Az egészséges emberi fül 400 000 különböző hangot képes megkülönböztetni. A hallás a legközvetlenebb összeköttetés a külvilággal. Már születésünk előtt is képesek vagyunk hallani, és ebben az életszakaszban hallószervünk biztosítja az egyetlen kapcsolatunkat a külvilággal. Később a szocializáció, a közösségbe való beilleszkedés nélkülözhetetlen eszköze. A jó hallás fontossága többnyire csak akkor tudatosodik bennünk, ha hallóképességünk valamilyen oknál fogva megromlik.

Ahhoz, hogy egy gyermek helyesen megtanuljon beszélni, elengedhetetlen az ép hallás.

Az első három életév a beszédtanulás meghatározó időszaka. A zavartalan beszéd- és nyelvfejlődés szempontjából alapvető, hogy ebben a kritikus életszakaszban a hallópályákon keresztül a hallóközpontokba állandó ingerület érkezzen. Ez az idegi elemek strukturálódásának, a halló- és asszociációs pályák posztnatális kiépülésének az alapja. Három és fél éves kortól az agyi plaszticitás fokozatosan csökken, majd 7 éves korra nagymértékben beszűkül. A halláscsökkenés nemcsak a beszédfejlődésben okoz elmaradást, hanem a testi, lelki és értelmi fejlődésben is.

A gyermekkori nagyothallás korai kezelése miatt nagyon fontos a hallászavarok minél korábbi felismerése.

Veleszületett nagyothallás esetén az optimális beszédfejlődés alapja a korán megkezdett akusztikus stimuláció.

Ezt segíti elő hazánkban 2015-től az univerzális újszülöttkori hallásszűrés.

A nagyothallásnak két fő típusát ismerjük, a vezetéses és az idegi típusú halláscsökkenést.

Együttes előfordulásuk esetén kevert típusú nagyothallásról beszélünk.

A hanghullámokat a levegő közvetíti. A fülkagyló a hanghullámokat felfogja és továbbítja a hallójáraton keresztül a középfülbe, ahol a dobhártyának ütköznek, amely ettől vibrálni kezd. A dobhártya rezgéseit a hallócsontocskák: az üllő, a kalapács és a kengyel továbbítják a csigának. A csigában találhatóak a rendkívül érzékeny szőrsejtek, ezek alakítják át a rezgő levegőrészecskék mechanikai energiáját elektromos energiává, mely idegi impulzus formájában a hallóidegen keresztül az agyba jut és hallásérzetet kelt. Ha a hangvezetés fülkagylótól agyig terjedő útjában valamely akadály lép fel, korlátozottá válik a hallóképességünk.

A gyermekkori vezetéses típusú nagyothallások

döntő többségéért a középfülben felszaporodó savós vagy nyákos váladékgyülem (serosus otitis media, SOM) a felelős. Ebben az esetben a hangátvezető rendszer működése akadályozott. A betegség hátterében a fülkürtműködés tartós vagy átmeneti zavara áll. Felismerése nem mindig könnyű, mert egyetlen tünete az enyhe vagy közepes fokú halláscsökkenés. Az akut gyulladás tünetei hiányoznak, nincs láz vagy fájdalom. A szülők a gyermek nagyothallását gyakran figyelmetlenségnek vélik.

A betegségre a spontán javulás, a gyakori visszaesés és az elhúzódó fennállás egyaránt jellemző lehet.

Az első életévek a beszédtanulás szempontjából meghatározóak. Tekintettel arra, hogy a SOM ebben az életkorban a leggyakoribb, tartós fennállás esetén problémát okozhat a beszédfejlődésben, később zavarokat a közösségbe történő beilleszkedésben, elmaradást az iskolai teljesítőképességben. A halláscsökkenésnek ez a típusa gyógyítható. A terápia a rossz fülkürtműködés helyreállítására irányul. Ennek érdekében a zajló felső légúti gyulladásos folyamatot, valamint az azt fenntartó tényezőt (orrmandula, orrsövényferdülés) szanálni kell. A dobűri ventilációs tubus behelyezése a halláscsökkenést azonnal megszünteti, a visszatérő középfülgyulladások számát pedig lényegesen csökkenti.

A kisgyermekkori idegi típusú nagyothallást

leggyakrabban a csiga szőrsejtjeinek különböző mértékű veleszületett vagy szerzett károsodása okozza. Koraszülöttekben a hallópályák rendellenessége gyakori. Magyarországon évente 230–250 gyermek születik halláskárosodással. Ebben az esetben a gyermek korai hallókészülékkel történő ellátása vagy a cochleáris implantáció és a következetes szurdopedagógiai foglalkozás segítheti a megfelelő beszédfejlődést.

A tapasztalat az, hogy minél súlyosabb a nagyothallás, annál korábban jut el a gyermek a megfelelő szakemberekhez, hiszen ebben az esetben a nyelvfejlődés meg sem indul. A közepes és enyhe halláskárosodások sokszor csak óvodás- vagy iskoláskorban derülnek ki.

Egy jó képességű gyermek a halláscsökkenés okozta kieséseket sokáig kompenzálhatja, csak a beszéd- és magatartásbeli, valamint a tanulási teljesítményben megmutatkozó eltérések hívhatják fel rá a figyelmet. A veleszületett súlyos nagyothallás korai felfedezésében az újszülöttkori hallásszűrés nagy jelentőségű.

A cél az, hogy minden nagyothalló gyermek hallókészülékkel ellátása minél korábban, lehetőleg a gyermek 6 hónapos koráig megtörténjen, és a korai hallásrehabilitáció elinduljon.

Így megteremthetjük a lehetőségét annak, hogy a gyermek normálisan fejlődhessen, és a közösségbe, társadalomba problémamentesen beilleszkedhessen.

Dr. Csákányi Zsuzsanna