Főmenü

…amíg megtanulunk beszélni…

beszélni

Utolsó frissítés:

A beszéd kialakulása bonyolult fejlődési folyamat eredménye.

Fejlődésének ütemét idegrendszeri és környezeti tényezők együttesen határozzák meg, menetének sok egyéni változata lehet.

A beszéd nem velünk született készség, az újszülött csak kialakulásának feltételeivel rendelkezik.

Ép beszéd a maga természetes útján csak a következő feltételek alapján alakul ki:

ép beszédszervek, teljes hallás, egészséges idegrendszer és beszélő emberi környezet. A beszéd létrejöttében öröklött, veleszületett és szerzett tényezők egyaránt szerepet játszanak.

Születése pillanatában az újszülött felsír, amely döntő élettani jelentőségű esemény, egyben a hangadás első jele. Az első élethetek sírása reflex-megnyilvánulás, a hangzók ekkor még nem tiszták, egymásba folynak. A kezdeti monoton hangok kb. a 6. hét után lesznek változatosabbak.

A 2-3. hónaptól kezdve – a gagyogás időszaka – a csecsemő elkezd a hangjával játszani, a magánhangzók mellett már megjelennek a mássalhangzók is. A gagyogó csecsemő a legváltozatosabb, legkülönfélébb hangok képzésére képes, nemcsak anyanyelvének hangjait használja, hanem annál sokkal többet, így lesz képes a későbbiekben bármilyen nyelv elsajátítására.

6-8 hónapos korára a csecsemő az eddig produkált sokféle hangból lassan csak azokat használja, amelyeket környezetében hall – amelyek az adott nyelv ún. artikulációs bázisát alkotják –, és ezek a hangok stabilizálódnak.

A gagyogás fejlettebb fokán a csecsemő előbb saját, később környezete hangjait kezdi utánozni.

Ebben az időszakban sok még az artikulációs pontatlanság, mert a hangokat nem tudja pontosan megkülönböztetni, és artikulációs ügyessége sem megfelelő. A beszéd ritmusát, hanglejtését már ezen a fokon is jól utánozza. Az utánzásban a látásnak és a hallásnak egyaránt döntő szerepe van. A gagyogás első fázisáig a hallási fogyatékos csecsemő is eljut, az utánzás szakaszában azonban a nagyothalló vagy siket gyermek hangképzése fokozatosan elsivárosodik.

Az első életév végén már elkezdi utánozni az egyszerűbb szavakat, szótagokat anélkül, hogy azok jelentését értené. A beszédfejlődés ezen időszaka az ún. fiziológiás echolália. Értelmi fogyatékos gyermekekre jellemző, hogy ezen a fokon gyakran sokáig rögződnek, súlyosabb esetben nem is jutnak túl rajta.

Az utánzással egyidőben fokozatosan a beszédmegértés is kialakul. Eleinte még nem a szavak jelentését, hanem a szituációt érti meg, a mimika-gesztus-hangsúly komplexumát. Ezen látszatmegértés után – az első életév végére – a gyermek eljut a valódi megértéshez, de beszélni még nem tud, csak passzív szókinccsel rendelkezik.

Az első szavak 10-16 hónapos korban jelennek meg, ez a korszak átmenet a gagyogásból az igazi beszédhez. Ezen a fokon jellemző a szótagismétlés, illetve a szavak első vagy utolsó szótagjának ejtése. Lassanként kialakul a kapcsolat a tárgyak és jelentésük között. A beszélni kezdő gyermek először főneveket használ, egyszavas mondatokkal fejezi ki magát, egy-egy szónak ezen a fokon komplex jelentése van.

Egy-másfél éves korban a környezet beszédének egyre tudatosabb utánzása és a gyermek szellemi érettsége lehetővé teszi a két- és többszavas mondatok megjelenését. Ebben az időszakban a főnevek mellett már igéket is használ, de a szavak minden ragozás, egyeztetés nélkül kerülnek egymás mellé (pl. „adjál kifli”).

A második életév végén elkezd két- és többszavas mondatokat használni, fokozatosan megjelennek a nyelvtanilag helyes mondatformák. A harmadik életévben rohamosan bővül a szókincs, gazdagodik a nyelv, egyre tökéletesedik a beszéd, alakilag és szerkezetileg egyaránt.

Ezen cikkel szeretnénk felhívni a szülők figyelmét arra, hogy amennyiben gyermeküknél a fentiektől jelentősen eltérő fejlődésmenetet észlelnek, illetve felmerül a gyanú esetleges hallássérülésre, az értelmi fejlődés vagy a beszédfejlődés zavarára, minél előbb forduljanak a megfelelő szakemberhez – a háziorvos, illetve a védőnő útján –, mert korai felismeréssel és időben elkezdett adekvát kezeléssel fejleszthető a gyermek.

Dőry Melinda