Főmenü

Sérülést követően kialakult- posttraumás növekedési zavar

növekedési zavar rtg képei

Utolsó frissítés:

A gyermek a felnőtt kor eléréséig különböző mértékben, bizonyos időközönként növekszik. Mindene nő. A csontjai, az izmai, bőre, minden összetevője.

A csontok a két végén elhelyezkedő növekedési zónák segítségével növelik a hosszukat, kiterjedésüket, tengelyüket, és alkalmazkodnak a mozgáshoz és a funkcióhoz szükséges kívánalmakhoz.

A növekedési zónák sérülése a csont bizonyos fokú növekedési zavarával járhat. Növekedési zavart előidézhet bármilyen sérülés, ami az érintett növekedési zóna keringését károsítja vagy a növekedési zóna összecsontosodását beindítja.

Poszttraumás növekedési zavarnak hívjuk a sérüléskor, ill. a törés gyógyulásakor még nem kialakult, növekedés során fellépő eltérést.

Kicsit furcsán hangzik, de ez az elváltozás csak akkor vehető észre, mikor a gyermek növekszik. Jobban mondva nem növekszik.

Tehát több hónappal, esetleg évvel a sérülés után. A csontnak az a része, ahol a növekedés leállt, akkora marad, mint korábban volt, de a nem sérült része tovább nő.

Ez a kissé bonyolult eszmefuttatás egy példán jobban megérthető. Ha a térd belső részén valami miatt megállt a növés, a külső részén pedig tovább nő, a térd fokozatosan befelé fog görbülni. Kívül nő, belül nem, tehát karikaláb alakul ki. De csak az egyik oldalon. Így végtag hossz különbség jön létre.

Ez az elváltozás bármelyik csonton kialakulhat, leggyakrabban az ujjperceken észlelhető. Azért gyakori az ujjakon, mert a kéz a használat miatt gyakran sérül, és bizonyos növekedési zónái nagyon érzékenyek a keringés zavarra. Hasonlóan érzékeny terület a könyök táj.

posttraumás növekedési zavar

Az is sokszor előfordul, hogy a gyermeket a szülő a már kialakult növekedési zavarral hozza orvoshoz,

ahol többszöri rákérdezéssel derül fény a korábbi, több hónapos sérülésre. Sokszor orvosnál is jártak, röntgen felvétel is készült, de törés nem volt igazolható, csak elhúzódó ideig tartó duzzanat, fájdalom.

Bizonyos töréstípusok esetén lehet számítani növekedési zavarra.

Ez már a töréskor készült rtg képen látható. Ezekben az esetekben felhívjuk a szülő figyelmét, hogy a törés gyógyulása után a megfelelő helyzet még nem biztosíték arra, hogy úgy is marad. Emiatt ezeket a sérülteket a törés gyógyulás után akár egy-két év múlva is kontrolláljuk az esetleges növekedési zavar fellépésének korai felismerése céljából.

Tehát ez a típusú eltérés az esetek nagy részében nem a kezelés hibája miatt alakul ki, hanem az sérüléskor jön létre.

A rendszeres kontroll vizsgálat és a sérülés felismerése egy dolog, de mi a teendő, ha kialakult a növekedési zavar és az bizonyos fokú végtag deformitással jár?

Kisebbik gond, ha felső végtagon észleljük, mert ennek használatakor néhány fokos tengely eltérés, vagy rotációs eltérés még kompenzálható.

Nagyobb a baj az alsó végtag esetén, ami a test egész súlyát viseli. Itt az eltérések a végtag hossz csökkenésével, vagy a végtag rotációs zavarával járnak. A láb befelé, vagy kifelé fordul a jó irányhoz képest. Ezek az eltérések már olyan nagyfokú kompenzációt igényelnek, hogy a medence és a gerinc ferdülésével járnak, ami korai porckorong károsodáshoz, ideggyök becsípődéshez, vagy korai csípőízületi, térd ízületi kopáshoz, meszesedéshez vezethet.

Az elváltozás megoldása elméletileg viszonylag egyszerű, mert ha teljesen leállítjuk a csont érintett növekedési zónájában a növekedést, akkor nem alakul ki tengelydeformitás. Ez így igaz is, de az eredmény az, hogy a végtag összességében rövidebb lesz. Ekkor vagy a cipőbe kell tenni annyi cm emelést amennyivel rövidebb a végtag, vagy a rövid végtagot nyújtani kell. (Esetleg az épet rövidíteni). De mennyivel kell nyújtani? Hány cm-t fog még nőni a gyermek? Egy 8-10 éves gyermeken akár több alkalommal is el kell végezni a végtag nyújtást a növekedés teljes befejeződéséig.

Gondolom sikerült eléggé összezavarnom az olvasót, és megijeszteni, hogy minden gyermekkori törésben a növekedési zavart várja.

Szerencsére ez az esemény még a növekedési zónák károsodásakor is csak nagyon ritkán alakul ki, a törések néhány ezrelékében.

A gyermektraumatológus legfontosabb feladata, hogy figyelmeztesse a sérültet a poszttraumás növekedési zavar lehetőségére, és mindent megtenni annak elkerülésére. Legnehezebb feladata pedig a kialakult növekedési zavar kezelése.

Dr. Novoth Béla

Irodalom:

1. Ács G. Hargitati E. Gyermektraumatológia Medicina 2001.
2. E. Gautier BH Ziran B. Egger T. Slongo RP Jakob Növekedési zavarok az ortopédiai és traumás sebészet proximális tibialis epiphysis sérülése után 1998. november, 114. kötet, 1. kiadás –2, 37–41
. Oldal 3. Von Lear L Fracturen és luxationen im Wachstumsalter Thieme: 1991.