Az egy állandó kérdés a genetikában és a pszichológiában, hogy személyiségünkben, tulajdonságainkban melyik a fontosabb, a nevelés vagy a gének?

Ezt angolul a „nature vs. nurture”, azaz a természet és a nevelés szembeállításával szokták röviden megfogalmazni.

Az öröklődés vizsgálatában legfontosabbak az ikervizsgálatok.

Mint tudjuk, kétféle iker-típus létezik. Az egypetéjű ikrek ugyanabból a megtermékenyített petesejtből származnak, azaz genetikai szempontból gyakorlatilag 100%-ban azonosak. Ezzel szemben a kétpetéjű ikrek két különböző megtermékenyített petesejtből származnak, azaz, hasonlóan a nem egy időben született testvérekhez, genetikai szempontból 50%-ban azonosak egymással.

Az öröklődéssel foglalkozó ikervizsgálatokban több ezer (egyes vizsgálatokban több millió) ikerpárt tanulmányoznak, és vizsgálják, hogy egyes tulajdonságokban mennyire hasonlítanak egymásra. Az egyik ilyen, több tanulmányt összevonó, ún. metaanalízisben például, 50 év ikervizsgálatait elemezték, amelyekben összesen 17.804 jellemzőt hasonlítottak össze 14.558.903 ikerpárban.

Ha egy tulajdonság 100%-ban öröklődik, akkor az egypetéjű ikrekben az a tulajdonság 100%-ban fog megegyezni, míg a kétpetéjű ikrekben átlagban 50%-ban.

Az ikerpárokra ható főbb környezeti tényezők (pl. családi környezet, lakókörnyezet, táplálkozás, nevelés stb.) megegyeznek (De, ld. lejjebb!). Ha a közös környezet 100%-ban felelős egy tulajdonságért, akkor mind az egypetéjű, mind a kétpetéjű ikrek teljes egyezést mutatnak az adott tulajdonságban.

Az előbb említett nagy metaanalízisben sokféle tulajdonságot vizsgáltak.

Klasszikusan biológiainak tekintett jellemzőket, pl. magasság, látás, hallás, szívfunkciók, illetve pszichológiainak tartott jellemzőket is vizsgáltak, mint pl. személyiség, temperamentum, kötődés, extrovertáltság vagy magatartás. Gyakorlatilag nem találtak olyan jellemzőt, amelyben a gének ne játszottak volna szerepet. A biológiainak tartott jellemzők örökölhetősége nem különbözött a pszichológiai jellemzőkétől. Átlagosan a populáció egy adott tulajdonság varianciájának körülbelül 50%-át genetikai tényezők okozták, a fennmaradó részt pedig a környezeti faktorok (elsősorban a nem közös környezet, amely egyedi tapasztalatokat tükröz). Érdekes módon a közös környezet hatását elhanyagolhatónak találta a legtöbb vizsgálat.

Ez utóbbit a viselkedés genetika második törvényeként fogalmazták meg, azaz, ugyanabban a családban (vagy azonos környezetben) a nevelés hatása kisebb, mint a gének hatása.
(Az első törvény: minden humán viselkedés öröklődik.)

Mint említettem, gyakorlatilag minden tulajdonságunkat kb. fele részben a génjeink határozzák meg, amibe olyanok is beletartoznak, hogy melyik ideológiához vagy párthoz vonzódunk jobban, mi a politikai meggyőződésünk, a valláshoz való viszonyunk, zenei ízlésünk, a nudista strandokhoz való viszonyunk, öltözködési stílusunk, mennyire vagyunk barátságosak, szeretünk-e tanulni, szerepelni, hegyet mászni, stb.

Sokan még a tudományos világból is, egyes tulajdonságokkal kapcsolatban nem veszik figyelembe a gének, azaz az öröklődés hatását.

