Hogyan segíthetünk? Öngyilkosság, önsértő magatartás esetén

Napjainkban egyre gyakrabban találkozhatunk a gyermekek, ill. serdülők esetében önsértő magatartással, öngyilkossági szándékkal, ill. kísérlettel. Sajnálatos módon, a közösségi média, valamint az internet segítségével, egyre több olyan információhoz jutnak, melyek által egyre változatosabb módját találják meg az önsértő magatartásnak.

Sok esetben virtuális csoportok alakulnak, és osztják meg egymás között a módszereket, tapasztalataikat. Egy ilyen csoportban elszakadhatnak a valódi szociális kapcsolatoktól, beszűkülnek egy negatív üzeneteket közvetítő világba, és sokszor esélyét sem adják annak, hogy valódi, reális szociális védőháló alakulhasson ki körülöttük, mely lelki támaszt nyújthatna számukra a serdülőkor „viharainak” átéléséhez. A mai világban, ahol egyre több virtuális kapcsolata van a gyermekeknek, a szülők nem tudják mindig megfelelően követni, kontrollálni a gyermek szociális kapcsolatait, sokkal több „láthatatlan” veszélynek vannak ezáltal kitéve.

Öngyilkossági gondolatok, önsértő magatartás

A 10-24 éves korosztály 3. vezető haláloka az öngyilkosság. Gyermekek esetében nagyon ritka szerencsére az öngyilkosság, de gondolatok természetesen előfordulhatnak fiatalabb korban is. A serdülő populációban az öngyilkosság sokkal gyakoribb, évente 5 tinédzser közül 1 komolyan foglalkozik az öngyilkossággal, és 12 közül 1 valóban meg is kísérli. (Centers for Disease Control and Prevention, 2012)

Öngyilkossági gondolatok a halállal és meghalással foglalkozó fantáziákat és gondolatokat jelentik.

Megkülönböztetünk passzív, és aktív gondolatokat az öngyilkossági gondolatok között.

Serdülők esetében nagyon gyakran fordul elő önsértő magatartás, mely megnyilvánulhat falcolás (vagdosás), bőr égetése, gyógyszerabúzus, kockázatkereső magatartás formájában is.

A mindennapi gyakorlatban talán a falcolással, és gyógyszerabúzussal találkozhatunk legtöbbet egészségügyi szakemberekként, de pedagógusok, egyéb segítő személyekként, és szülőkként is. Nagyon riasztó látni azt, hogy egy gyermek, serdülő önmagában kárt tesz, de ez szerencsére az esetek túlnyomó többségében nem egyenlő valódi öngyilkossági szándékkal. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem kell komolyan venni ezt a problémát.

Mindenképp nagyon fontos, hogy a krízisben lévő gyermek, serdülő, megfelelő ellátást kapjon.

Hiszen az önsértő magatartás gyakran annak a jele, hogy a gyermek/serdülő több támogatást, figyelmet igényel családtagjaitól, környezetétől.

Az önsértést közvetlenül kiváltó ok sokszor tűnhet banális dolognak, pl. szülővel való konfliktus, párkapcsolati probléma, kortárskapcsolati nehézségek, de valójában sokkal több felhalmozódott nehézség áll mögötte, amikkel nem tud a gyermek adequatan megküzdeni. Úgy érzik, a mindennapok kihívásai miatti stressz által nagy nyomásnak vannak kitéve, amivel nem tudnak megküzdeni, és önsértéshez folyamodnak.

Miért is jelent ez számukra egyfajta megoldást?

A fenti nehézségek által felgyűlt belső feszültséggel, lelki fájdalommal nem tudnak mit kezdeni, és ezeket a belső negatív érzéseket pl. a falcolás által külső, testi fájdalomra váltják, mely könnyebben elviselhető számukra, mint a lelki fájdalom. Sok serdülőnek sajnos nincs hatékonyabb, kárt nem okozó megoldása a lelki fájdalom enyhítésére.
Ilyen esetekben nagyon fontos, hogy lehetőleg minél előbb megfelelő szakember segítsége legyen elérhető (pszichológus, pszichiáter) annak tisztázása érdekében, hogy van-e valódi öngyilkossági szándék a cselekedett mögött. Legtöbbször szerencsére nincs, de fontos ezt tisztázni, és a további segítségnyújtás megszervezésében is nagy segítséget nyújthat egy alapos pszichodiagnosztika.

