Mennyi fényes, szép madár…

Mennyi fényes, szép madár!
Nem tudod, merre száll?
Honnan jönnek?
– Nem tudom.
Merre mennek?
– Nem tudom.
Égre, földre, vízre szállnak?
Nádba bújnak?
– Nem tudom.
Mennyi fényes, szép madár!
-Isten áldjon, kishúgom.
Merre mennek, megtudom.
Fára mászom, vízbe úszom, nád bugáját széthúzom.
Jaj, ne menj el, mért beszéltem, megfázol az őszi szélben.
– Meg se fázom, meg se érzem, merre szállnak
Megtudom, megtudom
És bírom, elmesélem.
(Nemes Nagy Ágnes: Madarak)

madárLegtöbbször csapatokba verődnek, alakzatokba formálva repülnek. A hangos rikoltozásukra, szárnycsattogásukra mindannyian felkapjuk a fejünket, megcsodáljuk őket, és feltesszük a kérdést: vajon hová és miért mehetnek így?

A madarak vándorlása a tudósokat is régen izgatja, a madarak életével foglakozó tudósokat ornitológusoknak hívják.

Ők háromféle vonulást különböztetnek meg: költözés, vándorlást és kóborlást.

A költözés meghatározott időben történik, és meghatározott célja van. Ilyen például a fecske, a gólya, a vadkacsa és a bíbic költözése.
A vándorlás nem kötődik sem időhöz, sem útirányhoz. Akkor kényszerül rá madár, ha rendkívül hideg vagy havazás lép fel, és nincs elég táplálék. Ekkor útra kel, és időlegesen ott telepedik meg, ahol több táplálékra lel.
A kóborló madarak egész éven át kóborolnak, ezek rendszerint pár nélkül maradt, egyedül élő madarak.

Az októberben útra kellő madaraink közül a dankasirály Algírban és a Nápolyi-öbölben telel. A fülesbaglyok is októberben csoportosulnak, 10-15 madár üldögél együtt, de néha száznál is többen vannak. Védett parkokban, kis fenyvesekben telepednek le. Szívesen pusztítják a rágcsálókat. Ha nem zavarják őket, tavaszig is kitartanak egy helyen.

A csíz szintén októberben vonul át hazánkon. Nagy csapatokban keresi fel a bokros erdőszéleket. Egy részük nálunk tölti a telet, de a legtöbben tovább vonulnak, Magyarországon megjelölt példányokat találtak Romániában, Szicíliában, Görögországban az ornitológusok. De volt olyan csízcsapat, amelyik egészen Oroszországig repült el.Honnan tudhatjuk, hogy tényleg a mi csízünk járt Oroszországban? A XIX. Században Mortensen dán tanár felfedezett egy zseniálisan egyszerű módszert. Az általa megfigyelt vonuló madarak közül néhánynak a lábára alumíniumgyűrűt erősített. A gyűrűbe számokat vésett, amelyekből az egyik a madár felszálló helyé jelöli, a másik a vonulás megkezdésének időpontját, a harmadik madár korát, a negyedik a nemét és így tovább, egyszóval néhány számból sok minden megtudnak az ornitológusok. A madarásztudósok levélben értesítik egymást a madarak útvonaláról. A gyűrűközpontok segítségével egyre többször tudnak választ adni arra a költőinek tűnő kérdésre, hogy „Honnan jönnek? – Merre mennek?”

Néhány érdekesség a madarak repüléséről

Vannak éjszaka és nappal vonuló madarak. Éjszaka vonul például a kakukk, a szalonka, és az éjszakai ragadozók. Nappal vonulnak a varjak, gólyák, fecskék. Aztán vannak, akiknek mindegy, hogy éjszaka van-e vagy nappal.

A repülés sebessége érdekes:
a varjúké – 50 km/óra
a seregélyeké – 70 km/óra
a vadgalambé – 95 km/óra
a fregattmadáré – 150 km/óra

a költöző madarak között gyakori a távrepülés. A gólya 200 kilométert is repül egy nap. Van olyan füzikefajta, amelyik szezonban 20 000 km távolságot repül. De még rajta is túltesz a sarki csér. Ez a madár az Északi-Jeges-tenger szárazföldi peremén fészkel. Ide január közepén érkezik, 14-15 hetet tölt itt. A költés után délnek indulnak, mert télim szállása a Föld másik csücskén, a Déli-sarkon, az Antarktiszon van. Ez azt jelenti, hogy oda-vissza hozzávetőlegesen 24 ezer kilométert tesz meg. A repülési magasság általában 400 méter, de a daru, a gerle vagy a vetési varjú 2500 méter magasan is képes repülni.

Cibulka Gáborné

Segíts az információ terjesztésében. Oszd meg a cikket ismerőseiddel is!