Az édesanyákat általában folyamatosan foglalkoztatja a kérdés, hogy gyermekük hogyan növekedik és fejlődik. Az egyik leggyakoribb panasz, mellyel a szülők felkeresik a háziorvosi rendelést, az az, hogy úgy érzik, csecsemőjük nem eszik eleget, nem megfelelően gyarapodik.

Előfordulhat, hogy egy egészséges gyermek végül a sürgősségi rendelésen vagy magán-gasztroenterológiai szakrendelésen köt ki, mert az alapellátásban nincs elegendő idő átbeszélni a szülők panaszait, aggályait, és nehéz megítélni „laikus” hozzátartozóként, hogy a vélt vagy valós probléma mennyire igényel gyors beavatkozást.

Előfordulhat, hogy tévesen normálisnak tűnik például, ha nagyon vékony vagy alacsony egy gyermek, mert esetleg egy ismerős gyermeke is vékony testalkatú vagy kicsi, netalán esetleg az interneten feltett kérdésre beérkező válaszok alapján más gyermek is vékonynak imponál, pedig érdemes lenne legalább alapvetően körüljárni a kérdést, hiszen minden gyermek környezete és körülményei eltérnek egymástól.

Adott érték egy gyermeknél lehet teljesen normális, míg egy másiknál pedig súlyosan kóros. A születési súly és testhossz eltérése például alapvetően befolyásolja a mért értékeket, és még sorolhatnám. A későbbi életszakaszokban pedig a korhoz és nemhez képest megnövekedett testsúly is komoly problémákat okozhat, az elhízás szintén rengeteg szülőt és gyermeket érint, amivel – a hosszú távú következményeit megelőzendő – időben foglalkozni kell.

Mikor normális és mikor kóros, mikor nincs a hátterében semmi megbetegedés, és mikor érdemes komolyabban utánajárni egy-egy hasonló panasznak, erre kívánok némi tájékozódást megkönnyítő alapozást és konkrét válaszokat adni jelen cikksorozatommal.

A kötelező státuszvizsgálatoknak alapvetően a beavatkozást igénylő állapotok kiszűrése a célja.

Nagyon fontos az előtörténet, különösen a továbbiakban részletesen felsorolt információk, amelyekből az egészséges vagy kóros állapotokra következtetni lehet, ezeket panasz esetén érdemes átgondolni orvoshoz fordulás előtt. Ezek a születés előtti történések (anyai alapbetegségek, fertőzés, várandósság alatti történések, méhen belüli hatások, méreganyagok, szedett gyógyszerek), a szülés körülményei, születési súly, hossz, fejkörfogat, a közbenső növekedési pontok, diéta, táplálás fajtája, fejlődési anamnézis, szisztémás, minden szervrendszert érintő betegségek tüneteinek megléte vagy hiánya (hasmenés, hányás), családtörténet (beleértve a szülői testmagasság, szülői növekedési mintázat, szülői pubertás időpontja).

A normális növekedést a testhossz/testmagasság, a testsúly, a fejkörfogat és a mellkörfogat folyamatos követésével vizsgáljuk az alapellátásban.

Minden mérést elméletben 3 alkalommal kellene megismételni, és akkor lenne elfogadható, ha ezek között kevesebb mint 3 mm lenne az eltérés, és ezek átlagát számítanánk egy mérésnek, másrészt kalibrált eszköz, standard testhelyzet és körülmények kellenek egy-egy pontos méréshez, és szerencsés, ha ugyanaz az ember végzi az eltérések minimalizálása szempontjából (például háziorvosi asszisztens, védőnő, endokrinológiai szakszemélyzet stb.).

A testsúlyt általában tálcás, hálós babamérleggel mérik a háziorvosi rendelésen,

de ma már 10 000 Ft körül kapható bárki által használható babamérleg, mely 10 g pontossággal képes testsúlyt mérni; itt a mérést végző személy szerencsés esetben mindig az édesanya, ezért csupán arra érdemes figyelni, hogy mindig azonos napszakban, lehetőség szerint evés előtt, és tiszta, száraz pelenkával mérjük a csecsemő súlyát, így kiküszöbölhetőek a nagyobb evésekből és székletürítésekből, tele pisis pelenkákból adódó méréshibák.

