, és ez az egyetlen védőoltás, amit fél éves korig mindenképpen ajánlott be is fejezni. Oltások között 4 hétnek el kell telnie. Mindkét vakcina igen hatékony a súlyos, kórházi kezelést igénylő rotafertőzés kivédésére, de oltottakban is adódhat a későbbieken enyhébb rotavírus gasztroenteritisz epizód. Ennek egyik oka az, hogy a rotavírusok az influenza vírusokhoz némileg hasonló módon változékonyak, a változások követésére európai összefogással surveillance program is működik (EuroRotaNet), melyben magyar kutatók is részt vesznek. A másik ok pedig az, hogy a fertőzés kiállása sem jár feltétlenül védettséggel, ugyanazon személy többször is megbetegedhet, bármilyen életkorú is legyen, de általában az első epizód a legsúlyosabb. A rotavírus hasmenés ritkán, de akár igen súlyos, pl. neurológiai komplikációkkal is járhat, nem egyedül a gyors dehidráció a veszélye.
A szájon át, „szúrás nélkül” adandó védőoltás, igazi csecsemőbarát megoldás.
Mellékhatás: enyhe hasmenés, hőemelkedés, bélgázképződés.

Meningococcus:

A meningococcus (Neisseria meningitidis) baktériumok poliszacharid tok szerint az abc betűivel jelölt típusokra oszthatók. Járványos terjedésre Európában elsősorban a C képes, sporadikus (szórványos, egyenként előforduló) terjedéssel pedig jelenleg a leggyakoribb a meningococcus a B fertőzés. A ritkasága ellenére a betegség súlyossága, a minimálisan 10%-os halálozás az egyén számára a védőoltás fontosságát húzza alá még akkor is, ha a fertőzés éppen nem robbant ki helyi járványokat. Életkort tekintve két korcsoport – a két éven aluliak és a serdülők, ill. a fiatal felnőttek – a legveszélyeztetettebbek. A dohányzás, a zsúfolt, rossz körülmények között élés szintén növeli a fertőzés esélyét. Oltani tehát érdemes bárkit, aki védett szeretne lenni, de különösen az oltatlan kiskamaszokat, illetve minden kicsit már csecsemőkorban. A Meningococcus C oltás 3 és 5 hónaposan ajánlott, egy éves kor után emlékeztető oltással. 2011. nyarától már elérhető két új, immunmemóriát is adó vakcina is, mely a jelenleg még országunkban ritkább, de bármikor behurcolható további típusok ellen is véd, ez 12 hónapos kortól adható.

2014-ben forgalomba került a meningococcus B fertőzés ellen adható oltóanyag is, mely már csecsemőkortól adható.

Influenza profilaxis:

6 hónapos kortól adható, évente ismételni kell. Szövődményei lehetnek: Gennyes középfülgyulladás, tüdőgyulladás.

Dr.Dános Zsófia