Nagyon fontos feltárni, és megérteni, hogy mi vezethet odáig, hogy egy gyermek kárt tegyen magában.

A kiváltó okok lehetőség szerinti megoldása sokat segíthet a gyermek állapotának rendeződésében. Szükséges lehet más szakemberek bevonása is a gyermek problémáinak megoldása során.

Komolyabb családi problémák esetén szükséges lehet a helyi Család-és Gyermekjóléti Szolgálat szakembereinek bevonása a család támogatása érdekében. Iskolai problémák, mobbing esetén igénybe vehető az iskolai szociális munkás segítsége, aki nem csak a diáknak, hanem a pedagógusoknak is segítséget nyújthat a problémák megoldásában, az iskolai pszichológus mellett.

Mivel sajnos a negatív cselekedetek sokszor követőre találnak a fiatalabb korosztályokban, nagyon fontosak a tájékoztató, preventív intézkedések, csoportfoglalkozások az iskolákban. Az iskolai szociális munka, mint szolgáltatás 2018-tól minden iskolában elérhető kell legyen. Fontos, hogy a gyermekkel, serdülővel kapcsolatba kerülő szakemberek, és a család megfelelő módon tudjon egymással kommunikálni, minél részletesebb információt szerezve a kialakult helyzetről.

Az öngyilkosság veszélyének felismerése gyermekeknél

Az öngyilkosságnak különféle rizikótényezői vannak, melyeket alább táblázatba foglalva mutatok be:

A táblázatban szereplő kiváltó tényezők részletes taglalása meghaladja e cikk terjedelmi korlátait, valamint nagy része orvosi kompetencia körbe tartozik. Viszont fontos legalább fenti formában említést tenni róluk.

Rizikóbecslés, előjelek

Legtöbb esetben, ha a fiatalok önsértő magatartást, vagy öngyilkossági kísérletet terveznek elkövetni, előtte adnak valamiféle figyelmeztető jelet akkor is, ha nem tudnak közvetlenül, direkt segítséget kérni problémáik megoldásában. Ezen figyelmeztető jelek észrevételében a fiatal közvetlen környezetének (család, kortárskapcsolatok, oktatási intézmény) van nagyon nagy szerepe, felelőssége.

Mik is lehetnek azok a figyelmeztető jelek, változások, melyek fel kell, hogy keltsék a környezet figyelmét?

Figyelmeztető jel lehet, ha a korábbihoz képest, lényegesen megváltozik a fiatal magatartása. Visszahúzódóbb lesz, beszűkülnek szociális kapcsolatai, motiválatlanná válik, hirtelen romlik tanulmányi eredménye; étkezés vagy alvás megváltozása; alkohol, vagy egyéb szerhasználat megjelenése; szorongás, hangulati problémák megjelenése, önértékelési problémák, értéktelenség érzése, reménytelenség érzés, öngyilkossággal kapcsolatos feljegyzések…

A serdülőkor természetes velejárója a változás, viszont ha a természetes támogató közege jól ismeri a gyermeket, fiatalt, mindenképp észre kell, hogy vegye, ha olyan változás lép fel, mely aggodalomra ad okot. Ha a környezet megfelelően figyel a gyermekre, serdülőre, sokkal hamarabb beavatkozhatnak, és időben kaphat segítséget támogatást a bajban lévő, megelőzve ezáltal az önsértő magatartást. Nagyon fontos a környezet részéről a nyílt, ítéletmentes kommunikáció a támogató folyamat során.

Mit tegyünk, ha megtörténik az önsértő magatartás, öngyilkossági kísérlet?

Észlelés esetén azonnal hívjunk segítséget, ha kell mentőt. A krízis pillanatában, a helyszínen, a stabilizáció során nagyon fontos a nyugodt, támogató kommunikáció a fiatallal. Ha lehet, tárjuk fel a kiváltó okokat, de a legfontosabb a fiatal megnyugtatása, érezze, hogy odafigyelnek rá, és segítséget fog kapni. Fontos a helyszín biztonságossá tétele, olyan eszközök, tárgyak, gyógyszerek eltávolítása, melyek potenciális veszélyt jelenthetnek egy óvatlan pillanatban. Ne hagyjuk egyedül, amíg meg nem érkezik a segítség.

