A felnőtt emberek többsége ideges, ha orvoshoz kell mennie.
Így nem meglepő, hogy a gyermekek is félnek, izgulnak, néha egyenesen rettegnek hasonló helyzetben. 

Pedig nekik születésüktől kezdve egészen tinédzser korukig számtalanszor kell megjelenniük orvosi rendelőben – status vizsgálatokra, védőoltásokra, betegségek esetén. Néhány csemete egyértelműen tudtunkra adja félelmeit hangos sírással, ellenkezéssel, mások inkább csendben szoronganak.

Hogy ez ne így történjen,  azon mi is sokat segíthetünk. Legfőképp azzal, ha megfelelően felkészítjük gyermekünket az orvosi vizsgálatra. Ezzel nemcsak a ő félelmeit oldjuk, de az orvos és a nővérek munkáját is megkönnyítjük. Gördülékenyebbé téve annak hatékony lefolyását, így kellemesebbé téve mindenki számára a vizitet.

Miért is félnek a gyermekek és mit tehetünk ez ellen szülőként?
Íme, néhány jó tanács:

Tanácsok gyermekek orvosi vizsgálatához

1. Beszéljünk róla!

Tisztázzuk le előre, mire számíthat az orvosnál.

Amennyiben tervezett orvosi vizsgálatról van szó, a beszélgetés történjen napokkal előtte. Beszéljünk többször róla, a gyermek korának megfelelő szinten magyarázzunk el lépésről lépésre mindent. 

El is játszhatjuk a vizsgálatot plüssmackóval, játék orvosi táskával. Ha nem tervezett látogatásról van szó, akkor is próbáljunk meg időt szakítani arra, hogy elmagyarázzuk gyermekünknek, mi is fog vele történni a kezelés során.

2. A „szuri” nem büntetés

Soha ne ijesztgessük azzal, hogy ha nem viselkedik jól, akkor „szurit” fog kapni.

Egyrészt ha jól viselkedik, és mégis szükség van injekcióra, a szülők saját hitelességüket rontják.

Másrészt a gyógyításra szánt injekcióra büntetésként fognak tekinteni.  Sokkal jobb, ha inkább azt mondjuk: a „szuri” azért van, hogy segítse a gyógyulását, megvédje a betegségektől. Azt se mondjuk, hogy nem fog fájni, hiszen ezzel is valótlant állítanánk. Mondjuk el, hogy kicsit kellemetlen lesz, de csak egy pillanatig fog tartani, és ha ügyesen viselkedik, akkor sokkal gyorsabban vége lesz.

3. Az orvos a mumus

Az orvos, mint idegen személy már önmagában ijesztő lehet.

Nem beszélve arról, hogy a gyermek ismeretlen helyen van, felmerülhet az a gondolat is benne, hogy esetleg ott hagyják őt egyedül az „idegennel”. Sok szülő dolgozik, nem tud mindig a gyermekével lenni, és sokszor váratlanul kell orvoshoz fordulni. Ennek ellenére mégis jobb, ha a szülő kíséri el gyermekét a vizsgálatra. Ha látja azt, hogy édesanyja és/vagy édesapja higgadtan viselkedik, fogja a kezét és végig vele van a vizsgálat alatt, és megbízik az orvosban, az sokat oldhat a szorongásán.

4. Negatív élmények

Ne erősítsük bennük a negatív élményeket azzal, hogy folyton emlegetjük azokat.

Az „igen kisfiam, nagyon fájni fog ez is” és a „tudom kislányom legutóbb is nagyon rossz volt” mondatokkal csak a félelem- és fájdalomérzetet erősítjük bennük, még kellemetlenebbé téve ezzel a vizsgálatokat.

Emeljük ki inkább a pozitív dolgokat. Például, hogy mennyire ügyes volt, mikor kinyitotta nagyra a száját, vagy milyen ügyesen hagyta, hogy megvizsgálják a hasát.  Ha pedig végeztünk az orvosnál tereljük el gyorsan a gyermek figyelmét, menjünk a játszótérre, biciklizni vagy csináljunk bármit ami gyermekünk számára szórakoztató.

5. Választás

Tegyük a gyermekünket is történések aktív részesévé. Éreztessük azt vele, hogy van választása.

Ha például megkérdezzük, melyik fülét nézze meg először  a doktor bácsi / doktor néni, vagy megbeszéljük vele melyik kezébe kéri majd az esetlegesen szükséges injekciót, akkor úgy érezheti: van beleszólása a dolgokba. Kevésbé érezheti azt, hogy kényszerítik valamire.

Fontos azonban mindezek előtt kikötnünk, hogy a „menjünk inkább haza” opció nem létezik.

Természetes, hogy a gyermekek minél kisebbek, annál jobban félnek a vizsgálattól. Némi odafigyeléssel, beszélgetéssel és játékkal sokat segíthetünk, hogy a szükséges orvosi látogatások ne rossz élményként rögzüljenek. Bárhogy is viselkedik gyermekünk mindig kedves, türelmes szavakkal nyugtassuk meg, és emlékeztessük rá, hogy az orvos nem ellenség, nem bánt, csak segíteni szeretne.

Dr. Gyarmati Éva