A gyermeksebészeti praxisban gyakran találkozunk „lenőtt nyelv” miatt szakrendelésre beutalt gyermekekkel.

Miről is van szó?

A nyelvfék (frenulum linguae) a szájfenék felől a középvonalban húzódik a nyelv aljához. Ez az apró „húr” és a nyelvgyök rögzíti a nyelvet. A lenőtt nyelv (rövidült nyelvfék, frenulum breve linguae, ankyloglossia, tongue tie) azt jelenti, hogy a nyelvfék túl rövid (illetve esetenként csökkent rugalmasságú és tömzsi), ezáltal zavarja a nyelv szabad mozgását.

Normál esetben a nyelvfék rugalmas és kellő hosszúságú ahhoz, hogy ne akadályozza a nyelv mozgását (magát a nyelvet a nyelvben levő izmok mozgatják), ami fontos a zavartalan szopáshoz, étkezéshez, beszédhez, sőt a szájhigiéniához. Amikor a frenulum rövid, vaskos és kiszélesedett, az ún. oromuscularis funkció zavart szenved, és a fentebb említett folyamatok károsodnak. A szoptatási nehézségek, étkezési problémák, raccsolás, fogszuvasodás hátterében állhat a rövidült nyelvfék, mint kóroki tényező.

A lenőtt nyelv klinikai megjelenése változatos, ezért diagnosztikája sem feltétlenül egyszerű minden esetben, nem is beszélve az adekvát kezelésről.

Lehet akár hártyaszerű, keskeny, fehéresen áttetsző; lehet rövid, széles, vagy a nyelv csúcsáig húzódó, a nyelvnek szív alakú, behúzódó formát kölcsönző, esetleg az alsó fogak ínyét is elérő; sőt akár rendkívül rövid, nyálkahártyával fedett „rejtett” típus is előfordulhat. Továbbá a csecsemőkori lenőtt nyelv merőben eltérő anatómiai megjelenésű lehet a kisgyermekkori vagy kamaszkori típusokhoz képest, és nyilván más jellegű panaszokat is okoz.

A nyelv fejlődése a negyedik magzati héten kezdődik, a harmadik hónapot követően az átlagos körfogata kb. 28 mm, a 26. hétre pedig már 73 mm.

A lenőtt nyelv öröklődése családi halmozódást mutat, jóllehet egy családon belül eltérő súlyosságú megjelenéssel. A pontos öröklődésmenete ismeretlen (egyes kutatások X-kromoszómához kötött jelleget is találtak). Fejlődéstani okokból ugyanígy családi hasonlatosságot figyelhetünk meg az ajkak, a nyelv, az orr, sőt – nem meglepő módon – az orca formájában. A rövidült nyelvfék gyakran csatlakozik fejlődési rendellenességekhez, szindrómákhoz (pl. ajak- és szájpadhasadékok, OFD szindróma, vagy Mohr-szindróma).

Fiúknál gyakoribb, mint lányoknál (2:1). Előfordulási gyakorisága 4–10%. Egyes szakirodalmi adatok alapján a nyelvcsúcsig érő, de egyéb panaszt nem okozó nyelvfék spontán visszahúzódása is várható az első életév során.

Tünetek, amelyek lenőtt nyelvre utalhatnak:

a nyelv formájának és mozgékonyságának eltérései, szoptatási nehézségek,

anyai oldalról: emlőbimbó-fájdalom és -kisebesedés, emlőgyulladás;

gyermek oldaláról: csökkent szopási képesség, súlygyarapodás elmaradása, felsőajak-csomó megjelenése, táplálkozási nehézségek, fogászati problémák, beszédzavarok.

Egyszerűen megfigyelhető jelenségek, amelyek ugyancsak rövidült nyelvfék tünetei lehetnek:

a gyermek nyelvcsúcsa behúzódik („szív alakú”), nem tudja kitölteni azt az elülső fogak vonalán túl, nem tudja felső fogsorát megnyalni, nem tudja szájzugát érinteni nyelvével.

A lenőtt nyelv osztályozására számos szakmai próbálkozás történt már, de egységes álláspont ez idáig nem született.

Az egyik használatos a Kotlow-beosztás, amely négy típust különít el, a másik a Mervyn Griffiths-beosztás, amely három megjelenési típust osztályoz, illetve létezik a funkciót és klinikai megjelenést is vizsgáló Hazelbaker-, vagy az ún. TAP (Tongue tie Assessment Protocol) beosztás.

Mi a teendő, ha felmerül a rövidült nyelvfék gyanúja?

Szoptatási nehézség esetén laktációs szaktanácsadót kell felkeresni (IBCLC).

Étkezési nehézségek esetén gyermekgyógyászati és fogászati szakvizsgálat javasolt.

