Mit nevezünk ritka betegségnek?

ritka betegségek

Napjainkban egyre többször találkozhatunk a „ritka betegség” elnevezéssel. Van a ritka betegségeknek világnapja (február 26.) és van a Semmelweis Egyetemen Ritka Betegségek Intézete is.

Mit nevezünk ritka betegségnek, és valóban ritkák-e a ritka betegségek?

Ritka betegségnek nevezzük Európában azokat a betegségeket, melyeknek populációs gyakorisága kisebb, mint 1/2000.

A gyakoriságon túl még a definícióhoz tartozik, hogy csak olyan betegségeket sorolunk ide, amelyek nagyon súlyosak, sokszor életet veszélyeztetők, és/vagy együtt járnak valamilyen fogyatékossággal, a betegek életminőségét gyakran rontják, az önállóságuk csökkenéséhez, vagy elvesztéséhez vezetnek. Gyakori a betegséggel járó erős fájdalom, ami szenvedést okoz mind a beteg, mind pedig a családja számára. Ezeket a betegségeket angolul orphan disease-eknek (árva betegségeknek) is hívják, mert általában gyógyíthatatlanok, és többségükre nincs megfelelő terápia, bár egyre több olyan ritka betegség van, ahol időbeni felismeréssel a tünetek enyhíthetők.

A betegségek egyenként valóban ritkák, mivel azonban 6-8000 ilyen betegség van, becslések szerint a humán populáció 3,5-5,9%-a érintett, azaz 263-446 millió ember szenved a világon valamilyen ritka betegségben. Ez a magas szám azt mutatja, hogy a ritka betegségek összességében nem számítanak kuriózumnak.

A ritka betegségek kb. 70-80%-a genetikai okra vezethető vissza, és 70%-uk már gyermekkorban kialakul.

A ritka betegségek 80%-át a leggyakoribb 4% okozza (1-5/10.000) viszont > 80%-ának gyakorisága kisebb, mint 1/1 millió. A gyakoribb ritka betegségek közé tartoznak például a cisztás fibrózis, fenilketonúria, SMA és fiúkban a hemofília.

A monogénes betegségek gyakran sokkal súlyosabbak és általában sokkal fiatalabb életkorban jelentkeznek, mint a komplex hátterű, gyakori betegségek (például 2-es típusú diabetes, magas vérnyomás, szív és érrendszeri betegségek, Alzheimer-kór). Fejlett országokban a gyermekkori kórházi felvételeknek, az esetek akár 25 %-ában genetikai betegség áll a hátterében. A betegek 30%-a nem éri meg a 30. életévet. A tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek legalább fele esetében genetikai okokra visszavezethető a probléma.

A monogénes betegségek által érintettek gondozása többnyire rendkívül összetett, szakorvosi teamet igénylő feladat, és a gyakori betegségekhez képest aránytalanul nagyobb megterhelést jelenthetnek az érintettek, közvetlen környezetük és az egész társadalom számára. Ezen betegségek ismerete különösen fontos a szülészet, neonatológia, gyermekorvoslás területén. A monogénes betegségek jelentősége azért is kiemelt, mert számos betegség esetén léteznek szűrővizsgálatok (hordozószűrés, prenatális szűrés) és egyre több monogénes betegségnél jelennek meg (gén)terápiás lehetőségek.

Ez utóbbinak a feltétele, hogy ismerjük a betegség okát, kialakulásának mechanizmusát, genetikai betegség esetén a genetikai hátterét.

ritka betegségek kutatása

Genetikai betegség kétféleképpen alakulhat ki. A gyerek vagy a szüleitől örökli a hibás gént vagy géneket, vagy a szülei ivarsejtjeinek kialakulásakor keletkezik egy új mutáció.

Ez utóbbi a ritkább.

