Miként tudnak segíteni a röntgenfelvétel készítése előtt és közben a szülők gyermekeiknek

röntgenfelvétel készítése

A gyermek, aki még sosem volt röntgenfelvételen, nem tudja, hogy mi az a röntgen és mi fog vele ott történni.

Ezért nagyon fontos, hogy mi szülők elmondjuk neki, felkészítsük Őt erre a vizsgálatra.

1.

A felkészítés során legyünk feltétlenül nyugodtak, magabiztosak. Amikor a hozzátartozó sír, zaklatott, ingerült, veszekszik a párjával, hogy „ki a hibás”, akkor nagyon nehéz a gyermeket megnyugtatni. Nem tudják, miért idegesek a körülötte lévők, mi fog vele történni? Ilyenkor ők is átveszik a szülők viselkedését, zavarttá válnak, sírnak, kezelhetetlenek lesznek, nem hallgatnak ránk. Így egy rossz élmény marad nekik az amúgy teljesen fájdalmatlan vizsgálat.

2.

A röntgenfelvétel készítése előtt a sérült testrészről, és környékéről el kell távolítani minden fémtárgyat, ruhaneműt és egyéb zavaró kiegészítőket. Ezt is magyarázzuk el gyermekünknek, hogy miért, mivel ragaszkodnak: a fülbevalóhoz, gyűrűhöz, karkötőhöz, hajfonathoz, hajcsathoz. Minden tárgy, ami árnyékot ad, vagy takar, az zavarja a pontos diagnózis felállítását. A kedvenc játékuk, cumijuk azonban nyugodtan maradhat náluk, így nagyobb biztonságban érzik magukat.

3.

Traumás vizsgálat során az asszisztens megkérdezi, melyik testrész hol sérült, és hol fáj a legjobban. Erre a felvétel pontos kivitelezéséhez van szükség.

4.

A kért röntgen vizsgálat készülhet álló (pl. mellkas, has, gerinc) ülő (pl. kéz, csukló, alkar, láb, boka, lábszár, térd) és fekvő (pl. koponya, medence, comb) helyzetben. A beteg beállítása után egyes testrészeket, (melyek kívül esnek a vizsgált területen) a sugárvédelem érdekében ólomköténnyel fedjük le, valamint ólomkötény védelmet kap a vizsgálatban résztvevő, segédkező szülő is. Amennyiben szükséges, megmutatjuk neki, hogy milyen technikával kell megfogni a sérült testrészt, hogyan rögzítsék a mozgó, ficánkoló gyermeket.
A felvétel készítése előtt, alatt és után sosem hagyjuk egyedül az olyan gyermeket, aki koránál, vagy állapotánál fogva leeshet a röntgen asztalról.

Nagyon fontos, hogy ne féljünk határozottan megfogni gyermekünket a felvétel készítése közben.

rtg1Beszéljünk hozzá, meséljünk vagy énekeljünk neki, tereljük el a figyelmét, mindent kövessünk el megnyugtatására, mozdulatlanul tartása érdekében. Nem azzal ártunk neki, amikor magabiztosan rögzítjük a fotózandó testrészt, hanem azzal, ha nem fogjuk meg rendesen, és a gyermek izeg-mozog a fotó készítése közben. Ha a kép elmosódott, mozgás életlen lesz, újból meg kell ismételni a felvételt. Az ismételt fotó pedig plusz sugárterhelés.

Az expozíció idejére az asszisztens kimegy a vizsgáló helyiségből, és az ablakon keresztül tartja a kapcsolatot a gyermekkel és a kísérővel. Az expozíció után pár másodperccel a kép megjelenik a monitoron, láthatóvá válik, hogy megfelelő-e a felvétel. Az ábrázolt képen lehetséges több utólagos módosítás, amivel lehet még javítani a kép minőségén.
Amikor minden rendben lezajlik, akkor az asszisztens bemegy a vizsgáló helyiségbe és segít eltávolítani az ólom takarásokat, majd felvilágosítja a további teendőkről a szülőt, aki elhagyhatja gyermekével a röntgen felvételező helyiséget.

5.

Fontos, hogy a felvételek készítése közben és után is többször dicsérjük meg gyermekünket. A dicsérő szavak nagyon sokat érnek, ilyenkor teljesen kicserélődnek, vidámmá válnak, jó élménnyel távoznak tőlünk. Ez nagyon fontos a gyermek, a szülő és a kórház dolgozói számára is.

Molnárné Szarvas Szilvia

Segíts az információ terjesztésében. Oszd meg a cikket ismerőseiddel is!