Az akut ellátást követően nagyon fontos, hogy lehetőség szerint minél előbb megfelelő pszichés támogatást, szükség esetén terápiát kaphasson a serdülő. Szükséges feltárni azokat a családi, kortárskapcsolati, stb. tényezőket, melyek elősegíthették a negatív folyamatok kialakulását, és túlterhelték a serdülő lelki alkalmazkodó képességét.

Szükség esetén a gyermek egyéni terápiája mellett nagy segítséget nyújthat a családterápia a helyzet rendeződése érdekében. Enyhébb esetekben, konfliktusok megoldásában a mediáció is elegendő segítséget nyújthat. A fenti ellátások elérése érdekében az érintetteknek érdemes megkeresni a helyi Családsegítő- és Gyermekjóléti Szolgálatokat, Pedagógiai Szakszolgálatokat, a Magyar Családterápiás Egyesületet. Az egészségügyi ellátó rendszeren belül a gyermek/felnőtt Mentálhigiénés gondozókat, Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Ambulanciákat, szükség esetén Gyermekpszichiátriai osztályokat.

Sok fiatal, ill. családja számára szégyenérzetet okozhat a történtek kitudódása pl. a lakókörnyezetben, iskolában, stb..

Fontos átbeszélni mind az érintettel, ill. családjával, hogy kinek, mit osztanak meg azzal kapcsolatban, hogy miért volt távol a serdülő pl. az iskolából, stb..

Ennek ellenére úgy gondolom, hogy annak érdekében, hogy elkerülhető legyen egy újabb kísérlet, fontos legalább az osztályfőnököt, ha van iskolapszichológust, iskolai védőnőt, iskolaorvost tájékoztatni valamilyen szinten a fokozottabb odafigyelés érdekében.

A közösségi média hatására, talán egyre kevésbé maradhat meg napjainkban ez az információ szűk körben. Ezáltal még sebezhetőbbé is válnak az érintettek, hiszen jellemző, hogy az iskolatársak, ismerősök nem támogatólag lépnek fel, hanem bántani, gúnyolni, piszkálni fogják, az egyébként is sérülékeny lelki állapotban lévő gyermeket, ezáltal nagyban megnehezítve hétköznapjait, iskolába való reintegrációját. Az iskolai ilyen jellegű bántalmazások (mobbing), elkerülése érdekében sokat segíthetnek az osztályfőnök mellett az iskolapszichológus, ill. iskolai szociális munkás által tartott csoportfoglalkozások.

A családon belüli kapcsolatok rendezése mellett nagyon fontos kiemelni, hogy mai rohanó világunkban szakítani tudjunk időt a minőségi együttlétre gyermekeinkkel.

A szülőknek törekednie kell arra, hogy megismerjék gyermekük baráti kapcsolatait, érdeklődési körét, amiről tudnak közös beszélgetéseket folytatni, akár ezzel kapcsolatos programokat szervezni.

Nagyon fontos, hogy már kisgyermekkorban megtanítsuk a gyermeket érzelmei kontrollálására, verbalizálására, ill. a segítségkérésre! Engedjük számára, hogy ventilálhasson, ne utasítsuk ezt el, ne zárkózzunk el ettől. Különben nem fog segítséget kérni! Tanítsuk meg a gyermeket megfelelő módon levezetni a feszültségeit. Biztosítsunk számára érdeklődésének megfelelő sport tevékenységet, kreatív foglalkozásokat, stb.. A megfelelő bizalommal teli kapcsolat nyújthatja a legnagyobb segítséget ahhoz, hogy a lelki problémáival küzdő gyermek/serdülő segítséget merjen kérni szüleitől. Ne kezeljük tabuként a fenti problémákat, beszéljünk nyíltan, támogatólag a gyermekkel, de semmi esetre se bagatellizáljuk a problémáit.

Burgondné Stomp Edit

Felhasznált irodalom:
Fadi Haddad, M.d., Ruth Gerson, M.D.
Hogyan segítsünk a krízisben lévő gyermekeknek? A pszichiátriai sürgősségi állapotok kezelése gyermekeknél és serdülőknél.
3. Fejezet: Gabrielle S. Carson, PhD. Öngyilkosság és önsértő magatartás 51.-59.o.

Fotó:
pixabay.com