Alvás nélkül nincs élet. Ebben a látszólag passzív időszakban lassul a szívműködés, csökken a légzésszám, több hormon termelődése viszont épp ilyenkor indul be.

A növekedési hormon vérbe kerülése az alvás első szakaszára jellemző legmélyebb, ún. delta alvás idején a legintenzívebb.

Nem csoda, hogy a gyermekek többet alszanak, mint a felnőttek. A kutatások azt bizonyították, hogy náluk az alvási idő nagyobb százalékát képezi a mélyalvás. Az alvás-altatás harmóniájának biztosítása elengedhetetlen a gyermek megfelelő fejlődése szempontjából, és segíti a mindennapi élet rutinos működését.

3 hónapos korig többnyire a csecsemő táplálkozási igényeinek megfelelően alakul az alvási ritmus.

Soha ne hagyjuk azonban folyamatosan 5 óránál tovább aludni a kisbabát, ugyanis ebben az életkorban a szervezet cukorraktárai ennél tovább nem tudnak megfelelő vércukorszintet biztosítani.

3 hónapos kortól javasolható az alvási rutin kialakítása: megközelítően azonos időben megetetjük, majd megfürdetjük a gyermeket, végül mesét olvasunk neki. Törekedjünk arra, hogy a kisbaba ne szoptatás vagy ringatás segítségével aludjon el, ugyanis ezeket összekötheti az elalvással, és később ragaszkodni fog hozzájuk. Ez nem jelenti azt, hogy magára hagyjuk a gyermeket- ottmaradhatunk mellette, amíg el nem szenderül. Célszerű, ha van egy állandó párnácska, plüssállat vagy takaró a gyermek mellett, ugyanis utazáskor magunkkal vihetjük ezeket a tárgyakat, amik a nyaralás alatt is egyfajta állandóságot biztosítanak, beindítva az alvási rutint.

Ideális, ha fél éves korra az alvás-altatás rendszere kialakul.

Valakinél ez könnyen sikerül, de előfordulhat, hogy csak később jön létre. Ne adjuk fel, próbálkozzunk kitartóan, ugyanis előfordulhatnak egyéni eltérések. Több gyermek például gyakran felébred az egyes alvási ciklusok között. Lehetőleg hagyjuk ilyenkor őket az ágyukban (maradhatunk mellette, hogy ne féljen a sötétben), így kevésbé zökkennek ki az alvási fázisokból, ami elősegíti a növekedéshez szükséges mélyalvást. Óvakodjunk attól, hogy az álmából felriadó kisbabát rutinszerűen megszoptatjuk. A legtöbb ébredés ugyanis nem az éhség miatt következik be. A különböző mélységű alvási ciklusok között ugyanis a csecsemők hajlamosak a spontán ébredésre.

Többször ébredhetnek a növekedési ugrások idején (3, 6 hetes, 3, 6 hónapos kor), illetve a motoros képességek (mászás, járás) kialakulásakor is.

Amennyiben a csecsemőt rendszeresen etetéssel nyugtatják meg, az agy összekapcsolja az éjjeli ébredést az evéssel, és ez a szokás fennmaradhat akár kisgyermekkorban is. Ezek a gyermekek gyakran felébredhetnek éjjel, -etetést igényelve- mely több szempontból is egészségtelen.

Több szülő panaszolja, hogy a kisbabájuk más csecsemőhöz képest alig alszik. Ilyenkor ismét az alvási rutin határozott kialakítását javasoljuk. Ha az alvási rutin kialakítása nem hoz változást, viszont a baba kiegyensúlyozottan fejlődik, valószínűleg ő „szunyókálós kisbaba”, azaz alszik valójában. Az észlelt jelenség a természetéhez tartozik. Mások arról számolnak be, hogy gyermekük nagyon korán felébred. Ilyenkor simogassuk meg a kiságyában, mondjuk el neki, hogy nincs még itt a felkelés ideje!

Sokan tartanak attól, ha nem veszik ölbe a kisbabát, sérül a szülő-gyermek kapcsolat és lelki problémák alakulnak majd ki. 6 hónapos kor felett nem ártalmas az alvásból felriadó gyermeket az ágyában tartani, akár sírni hagyni. A bizalom és a törődés érzetét ébrenlét alatt érezze meg! Ekkor viszont következetesen menjünk oda hozzá, simogassuk meg, vegyük ölbe, ha valamilyen stressz éri (elesik, beüti valamijét, megijeszti őt egy kutya). Fontos, hogy a gyermekben rögzüljön, hogy az éjjeli sötét önmagában nem jelent veszélyt a számára, egyedül is biztonságban van a kiságyban. Megnyugtató lehet az a tapasztalat, hogy a legtöbb alvással kapcsolatos probléma egy éves korra megoldódik. Ha mégsem így alakul, kérjen tanácsot gyermekorvosától!

Végül felhívjuk a figyelmet a gyermekkel egy ágyban történő alvás kérdésére, ami egy egyszerű és kellemes módszernek tűnhet az éjjeli megnyugtatás, szoptatás szempontjából. Az elmúlt évek kutatásai rávilágítottak arra, hogy a hirtelen csecsemőhalálok (SIDS) mintegy 25%-a együttalvás során fordult elő. A SIDS veszélyeztető tényezői közül kiemelendő még a szülői és a környezetben előforduló dohányzás és a kábítószer fogyasztás.

dr. Tóth Fanni