Az elmúlt évek során a dohányzás csökkent hazánkban.
Azonban még mindig nagyon sok gyermek él dohányfüsttel szennyezett környezetben a szülők és a családtagok dohányzása miatt.

A középfülgyulladás a kisgyermekkor leggyakoribb megbetegedése. Az első két életévben a gyermekek közel 90%-a átesik egy vagy több középfülgyulladáson. Kialakulását számos tényező befolyásolja. A betegség magas előfordulási gyakorisága miatt komoly problémát jelent a betegeknek és az egészségügynek egyaránt. Mindez indokolttá teszi, hogy a középfülgyulladás kialakulásában szerepet játszó rizikótényezőket feltárjuk és lehetőség szerint kiküszöböljük.

Korábbi vizsgálatok során kimutatták, hogy a passzív dohányzás hatással van a középfül nyálkahártya állapotára, a gyulladásos folyamatok alakulására.

Egy amerikai felmérés eredményei a háztartási dohányzásellenes intézkedések, valamint a Pneumococcus védőoltások bevezetését követően lényeges csökkenést mutattak a fülfájás miatt alapellátásban jelentkező gyermekek arányában.

Magyarországi felmérések szerint a magyar felnőtt lakosság egyharmada rendszeresen dohányzik. Ezen belül is nagyon magas a nők, az édesanyák aránya. Összehasonlítva a Nyugat-Európai országok adataival ott a felnőtt lakosságnak csak egyötöde dohányzó. Az adatokból adódóan látható, hogy sok kisgyermek nevelkedik olyan háztartásban, ahol az egyik vagy mindkét szülő, esetleg más családtag dohányzik, így a gyermek maga is korán passzív dohányossá válik.

A Heim Pál Gyermekkórház Fül-orr-gégészeti Osztályán egy kétéves kérdőíves felmérés keretében, közel félezer 6 hónap és 18 év közötti gyermek körében vizsgáltuk a dohányfüst hatását a heveny középfülgyulladás előfordulási gyakoriságára.

Az eredmények azt mutatták, hogy a kórházi járóbeteg szakrendelésen jelentkező gyermekek körében

a szülői dohányzás (egy vagy mindkét szülő) több, mint kétszeresére növelte a visszatérő középfülgyulladások kialakulásának rizikóját.

Azon gyermekeknél, akiknek szülei legalább napi egy doboz cigarettát elszívtak a középfülgyulladások megnégyszereződtek. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy ilyen esetekben a gyógyulás is elhúzódóbb lehet.

A vizsgálat egyúttal rávilágított arra, hogy a magyar háztartásokban igen magas azon gyermekek aránya, akik rendszeresen ki vannak téve a dohányfüst ártó hatásának. A felmérés eredményei azt mutatták, hogy a gyermekek 37,5%-ánál legalább az egyik szülő dohányzó volt és 45,5%-uk legalább heti egy alkalommal dohányos környezetben tartózkodott.

Mindezek az adatok arra utalnak, hogy a magyar szülők alábecsülik a dohányfüst egészségkárosító hatását.

A terhesség alatti dohányzás magzatra gyakorolt káros hatása vagy a dohányfüst felsőlégúti fertőzésekkel kapcsolatos összefüggései közismertebbek a felnőttek körében.

A dohányzó szülők gyermekei passzív dohányosokká válnak.

A dohányfüst számos egészségre káros anyagot tartalmaz. Így pl. kátrányt, szénmonoxidot, nikotint, policiklikus szénhidrogéneket, nitrózaminokat, ciánhidrogént, radioaktív poloniumot, arzént, amelyek hatásai a fiatal szervezetre különösen súlyosak lehetnek. Bizonyítottan gyakoribb a hirtelen csecsemőhalál előfordulása, az asztma megjelenése a dohányzó környezetben nevelkedő kisgyermekeknél. Fiatal korban a szaporább légzésszám, a kisebb testtömeg következtében aránytalanul nagyobb mennyiségű méreganyag kerülhet a szervezetbe a környező levegőből.

Még kevésbé ismert a harmadlagos dohányzás fogalma, amikor a szőnyegen gyakran játszó kisgyermekek a lakás textíliáiban felhalmozódó mérgező anyagokat közvetlen közelről szippantják fel a felkavart porral együtt.

A csecsemők és kisgyermekek nem választhatják meg saját környezetüket, ahol nevelkednek és nem hagyhatják el önszántukból a dohányfüsttel terhelt helyiségeket sem. Mindez egészségtudatosabb magatartást követel tőlünk felnőttektől, hiszen aki dohányzik, annak a gyermeke is dohányfüstöt szív, passzív dohányzóvá válik.

Dr.Csákányi Zsuzsanna