Az elmúlt évtizedek hatalmas fejlődést hoztak a molekuláris genetika területén, és egyre több ritka betegség okát sikerül feltárni. 2021 decemberében az OMIM (online Mendelian inheritance in man) adatbázis alapján eddig 5983 monogénes betegséget írtak le és 4184 gént azonosítottak, melyek hibái valamilyen öröklődő betegséget okoznak. Egy gén hibája környezeti, vagy genetikai hatásra többféle betegséghez is vezethet, illetve egy monogénes betegséget különböző gén hibája is okozhat.

A monogénes betegségek mellett vannak egyszerre több gént is érintő genetikai betegségek.

Ezek közül a legismertebb és a leggyakoribb a Down-szindróma, ahol kettő helyett 3 darab van a 21-es kromoszómából (21-es triszómia). Szintén viszonylag gyakori a DiGeorge-szindróma, ahol a 22-es kromoszóma hosszú karjának egy része hiányzik (del22q11.2 mikrodeléció) és a deléció méretétől függően 30-50 gén hiányzik. Ez utóbbi betegség becsült gyakorisága 1/4000.

A genetikai okok mellett ritka betegségeket okozhatnak még bakteriális, vagy vírusos fertőzések, allergiák, illetve káros környezeti tényezők (pl. anyát, vagy a magzatot ért hatások, anyai alkoholizmus, dohányzás).

A diagnosztikai módszerek jelentős fejlődése ellenére, a feltehetően genetikai hátterű fejlődési rendellenességgel születetteknek csak kb. 50%-ánál sikerül kideríteni az okokat. Ennek oka főleg az, hogy ha két genomot összehasonlítunk (a betegét a referenciagenommal), akkor közöttük átlagosan 15 millió (bázispár) különbség van (a genom 0,5%-a), amelyből sokszor egyetlen okozza a betegséget, azaz tényleg olyan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban. Itt természetesen mesterséges intelligenciával, gépi tanulás segítségével próbálják megbecsülni, hogy melyik talált különbség okozhatja az adott tünetekkel járó betegséget.

Azonban, a modern genetikai diagnózis nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a betegséget időben felismerjük, és megkezdjük a lehetséges terápiát.

Egy vizsgálatba, amely arra irányult, hogy a genetikai vizsgálat mennyiben járulhat hozzá a helyes diagnózishoz, 354 újszülöttet vontak be, amelyeknek feltehetőleg genetikai hátterű betegsége volt. 178-nál a hagyományos diagnosztikai eljárást követték, 178-nál ezt kiegészítették genetikai vizsgálattal (teljes genom szekvenálással). Az első csoportban a születéstől számított 60. napra, a gyerekek 15%-nál tudták diagnosztizálni a betegséget (27-nél). A genetikai vizsgálattal kiegészített csoportban a diagnosztika a betegek 31%-nál volt sikeres (55-nél) a 60. napon. Amikor utólag az első csoportban is elvégezték a genetikai vizsgálatot, a diagnosztikai hatékonyság ott is 31%-ra emelkedett. Ez a randomizált klinikai vizsgálat azt mutatta, hogy genetikai vizsgálattal (teljes genom szekvenálással) meg lehetett duplázni a diagnosztikai hatékonyságot genetikai hátterű újszülöttkori megbetegedésekben.

Prof. dr. Szalai Csaba

Irodalom

  1. Nguengang Wakap S, és mtsai. Estimating cumulative point prevalence of rare diseases: analysis of the Orphanet database. Eur J Hum Genet. 2020 Feb;28(2):165-173.
  2. https://www.omim.org/statistics/geneMap
  3. Szalai C (szerk.) Orvosi genetika és genomika 2020-as frissített változat; https://www.researchgate.net/publication/349711427_Medical_genetics_and_genomics_with_gene_therapy_2020
  4. NICUSeq Study Group, és mtsai. Effect of Whole-Genome Sequencing on the Clinical Management of Acutely Ill Infants With Suspected Genetic Disease: A Randomized Clinical Trial. JAMA Pediatr. 2021 Dec 1;175(12):1218-1226.
Segíts az információ terjesztésében. Oszd meg a cikket ismerőseiddel is!