Beszédproblémák esetén logopédushoz kell fordulni (halláscsökkenés okán létrejött beszédzavar, vagy annak gyanúja esetén orr-fül-gégészeti szakvizsgálat is szükséges).

Fenti vizsgálatok után az adott szakember szükség esetén a megfelelő szakrendelésre (pl. gyermeksebészetre) tudja utalni a gyermeket.

A sebészeti kezelés szükségességét illetően ellentmondásosak a szakirodalmi adatok abban a tekintetben, hogy mielőbbi műtét kell vagy várakozás, és csak feltétlen szükség (pl. táplálkozási nehézség, logopédia által nem kezelhető beszédzavar, fogak nyelvvel történő tisztításának képtelensége miatti fogszuvasodás) esetén operáció.

A közelmúltban megjelent szakirodalmi cikk (Clinical Anatomy, 2019) szerzői a nyelvfék anatómiáját, szövettani szerkezetét és a szájfenékhez való komplex viszonyát vizsgálták. Röviden, a teljesség igénye nélkül: az individuális variációk és biomechanikai funkciók feltérképezésén túl fény derült rá, hogy a nyelvfék korántsem csupán egy ínszerű húr vagy szalag, mint azt korábban gondoltuk. Szerkezete összetett, állománya a szájfenék alatti fasciából (izomhüvely, bőnye) eredeztethető, azzal szoros funkcionális kapcsolatban áll, és közvetlenül mellette futnak a nyelvcsúcsot és a nyelv elülső részét is ellátó érzőidegek, amelyek a műtéti preparálás során elkerülendők, annak kivitelezését befolyásolják. Az új ismeretek tükrében mindennemű sebészeti kezelés ezen a területen fokozott körültekintést igényel, és a régió részletes anatómiai ismeretét.

• Frenulotomia (2. ábra). Egy egyszerű, ambulánsan elvégezhető beavatkozás (bemetszés) újszülött-csecsemőkorban, abban az esetben, ha vékony, hártyaszerű frenulumról van szó (minimális vérzésveszély).
• Frenuloplasztika. Ez már egy összetettebb műtét, amelyet abban az esetben kell elvégezni, ha a nyelvfék túl vaskos az egyszerű bemetszéshez, illetve ha nagyobb gyermekről van szó. Ezt a műtétet kórházi befekvéssel, altatásban végezzük speciális sebészeti eszközökkel és felszívódó varratokkal

A fentiekből látható, hogy noha egy kis testrész apró elváltozásáról van szó, mégis számos probléma forrása lehet. Ezért érdemes már korán odafigyelni és gondolni rá, panasz esetén pedig szakemberhez fordulni.

Dr. Mikóczi Márió

Fotó:
Pixabay/gabeflorencio

Irodalom:
Mills N, Pransky SM, Geddes DT, Mirjalili SA: What is a tongue tie? Defining the anatomy of the in‐situ lingual frenulum. Clin Anat. 2019 Jan 30. doi: 10.1002/ca.23343
Soo-Hyung Han et al. A Study on the Genetic Inheritance of Ankyloglossia Based on Pedigree Analysis. Arch Plast Surg 2012;39:329-332
Segal L.M., Stephenson R., Dawes M. and Feldman P. Prevalence, diagnosis, and treatment of ankyloglossia. Can Fam Physician. 2007 Jun; 53(6): 1027–1033.
Buryk M, Bloom D, Shope T.Efficacy of neonatal release of ankyloglossia: a randomized trial. Pediatrics 2011;128:280–8
Griffiths D. Do tongue ties affect breastfeeding? J Hum Lact. 2004;20(4):409–14.
Notestine G. The importance of the identification of ankyloglossia (short lingual frenulum) as a cause of breastfeeding problems. J Hum Lact. 1990;6(3):113–5.
Ballard J, Auer C, Khoury J. Ankyloglossia: assessment, incidence, and effect of frenuloplasty on the breastfeeding dyad. Pediatrics. 2002;110(5):1–6.
Messner AH, Lalakea ML. „The effect of ankyloglossia on speech in children”. Otolaryngology-Head and Neck Surgery. 2002;127 (6): 539–45.
Lalakea, M. Lauren; Messner, Anna H. „Ankyloglossia: The adolescent and adult perspective”. Otolaryngology-Head and Neck Surgery. 2003;128 (5): 746–52.
Lalakea, M. Lauren; Messner, Anna H. „Frenotomy and frenuloplasty: If, when, and how”. Operative Techniques in Otolaryngology-Head and Neck Surgery. 2002; 13: 93.
Ruffoli R, Giambelluca MA, Scavuzzo MC, et al. „Ankyloglossia: a morphofunctional investigation in children”. Oral diseases. 2005;11 (3): 170–4.
Messner AH, Lalakea ML, Aby J, et al. Ankyloglossia: incidence and associated feeding difficulties. Arch Otolaryngol Head Neck Surg 2000;126:36–9