Ünnep készül, gyönyörű ünnep – a kórházban is

Sötét, ködös, borongós az idő, már hetek óta. Ha ki is süt a Nap, gyenge, bágyadt a fénye. Minden kopár és szürke.

Az emberek fázósan húzzák össze kabátjukat, nagy sálakba burkolóznak. És most már esik is, az esőbe hó vegyül.
„El innen!” –hessegetik el szemük elől a hópelyheket. Nem is sejtik, hogy egy kis hópihe is erre gondol. „El innen! – messzire!” Ő nem akar a sáros földre, a pocsolyába leesni!

Addig ügyeskedett, míg sikerült a nagy forgatagban egy kosárba belepottyannia.
– Micsoda kincsek! – kiáltott fel a fényes papírok, ceruzák, festékek, ollók, ragasztók, tobozok és narancsok láttán.
– Hát ti kik vagytok? Hová mentek? – kérdezte tőlük.

De mielőtt a kincsek válaszolhattak volna, a kosár gazdája hirtelen megállt egy nagy ház előtt. „Heim Pál Gyermekkórház” – olvasta el a házon levő feliratot a kis hópehely.
– Na, én ide be nem megyek! – gondolta, és még időben, az ajtó bezáródása előtt sikerült kiugrania a kosárból.

Már sokfelé járt a világban és tudta, kórházban lenni nem jó dolog, ott betegek vannak, akik sírnak és szomorúak.
De most nem látott semmi ilyesmit. Aggódva, félve tapadt rá az egyik ablakra. Meglepetten látta, hogy mosolygó arcú, csillogó szemű gyerekek veszik körül a kosárral belépőt.
– Megjött az óvó néni! – kiáltották örömmel.

Gyorsan előkerültek a hozott kincsek és máris kezdetét vette az önfeledt karácsonyi készülődés.

A hópihe elcsodálkozott:
– Ilyen is lehet a kórházban?

Hozzá hasonlóan kevesen gondolják, hogy igen, itt is lehet örülni, vidáman mókázni, nevetni!
Az óvó néni tudja, a gyermekek gyorsabban gyógyulnak, ha játszhatnak, ha tevékenykedhetnek. Ezért sok-sok ötletet, élményt és lehetőséget nyújt számukra, mert játszani és alkotni nem csak jó szórakozás, de önkifejezés és terápia is! Örömök, bánatok, álmok, vágyak, tervek kerülnek felszínre ilyenkor, miközben a gyermekek megélik konstruktív erőik növekedését.

A hópihe csak ámult:
– Mennyi ügyes gyermek!

Nem akadály a kötés, a gipsz, az infúzió vagy bármely fogyaték. Lázas készülődés folyik olykor lázasan is.
Betegágyban, szobában, folyosón, játszósarokban – mindenhol lehet festeni, vágni, ragasztani. Az óvó néni az egyik betegosztályról megy a másikra, hogy az összes gyermekhez eljusson.

Karácsonyt várni különösen varázslatos dolog!

Angyalkák, fenyő-, ajtó- és ablakdíszek, üdvözlőkártyák, képeslapok, gyertyák, sütik készülnek ezer technikával.
Mindenki saját tempójában, betegségének, állapotának megfelelően alkothat. Saját elképzelése alapján, szabadon, önállóan, vagy a felkínált ötleteket lemásolva, esetleg azokat átformálva is lehet tevékenykedni.

Az óvó nénivel mindenki játszhat, bölcsis, ovis, kis- és nagyiskolás, szülő, nagyszülő testvér, érdeklődő hozzátartozó, de olykor egy-egy orvos, ápoló is bekapcsolódik alkotni, vagy ötleteket gyűjteni.

Az óvó néni mindenkinek segít abban, hogy sikerélménye legyen, hogy jól érezze magát és, hogy egy kis időre elfelejtse azt, hogy kórházban van.
– „Kis karácsony, nagy karácsony, …” – hallatszott ki az ablakon, és a hópihe azon kapta magát, hogy együtt énekel a szobában lévőkkel.

Örömmel látta a gyermekek boldogságát miközben alkottak, és különösen akkor, amikor elkészült egy-egy rajzuk, díszük. Jó volt azt is látnia, hogy legtöbbször nem öncélúan cselekedtek, hanem ajándékaikat szüleiknek, hozzátartozóiknak, szerelmeiknek, vagy az őket gyógyítóknak készítették nagy szeretettel.

Ez az érzés, az adni vágyás, mert szeretlek! –érzés, ilyenkor bennük is felerősödik. Alig várják, hogy hazavihessék alkotásaikat és megajándékozhassák vele azt, akinek készült. Gyógyulásig betegszobájuk ajtaját, ablakát díszítik azokkal.

A díszítés, a külsőségek a kórházban is nagy jelentőséggel bírnak különösen ezekben a hetekben, ünnepvárás idején. Girlandok, mókás-bájos figurák lógnak itt is, ott is.

A különböző betegosztályok más-más színeket használnak, de a csillogás garantált! Az ünnep illatai is megjelennek – fahéj-, narancs-, fenyőillat járja át a folyosókat.A dolgozók ruhája is vidám, téli mintás, egy-egy mókás fejdísszel, sapkával, kitűzővel is jelzik az emelkedett hangulatot. Mindez, az ünnepre hangolódáson túl, sokat segít egy-egy gyermek vizsgálatánál, vagy egy új beteg gátlásainak, félelmeinek feloldásában is.

Az adventi időszak rengeteg meglepetést és ajándékot is tartogat a kórházban lévő gyermekek számára.

A Mikulás mellett adományozók sokasága jön hozzájuk sok-sok édességgel, játékkal, könyvekkel és zenés, mesés műsorral kedveskedve.

A kis hópihe megnyugodott, most már nem félt. Sőt! Odahívta társait – lássák ők is a karácsonyvárás csodáját. Így egyre több és több hópehely kukucskált be a kórház ablakán.

Egy kis beteg észrevette őket és ámulattal kiáltott fel:
– Nézzétek, milyen gyönyörűen esik a hó!

A kis hópihe meghatódott, annyira megörült, hogy elolvadt a boldogságtól. De mert kint hideg volt, varázslatos jégvirágként ráfagyott az ablakra. Ám nem bánta, vele még szebb lett az ünnep!

Boldog ünnepeket kívánok!

Cibulka Gáborné           
(Ili óvónéni)