A Fővárosi Iskolaszanatórium Általános Iskola pedagógusai vagyunk, 11 budapesti egészségügyi intézményben, egyéni, ritkábban csoportos (oktatást) tanítást végzünk. Iskolánk elsősorban a tartós gyógykezelés alatt álló gyermekek oktatására, nevelésére jött létre, melyet Gróf Zichy János alapított 1937-ben. A majd 80 éves intézményben a többi iskolához képest különleges munkát végezhetünk. Célunk, hogy a kórházi ápolás után az iskolai munka folytatására felkészült gyerekek mehessenek haza.

Egy-egy kórházban általában egy alsós tanító, egy humánszakos és egy reálszakos pedagógus foglalkozik az általános iskolás- és gyakran a gimnazista korú gyerekekkel.

A Heim Pál Gyermekkórházban heten vagyunk, hiszen itt nagyon sok iskolás beteg fordul meg. Egy tanév során, az végi statisztika alapján, több mint 500 gyermekkel foglalkozunk itt. Minden hétköznap tanítunk a kórházi osztályokon, cipelve a tankönyveket, szemléltető anyagokat, laptopot, kézműves eszközöket. Hűségesen meglátogatjuk minden nap a hosszan bent fekvő diákjainkat, és a fennmaradó időben igyekszünk minél több iskoláshoz eljutni, akik szerencsére csak rövidebb ideig szorulnak kórházi ellátásra.
Az itt folyó feszültségoldó, tanítva-gyógyító munkával érhető el, hogy diákjaink ne maradjanak le tanulmányaikban, ne kerüljenek hátrányba, ne kelljen évet ismételniük. Gyakran hívjuk fel diákjaink anyaiskoláját, és az ott tanító pedagógus kollégák e-mailen keresztül küldik el nekünk a leckét vagy a dolgozatok anyagát. Hiszen a beteg gyermeknek is joga van a tanuláshoz.

A Fővárosi Iskolaszanatórium Általános Iskola megalakulása óta törekszik arra és igyekszik megvalósítani azt a célt, hogy a kórházakba kerülő beteg gyerekek – nem kezelésekkel töltött – idejének értelmet adjon, könnyebbé tegye a kórházi környezet elviselését, sokszor a vidéken dolgozó szülők hiányát.
A magas szintű oktatás-nevelés mellett oldjuk a gyerekek szorongásait, és mindenekelőtt fenntartjuk gondolkodásuk aktivitását. Kreatív alkotó munkával sok szép dolgot készítenek gyermekeink, mindig örülnek a különleges, vidám kézműves foglalkozásoknak. Mellékelünk egy pár fotót, az általuk készített alkotásokból.

A gyerekek gyakran megtisztelnek bennünket a bizalmukkal, jut idő a tananyagok, leckék pótlása vagy elsajátítása mellett egy kis beszélgetésre, nevetésre. Idén, az első héten egyik kolléganőnk szert tett egy Spongya Bob mintájú almazöld köpenyre, ennek egész évben nagy sikere volt -„Jön a „spongya bobos tanár néni!” – ez a vidám viselet gyakran csalt mosolyt a gyerekek arcára, segítette az ismerkedést. Komoly szerepe van a vidám színeknek, formáknak, az első benyomáskor, a különböző osztályokon más-más színeket viselnek a dolgozók is.

Érdekes és szép a kórházi pedagógus munkája. Minden nap megismerkedünk új gyerekekkel, belopjuk magunkat a bizalmukba. Megtanuljuk a nevüket, egy rövid barátkozás és egy közös nevetés után örömmel veszik a gyerekek és a szülők is, hogy van komoly tanulási lehetőség kórházon belül is. A második találkozáskor már ismerősként örülünk egymásnak. Többen visszajeleztek telefonon, hogy iskolájukban elfogadták az értékeléseinket, bekerültek az érdemjegyeink az osztályozó naplókba. A kórházi munkához, hogy ne fásuljunk el, hogy legyen erőnk a szenvedő gyerekeket megvigasztalni, szükség van humorra és kreatív, alkotó munkára is. Így van közöttünk, költő, író, gyermekszínházi rendező, műkedvelő festő és zenész.

Szolgáljon erre illusztrációként „Piros pipacs a vágy” Juhos-Kiss János, tanár, költő kötetéből e pár soros részlet.

„Ez a világ olyan fajta,
mint a virág tarka-barka,
lángoló szíved a szirma,
bánatodat eltakarja!
Ez a világ olyan fajta,
szebb világot ígér csókja,
tanulónak – távozóba,”

Az orvosokkal, nővérekkel találkozva, barátságosan mosolygunk egymásra, váltunk egy két szót a gyerekek állapotáról, nagyon köszönjük, hogy elismerik és segítik a mi munkánkat is.

Réfi Oszkó Ildikó és Juhos-Kiss János

A cikkben tanítványaink alkotásaiból láthatnak néhányat