A függőségről szóló Wikipédia cikkben például, meg sincs említve a gének lehetséges szerepe. Ez részben abból ered, hogy a pszichológusok a gyakorlati életben nem nagyon tudnak mit kezdeni ezzel az információval. Pedig a tudományos eredmények és a józan ész is azt sugallja, hogy a két tényező, a gének és a környezet egymással szoros kapcsolatban, egymással kölcsönhatásban alakítják ki tulajdonságainkat, így például a függőséget is, és ha megismerjük a gének szerepét, akkor azt a terápiában is hasznosítani lehetne.

A definíció szerint az örökölhetőség egy tulajdonság populációbeli variációinak azon arányára vonatkozik, amely az egyedek közötti genetikai variációval magyarázható.

Fontos megjegyezni, hogy itt a kapott érték (pl., hogy a magasság variációinak 80%-áért az öröklött genetikai variációk a felelősek), az adott, vizsgált populációra vonatkozik, amelyre egyénenként azonos és eltérő környezeti tényezők hatnak. Ha minden egyénre ugyanaz a környezeti tényező hatna, akkor az összes tapasztalt különbségért csak a gének lennének a felelősek, azaz itt az örökölhetőség 100% lenne. De ez fordítva is igaz. Ha mindenkinek egyformák lennének a génjei (genetikai variációi), akkor az összes tapasztalt különbségért a környezet lenne a felelős. Itt az örökölhetőség 0% lenne.

A valós életben vannak olyan egyének, akiknek a genetikai háttere megegyezik, ők az egypetéjű ikrek, de nem létezik két olyan ember, akikre pontosan ugyanazok a környezeti tényezők hatnak.

Az egypetéjű ikreket például, már az anyaméhben is különböző hatások érik, nem egyezik meg a tápellátásuk, nem egy időben születnek, stb. Emellett a valós életben is előfordul, hogy a szülők nem pontosan ugyanúgy kezelik az egyik gyereküket, mint a másikat, előfordulhat, hogy az egyik beteg lesz, a másik nem, az egyik az iskolában rossz jegyet kap, eltöri a lábát, baleset vagy szerelmi csalódás éri, míg a másikat nem érik ezek a hatások. Ezek mindegyike befolyásolhatja a későbbi személyiségjegyeiket, tulajdonságaikat. Az egyénre ható környezeti hatások gyakorlatilag végtelen variációkban fordulnak elő, sokszor észre sem lehet venni őket (pl. betegséget nem okozó fertőzés, radioaktív sugárzás, légszennyezés) és ezért hatásuk is jósolhatatlan.

Ráadásul, ugyanaz a környezeti tényező, pl. a nevelés, az egyes emberekre máshogy hat, azaz az ember öröklött tulajdonságai, génjei befolyásolják a környezet hatását.

Ezt még testvéreknél is tapasztalhatjuk, ha megkérdezzük őket, hogyan emlékeznek vissza a gyermekkoruk közös eseményeire. Kutatások is bizonyítják, hogy jelentős különbségeket lehet tapasztalni, amikor a múltban történt ugyanazon eseményeket különböző emberek mesélik el. Az eseményekre való visszaemlékezést és azt, hogy azok milyen érzelmeket, hatást váltottak ki belőlünk, azt részben a génjeink befolyásolják. Például, a depressziósabb emberek alacsonyabb szociális támogatást észlelnek, így ugyanazok a gének felelősek a depresszió és az észlelt szociális támogatás eltéréséért. Egy introvertált, befelé forduló ember ugyanabban a társaságban teljesen máshogy érezheti magát, mint egy extrovertált.

Ugyanazon környezeti hatást egyes emberek teljesen máshogy érzékelhetnek. Azaz meg lehet különböztetni az objektív környezeti hatást attól, hogy az egyén hogyan érzékeli azt és ez utóbbi hatás, ami valójában hat az egyénre és formálhatja karakterét. Tehát pl. ugyanaz a szülői törődés testvérekben teljesen más hatást válthat ki.