Kétéves kor alatt fekve mérjük a testhosszt egy megfelelő eszköz segítségével

(háziorvosi rendelő, endokrinológiai szakrendelő), vagy fejtetőtől a talpig egy szabócentiméter mérőszalag segítségével (ezt általában a védőnők alkalmazzák, mert területen történik, a szülő otthonában, ahova nem kell cipelni a hosszmérőt). Kétéves kor felett cipő nélkül, állva mérünk testmagasságot, mert onnantól már állni tud a kisded, sarka a mérőeszköz leghátulsó pontjánál kell hogy legyen.

A fejkörfogatot a két szemöldök felett, a homlokcsont legkiemelkedőbb részén, a fül felett és a nyakszirtcsonton át, ismételten a fül felett, majd a szemöldökig körbeérő szabócentiméter mérőszalaggal mérjük.

Követése 3 éves korig szükséges, mert ebben az időszakban növekszik a legnagyobbat az agytérfogat.

A növekedési ütem a növekedés időbeli változása, a növekedés sebességének változása, mely egy jelentősen érzékenyebb mutatója a növekedésnek, mint egy egyszeri mérés.

Meghatározásához két mérés között legalább három hónapnak, de ideális esetben hat hónapnak kellene eltelnie. Ráadásul szezonális (évszakos) váltakozás miatt az az optimális, ha egész évben követve van.

Növekedési grafikonok

A gyermek növekedési percentileinek meghatározásához súly- és hosszmérésnek minden egészséges orvosi vizit során kellene történnie. A fejkörfogat változásait hároméves korig lenne szükséges nyomon követni. Ha egy pont eltér a normál percentilis tartománytól vagy a beteg növekedési rátájától, a klinikusnak meg kellene ismételnie a mérést, igazolni annak pontosságát.

A testi növekedést és a biológiai érést számos különböző tényező befolyásolja. Ennek ellenére a gyermekek többségének növekedése szabályos, előre megjósolható ütemű és végeredményű. Egy gyermek fejlődésének időbeli változása, előrehaladása azonban mindig csak az adott genetikai környezet ismeretében értelmezhető.

A normális fejlődés egy gyermek átfogó egészségi állapotának és tápláltságának megfelelő visszatükrözője. A normális növekedés mintázatainak megértésével lehetővé válik a kóros állapotok korai felismerése (elmaradott súlygyarapodás anyagcsere-betegség következtében, gyulladásos bélbetegség miatt észlelt alacsony termet), és megelőzhető, megakadályozható az elfogadható, normális növekedési változatok ismeretében egy sor elvégzett szükségtelen vizsgálat.

Összefoglaló – gyermek növekedési táblázat életkor szerint, testsúly, testhossz és fejkörfogat

2006-ban a KSH Népességtudományi Kutatóintézete készített egy Országos Longitudinális Gyermeknövekedési-vizsgálatot növekedési görbékkel, melyek a magyar népesség adatait tükrözik és innen letölthetőek:

Lányok

testhossz és testtömeg percentilisei születéstől 2 éves korig
testmagasság és testtömeg percentilisei születéstől 10 éves korig

Fiúk

testhossz és testtömeg percentilisei születéstől 2 éves korig

testmagasság és testtömeg percentilisei születéstől 10 éves korig

Fiúk és lányok 0-18 éves korig

testtömeg referenciaátlagai

testmagasság referenciaátlagai 

A WHO növekedési görbéi nemzetközileg elfogadottak, anyatejesen táplált csecsemők és kisdedek adatain alapulnak. Kizárólag anyatejesen táplált csecsemők esetében érdemes 2 éves kor alatt ezeket a görbéket használni.

Lányok

súlypercentilisei 0- 2 éves korig

súlypercentilisei 2-5 éves korig

testtömeg testmagassághoz viszonyítva 0-2 éves korig

testtömeg testmagassághoz viszonyítva 2-5 éves korig

Fiúk

súlypercentilisei 0-2 éves korig

súlypercentilisei 2-5 éves korig

testtömeg testmagassághoz viszonyítva 0-2 éves korig

testtömeg testmagassághoz viszonyítva 2-5 éves korig

Ha kíváncsi a testsúly, testhossz és fejkörfogat változásának részletesebb ismertetésére, erről hamarosan további cikkeket talál oldalunkon.

Dr. Nagy Dóra Zsuzsanna

Forrás:
www.uptodate.com
gyermekorvostarsasag.hu
www.who.int/childgrowth

Fotó:
szuletesfotozas.hu