Amikor a bőr teljes vastagságát éri a sérülés vagy a sebészeti bemetszés, mindig lesz heg.

A heg végső megjelenése azonban számos tényezőtől függ:
– az egyes személyek közti különbözőség (individuális tényező), amelynek hatása előre pontosan nem megjósolható
– a páciens bőrtípusa és az adott testrész ahol a műtét (a későbbi heg helye) történik
– a seb zárásakor kialakuló feszülés a bőrön
– egyéb lokális és szisztémás tényezők (bőrbetegség, krónikus betegség stb.)
– nem utolsó sorban: az alkalmazott sebészeti technika

Vagyis ugyanazon a testtájon, de két különböző páciensen végzett bemetszés egészen eltérő gyógyhajlamot, hegképződést mutathat.

Bizonyos testrészeken gyakoribb a széles hegképződés (pl. váll, mellkas elülső része a szegycsont területén). Jóllehet, a gyermekek bőre gyorsabban gyógyul, mint a szülőké, vagy nagyszülőké, de ez nem jelenti azt, hogy jobban és szebben is gyógyul. Gondoljunk csak egy kézenfekvő és a gyermekkor sajátjának tekinthető tényezőre, a növekedésre. Sokszor a gyermek gyorsabban nő, mint a heg és ez az utóbbinak a feszülését, szélesedését okozza, más esetben pedig idővel maga a heg is növekszik, nagyobbá, szembetűnőbbé válik.

Ezek a jelenségek egy újabb gyakori kérdést vetnek fel:

„Lehet-e javítani a későbbekben a heg kinézetén?”

Lehet. Erre alább még visszatérek.

Tervezett műtétek esetén a bemetszést egyfelől az adott műtéthez (milyen típusú betegség miatt történik és milyen technikával), másrészről a testtájhoz igazítjuk, hogy a gyógyulás során mind a célzott műtéti eredmény, a funkció, mind pedig a külalak a lehető legjobb legyen. A nem előre tervezett, de nem is a kültakarót érintő betegségeknél (pl. akut hasi műtét) is szerepet kapnak a fenti szempontok, de ilyen esetekben a beteg további állapotromlásának mielőbbi megelőzése, vagy életmentése az elsődleges tényező a bemetszés helyének megválasztásakor. Egy sérülés során létrejövő seb és heg nyilván nem tervezett irányú és elhelyezkedésű (alakja és típusa is változatos a kiváltó tényezőtől függően). Jóllehet, ilyen seb ellátásakor és zárásakor bizonyos határok között van lehetőség optimalizálni a sérülés gyógyulását és a hegképződést.

Sajátos helyzetet teremt, amikor bőrelváltozások eltávolítására van szükség.

Ilyenek például a festékes anyajegyek egyes típusai, bizonyos bőrciszták, sipolyok és a bőrdaganatok. Ekkor nem csupán bemetszésről, hanem kimetszésről beszélünk, következményes bőrhiánnyal. Kisebb elváltozásoknál a bőr – rugalmasságából adódóan – egyszerűen zárható. Azonban számos esetben túlzott bőrfeszülés, ennek következtében pedig sebszétválás, vagy vaskos hegképződés léphet fel. Sőt, az is előfordulhat, hogy méretéből adódóan nem zárható a keletkezett bőrhiány. Ilyenkor a bőrpótlás technikáit kell alkalmaznunk. Ezek közé tartoznak a bőrátültetések. Ilyenkor további be- és kimetszések segítségével érjük el egyfelől a fedni (zárni) kívánt terület, másrészről az adóterület maradéktalan gyógyulását, mindezt a lehetőségekhez mérten úgy, hogy se a funkció, se az esztétika ne szenvedjen hiányt.

A seb gyógyulása során a heg megjelenése is változik az idővel.

Ideális esetben keskeny, vonalas, „alig látható” lesz. A gyógyulást hegkezelő készítményekkel is javíthatjuk. Előfordulhat (különösen végtagoknál, a mozgás miatt), hogy megvastagodik, elődomborodik, ún. hipertrófiássá válik, vagy hajlam esetén túlburjánzó és kiszélesedő vaskos heg, ún. keloid jön létre. A vastag hegek a végtag mozgását, funkcióját is akadályozhatják. Ilyenkor, illetve az esztétikailag zavaró hegek esetén lehetőség van számos műtéti megoldásra, amelyekkel azok iránya megváltoztatható, szélessége és vastagsága csökkenthető. Ez a plasztikai sebészet területéhez tartozik, az ilyen feladatokat ezen a téren jártas szakemberre érdemes bízni.