Génjeink nem csak a tulajdonságainkat befolyásolják, hanem a ránk ható környezeti tényezőket is formálhatják.

Az emberek nem passzív elfogadói a rájuk ható környezeti hatásoknak. Jellemzően preferenciáik, személyiségük, érdeklődési körük vagy igényeik függvényében létrehoznak, keresnek egy környezetet. Ezt pszichológiában „niche építésnek” hívják. Például szociális emberek barátságokat kötnek, kapcsolatokat építenek, míg például az impulzív emberek olyan helyzetekbe hozhatják magukat, amelyek ösztönzőek és kiszámíthatatlanok, olyan helyzetekbe, amelyek növelhetik az erőszakban való részvétel valószínűségét. Azaz az emberek részben génjeik alapján alakítják ki saját környezetüket, amely aztán visszahat rájuk, és tovább erősítheti a gének által befolyásolt jellemzőt.

A fentiek alapján talán nem meglepő, hogy a gének szerepet játszanak abban is, hogy milyen életesemények történnek velünk. Egy tanulmányban 2315 ikerpárt kértek fel arra, hogy számoljanak be az elmúlt évben történt stresszes életeseményekről. A kutatók azt találták, hogy részben a gének befolyásolták azt, hogy kit raboltak ki (32,8%-ban), kit ért pénzügyi stressz (39%), kit bocsátottak el munkahelyéről, ki költözött el, ki került konfliktusba a törvénnyel, vagy kit vertek meg. Ezeket magyarázni lehet a fent említett niche építéssel. Az emberek részben génjeik által befolyásolva kialakítanak maguknak egy környezetet, amiben bizonyos dolgok nagyobb valószínűséggel fordulnak elő.

Ide tartozik még az indirekt vagy szociális genetikai hatás. Azaz a környezetünkben élők genetikai háttere befolyásolja viselkedésünket, tulajdonságainkat.

Egy anya nevelése nagyban függ attól is, hogy milyen a gyerek, részben gének által befolyásolt viselkedése, tulajdonsága.

Egy túlságosan aktív, örökmozgó, esetleg hisztis gyerekhez teljesen más lesz a szülők hozzáállása, mint egy nyugodt, kiegyensúlyozott gyerekhez. Ez aztán befolyásolja mind a szülőket, mind a gyermeket érő hatásokat, illetve főleg a gyerek kialakuló tulajdonságait is.

A családon belüli közös gének erősíthetik a gének által befolyásolt tulajdonságokat. Egy extrovertált, szociális szülő, a kialakított körülményekkel erősíteni fogja egy, a közös gének által befolyásolt, szintén extrovertált gyerek hasonló tulajdonságait. Ugyanígy egy depressziós szülő erősíteni fogja gyermeke tőle örökölt depresszióra való hajlamát.

A gének szinte mindenre kiterjedő befolyását nézve, nehéz elkerülni a genetikai determinizmusról való gondolkodást. Azaz mindent a gének befolyásolnak, ellenük nem tudunk mit tenni.

Gondoljunk például bele, hogy génjeink befolyásolják az anyagcserénket, ételpreferenciánkat, éhségkontrollunkat, akaraterőnket, kitartásunkat, mozgásigényünket, lustaságunkat. Ha valaki itt a „genetikai ruletten” csupa hátrányos genetikai variációt kapott, azaz lassú az anyagcseréje, szereti a zsírdús, energiában gazdag ételeket, nem tudja elviselni, ha éhes, gyenge az akaratereje, nincs kitartása, nem szeret mozogni, stb., akkor egy adott környezetbe kerülve (ilyen a jelenlegi civilizációnk), szinte biztos, hogy kórosan elhízik, és képtelen lesz lefogyni (mert, többek között gyenge az akaratereje, kitartása és lusta). Ilyenre számos példát látunk a társadalmunkban. De ugyanezeket el lehet mondani pl. az alkoholizmusról, vagy a drogfüggésről is. Egyesek szinte menthetetlenül belekerülnek, és soha többé nem tudnak kikerülni belőlük.

