Az élet egyik legszebb és legtermészetesebb dolga, ha az édesanya anyatejjel tudja táplálni gyermekét.

A leendő édesanya már a várandósság hónapjai alatt tervezgeti, hogy hogyan fogja táplálni kisbabáját. Számtalan cikket és könyvet elolvashat, elméleti ismereteket szerezhet az anyatej és a szoptatás fontosságáról, tájékozódhat bizonyos alapelvekről. Mindezek elősegítik, hogy lelkileg is fel tudjon készülni erre a csodálatos és egyedüli élményre.

Majd, amikor a kisbaba megszületik, előfordulhat, hogy minden, amit az anyuka a terhesség alatt tervezett, megálmodott, felborul.

Megjelennek a szoptatási problémák:

Nem történik minden magától értetődően, nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogyan azt korábban gondolta, „a baba nem akar szopizni” vagy „nincs elég tej”, és jön a kétségbeesés: „nem tudom, mit tegyek…”

Az édesanya természetes módon nagyon nehezen éli meg a kezdeti kudarcokat. A szülés megpróbáltatásait követően még testileg meggyötört, kimerült, emellett ez lelki szempontból is egy nagyon intenzív, érzelmi hullámzásokkal teli, érzékeny időszak.

Valamilyen szinten ezekben az első napokban mindenki szembesül azzal, hogy a dolgok nem pontosan úgy alakulnak, mint ahogyan az a könyvekben meg van írva, a kisbabák pedig nem mindig úgy viselkednek, mint ahogy arról korábban olvasott vagy elképzelte.

Fontos, hogy elengedjük a korábban dédelgetett ábrándképeket, ne bánkódjunk a be nem teljesült dolgok miatt, tudjunk annak örülni, ami itt és most van. A szoptatás közben az édesanya közel kerül gyermekéhez, minden apró mozdulatát, rezzenését, jelzését tudni fogja – egy kis idő elteltével. Lelkileg közel kerülnek egymáshoz, és ez fontos, mert a korai kötődés kialakulása elősegíthető.

A kezdeti nehézségek mögött számtalan tényező állhat, ezek közül néhány gyakoribb ok:

– a csecsemő nem megfelelően tudja bevenni a szájába az anyuka mellbimbóját,

– nagyon csomós, kemény a mell, nehezen indul el a tej, ami természetesen fájdalommal is járhat,

– a fájdalom miatt szorong, nincs felkészülve a szoptatás okozta fájdalomra,

– szorongás, stressz,

– sebes, kirepedezett mellbimbó,

– aluszékony az újszülött (pl. icterusos újszülött),

– császármetszés,

– az anyuka folyadékbevitele nem megfelelő mennyiségű.

Az újdonsült édesanya sajnos hamar megtapasztalhatja, hogy a szoptatással kapcsolatban ma rengeteg egymásnak ellentmondó tanács, információ él a köztudatban.

Az első hetekben különösen fontos, hogy az édesanya és a kisbaba sokat tudjon pihenni, megismerjék egymást, összehangolódjanak.

Ebben a periódusban a nyugalomra, pihenésre koncentráljanak, tegyék el messzire a mobiltelefont, ne fogadjon sok látogatót, ne foglalkozzon görcsösen a háztartással. Ne akarjon az anyós, a szomszédasszony, a közösségi oldalak vagy az internetes fórumok elvárásainak megfelelni, hallgasson az ösztöneire, figyeljen befelé, lassuljon le, hangolódjon rá a kisbabájára. Ez a szoptatás sikerességét is nagyban befolyásolja, hiszen így az anyuka megtanulja felismerni a baba jelzéseit, éhségének korai jeleit, és beindul a tejtermelés.

Reméljük, hogy ma már a csecsemős szakápolók, védőnők, gyermekorvosok jelentős része ezt a szemléletet ismeri és javasolja. Kórházi tapasztalatunk alapján ritkán, de vannak olyan esetek, amikor ez a módszer nem válik be. Ilyenkor segítenünk kell kialakítani egy biztonságot, támpontot adó napirendet, amit a szülő otthon tovább tud folytatni. Nagyon fontos, hogy beszélgessünk az anyákkal a felmerülő problémákról. A munkám során azt tapasztalom, hogy a kellő időben történő segítség nyújtása pozitívan tudja befolyásolni a szoptatás sikerességét.

Ecserné Demeter Tímea