Wilhelm Conrad Röntgen 1895. november 8-án fedezte fel a röntgensugarakat,

melynek nagy szerepe volt a 20. század pestisének, a tuberculosisnak (TBC) a legyőzésében. A mellkasröntgen felvételnek, melyet akkor szűrővonatokon végeztek és a penicilinnek hála, a TBC-t korai stádiumban felismerték és kezelték.

Tüdőszűrő vizsgálatot ma is végeznek, pl. orvosi alkalmassági vizsgálat során kérhetik. De intézményünkben a gyermekek sugárvédelme miatt kiskorúaknak ilyen vizsgálatot csak igen indokolt esetben készítünk. Általában a panasszal érkező, beteg gyermekekről készítünk mellkas röntgen felvételt.

Kórházunkban a hagyományos eljárást teljesen felváltotta a digitális technológia.

Jelentősen lerövidítve a vizsgálati időt, csökkentve a gyerekek és a vizsgálat közben segédkező szülők sugárterhelését. Segíti az orvost a még pontosabb diagnózis felállításában és leegyszerűsíti az asszisztensek munkáját.

A mellkas-felvétel olyan röntgenfelvétel, melyen a mellkasi szervek – elsősorban a tüdők, a szív, a nagyerek, a bordák a rekeszizom – és e szervek bizonyos eltérései ábrázolódnak. Így például a hörgőgyulladás (bronchitis), a tüdőgyulladás (pneumonia), a légmell (PTX), mellkasi folyadékgyülem, tüdődaganatok, TBC, tüdőtágulat, szívmegnagyobbodás, bordatörés vagy az ábrázolódott csontokon csontszerkezeti eltérés, a rekeszizom rendellenessége.

A felvételen, mésztartalmuk miatt, a csontos képletek látszódnak a legvilágosabbnak, a levegő a legsötétebbnek, más szervek, szövetek a képen a szürke különböző árnyalataiban jelennek meg.

A vizsgálat előkészületet nem igényel, viszont vizsgálat előtt a terhességet jelezni kell mind a betegnek, mind a kísérőnek, mert az első trimeszterben a magzat különösen érzékeny a röntgensugárzásra.

Vizsgálat előtt a betegnek derékig le kell vetkőznie, haját fel kell kötnie, a mellkasára lógó nyakláncokat, medálokat le, vagy a felvétel idejére a szájába kell vennie.

Mivel a fémek a röntgensugár számára nem átjárhatók, ezért röntgenárnyékot adnak, ezzel értékes részleteket takarhatnak ki a képből.

A vizsgálat nem jár fájdalommal a mellkasröntgen,

az egyetlen kellemetlenség, hogy az állvány, amihez a beteg a mellkasát nyomja, hűvös lehet.

Nagy gyermekeknek, felnőtteknek a röntgenállvánnyal szemben kell állnia, mellkasát a digitális detektort tartalmazó állványnak nyomva. Ezután, mi, röntgenasszisztensek (fény segítségével) pontosan beállítjuk a beteg pozícióját, ill. megkérjük őt, hogy a vállait leengedve, a karjait előre húzva „ölelje át” az állványt. Ez a meglehetősen kényelmetlen testhelyzet azért fontos, hogy a lapockacsontok ne vetüljenek bele a tüdőbe.

A kép készítése közben megkérjük a beteget, hogy vegyen nagy levegőt, tartsa vissza a lélegzetét, és ne mozogjon.

Kisgyermekek vizsgálata teljesen más módon történik.

Azokat a babákat, akik még nem tudnak megülni vagy megállni, egy erre alkalmas, hosszú fülű vászon „kisnadrágba” tesszük és háttal az állványnak egy tartó szerkezetre rögzítjük őket függesztett helyzetben. Ha valami miatt ez mégsem lehetséges, akkor fekve készítjük a felvételt. Velük minden esetben van benn szülő vagy segítő, aki megfelelő helyzetben segít tartani a picit.

A kisgyermekek mellkasröntgen készítésében az a különbség, hogy a babákhoz hasonlóan nem szembe állítjuk őket az állványnak, hanem háttal, hogy lássák mi történik velük, körülöttük. A zavaró lapockacsontok kivetülése érdekében ilyenkor felemeltetjük a kezüket. Ha nagyobbak, ügyesek és meg lehet velük beszélni, akkor velük is beszívatjuk a levegőt. Ha ezt nem lehet megoldani, akkor a mellkasukat figyelve akkor készítjük a képet, mikor beszívja a levegőt. Ha a vizsgálat alatt a baba vagy a gyermek mégis elmocorgott, életlen, homályos lett a kép, akkor meg kell ismételni a vizsgálatot.

Gyermekekről leggyakrabban egyirányú mellkas felvételt készítünk.

Ha egy felvételből pontosan nem ítélhető meg az elváltozás, vagy ha fontos annak pontos helyének meghatározása, akkor kiegészítő oldal irányú képet is kér a radiológus. Kontroll vizsgálatot csak indokolt esetben végzünk, olyankor, amikor feltétlenül szükséges követni az elváltozás javulását, esetleges rosszabbodását.

Az elkészült mellkas felvételt néhány másodperc múlva már látjuk is a monitoron, így meg tudjuk állapítani, hogy a készített felvétel értékelhető-e. A felvételeket elküldjük a képtároló rendszerbe, ahol a kezelőorvos és a radiológus orvos is megnézheti.

A mellkasröntgen vizsgálat tehát fájdalommentes, gyors, alacsony sugárdózissal járó vizsgálat, mely a tüdő megbetegedéseinek elsődleges, pontos és informatív vizsgálómódszere.

Surmann Nikolett