Az obezitásnál maradva, a helyzetet még tovább súlyosbítja, hogy állatkísérletek alapján valószínűsíthető, hogy a kórosan elhízott emberek gyerekeinek anyagcseréje epigenetikai módosítások miatt születésüktől fogva eleve rosszabb lesz.

Így a gyermek szülőktől örökölt rossz gének és a szülői minta mellé, még egy rossz anyagcserét is kap, ami gyakorlatilag szinte biztosan obezitáshoz és kettes típusú diabeteshez vezet.

A genetikai determinizmust a mai tudomány elveti, és ahogy az előzőekből is látni lehet, a tulajdonságokat átlagosan 50%-ban a környezeti tényezők határozzák meg.

Illetve, az obezitás példájában is, az adott genetikai hátterű embert egy adott környezetbe helyeztük. A baj csak az, hogy az adott környezet a létező, és egyelőre nehezen megváltoztatható jelenlegi környezetünk, amit általában nyugati típusú életmódnak neveznek, és ez az életmód a génekkel kölcsönhatásban egyeseket hajlamosít az elhízásra. Persze, nem szabad megfeledkeznünk az orvostudományról, mint környezeti tényezőről, hiszen az utóbbi időben jelentős előrelépés történt az obezitás kezelésében. Hozzá kell tenni, hogy itt is az fog lefogyni, aki követi az előírt terápiát, és a terápia-hűségnek szintén van genetikai háttere.

Még fontos megjegyezni, hogy bár az egyes személyiségjegyeknek magas a genetikai háttere, de ugyanaz a személyiségjegy nagyon különbözőképpen nyilvánulhat meg, amit viszont főleg a környezet, szülők, iskola, barátok határoznak meg. Tehát egy impulzívabb ember lehet nagyon jó sportoló, sikeres közéleti ember, de lehet agresszív bűnöző is. Egy extrovertált ember lehet kitűnő színész vagy tanár, sikeres coach, de lehet szélhámos és persze sok minden más is.

Az elmúlt évek genetikai, genomikai kutatásai nagyrészt feltárták az egyes tulajdonságokkal asszociáló genetikai variációkat. A baj az, hogy ennek ellenére még nagyon messze vagyunk attól, hogy megértsük, ezek a variációk hogyan befolyásolják pl. a pszichénket. Hiszen az egyes tulajdonságokkal nem néhány, hanem jellemezően több ezer genetikai variáció asszociál, és ezek kölcsönhatásaiból alakulnak ki a jellemzők. Ráadásul az egypetéjű ikrek kivételével az egyes emberek különböznek abban, hogy milyen genetikai variációkat hordoznak. Ezeknek a kölcsönhatási hálózatoknak a megértésétől még messze vagyunk, talán a mesterséges intelligencia segít majd az értelmezésben.

Prof. Dr. Szalai Csaba

Irodalom
Barlow FK (2019). Nature vs. nurture is nonsense: On the necessity of an integrated genetic, social, developmental, and personality psychology. Australian Journal of Psychology, Volume 71(1), 68-79.
Turkheimer, E. (2000). Three laws of behavior genetics and what they mean. Current Directions in Psychological Science, 9(5), 160–164.
Kendler, K. S., et al. (1993). A twin study of recent life events and difficulties. Archives of General Psychiatry, 50(10), 789–796.
Polderman, T. J. C., et al. (2015). Meta‐analysis of the heritability of human traits based on fifty ears of twin studies. Nature Genetics, 47(7), 702–709.
Kiiskinen T, et al. Genetic predictors of lifelong medication-use patterns in cardiometabolic diseases. Nat Med. 2023 Jan;29(1):209-218. Dr. Szalai Csaba