LÉGZÉS, HÖRGŐK, TÜDŐ

Az életet biztosító, egymással szorosan összefüggő két alapvető funkció a légzés és a vérkeringés. Ennek révén jutnak sejtjeink a működésükhöz nélkülözhetetlen oxigénhez. Az oxigénben gazdag belélegzett levegő az orron, a garaton, a légcsőn és a faágszerűen egyre kisebb ágakra oszló hörgőkön keresztül a tüdőhólyagocskákba jut. Ezekhez egy-egy kis verő- és vivőér (kapilláris) fut. Az elhasznált levegőt szállító erek a széndioxidot leadják és helyette oxigénnel telítődnek. Ez a légcsere zajlik a tüdőben. A belélegzett levegővel idegen anyagok is kerülnek a légutakba, ezek kisöprése, eltakarítása is állandóan folyik. A tüdő fejlődése legalább 8-10 éves életkorig tart. Különösen nagy változások történnek az első három életév során. Erre az időszakra jellemző a légcső és hörgők keresztmetszetének nagy ütemű növekedése.

A NEHÉZLÉGZÉS A LÉGUTAK BESZŰKÜLÉSÉNEK TÜNETE

Az asztmára és asztmás hörghurutra az alsó légutak beszűkülése jellemző. A kilégzés nehezített, megnyúlt, sípoló. Ezt száraz, fojtott köhögés kíséri.

Három tényező hatására jön létre:

– a hörgők falában lévő izomzat görcsösen összehúzódik
– a hörgők belső fala (nyálkahártyája) megvastagodik
– a hörgőkben sűrű, nehezen kiköhöghető váladék szaporodik fel

A gégehurut (ide tartozik a croup, magyaros használatban krup) a légutak legfelső szakaszának beszűkülése. A szűkület a gége nyálkahártyájának párnaszerű megduzzadása révén jön létre, leggyakrabban 1-4 éves korban. Kiváltásában bizonyos vírusok, gyakran párás-meleg időjárási frontok játszanak szerepet. Ilyenkor a belégzés lesz nehezített, húzó jellegű, a köhögés hangos, kutyaugatás-szerű.

A légutak átjárhatóságát akadályozó egyéb elváltozások (a gége, légcső, hörgők szűkületei, a hörgőkben lévő váladék, a félrenyelés kapcsán légutakba került idegen anyagok) is okozhatnak asztma-, vagy krup- szerű tüneteket.

Légszomj

Bármilyen okból is jön létre a légutak beszűkülése, azt kellemetlen szubjektív érzés kíséri „Nem kapok levegőt!” „Megfulladok!”- mondja a beszélni tudó gyermek, de ugyanez a halálfélelemmel járó érzés kíséri a kisebbek hasonló betegségeit is.

AZ ÁLLAPOTROSSZABBODÁS OTTHONI ELLÁTÁSA ASZTMÁS HÖRGHURUT ÉS ASZTMA ESETÉN

Az asztma hirtelen állapotrosszabbodását, az asztmás rohamot, a légzésszám emelkedése, a légzés gyorsan fokozódó romlása, rövidülése, köhögés, zihálás, a légzési segédizmok használata, mellkasi szorító érzés jellemzi. A roham súlyossága az enyhétől az életveszélyes állapotig változhat. A súlyosság, valamint a kezelés hatásának objektív megítélése a csúcsáramlás értékének ismételt meghatározásával történik, de jól használható erre a célra az egy perc alatti légzésszám ismételt meghatározása is.

Az asztmás hörghurut és asztma állapotrosszabbodásának elsőként választandó módszere a rövidhatású hörgőtágító inhalációban történő alkalmazása.

Az inhalációs kezelés bevezetésével jelentősen csökkent a gyógyszerek mellékhatásainak veszélye. Mégis a régebben használt, nem csak a hörgőkre ható, úgynevezett nem szelektív hörgőtágítókkal tapasztalt mellékhatások miatt ma is aluldozírozzák a szelektíven csak a hörgőizomzatra ható szert (Ventolin). Valójában a mellékhatásokért a vérkeringésben kialakuló magas gyógyszer-koncentráció felelős. Szájon át, vagy injekcióban adott gyógyszer esetén erre szükség is van ahhoz, hogy a tüdőben magas koncentrációt érjünk el.

Inhalatív bevitel esetén a tüdőben magas, ugyanakkor a szisztémás keringésben alacsony lesz a gyógyszerszint, tehát kevesebb mellékhatásra számíthatunk.

A 90-es évektől rendelkezésre álló eszközökkel az addig csak iskoláskorúaknál használt inhalációs módszerek csecsemő- kisdedkorban is alkalmazhatóvá váltak. Így az asztmás roham kezelése napjainkban a legfiatalabb életkorban is döntően inhalációs gyógyszerbevitelt jelent.

Ennek módjai:

– adagolós aeroszol (spray)
– adagolós aeroszol toldalékokkal gépi porlasztókészülékek ( Az inhalációs eszközökről következő lapszámunkban írunk)

ASZTMA ÉS ASZTMÁS HÖRGHURUT AKUT OTTHONI ELLÁTÁSA
(Bármelyik toldalékkal)

LEGGYAKORIBB HIBÁK ÉS TÉVHITEK

„Spray-t csak akkor kell használni, ha a tabletta, kúp vagy szirup nem segít.”

Az akut asztma kezelése során gyermekkorban ez a leggyakoribb és a legártalmasabb tévedés. Az inhalációs hörgőtágítókat azért „találták ki”, hogy a roham legdinamikusabb tünetét, a hörgőizomzat görcsét gyorsan oldják. Ha ezzel késlekedünk, a társuló nyálkahártya-duzzanat és váladék-felszaporodás révén súlyos szűkület alakul ki, melyben a sima izomzat görcsének oldása már nem jár akkora légzésfunkciós javulással, mint a folyamat kezdetén.

„A hörgőtágító adását tünetmentes állapotban is folytatni kell.”

A rövid és hosszú hatású hörgőtágítók az asztmás roham, vagy a tartós tünetek oldására valók, megelőző hatásuk nincs.

„A gyógyszerek inhalatív bevitele veszélyesebb.”

„A spray kikészíti a szívet, az inhalatív kortikoszteroidok esetén mellékhatások alakulnak ki”

hallja gyakran az asztmás beteg, sajnos nemcsak laikusoktól. Valójában ennek az ellenkezője igaz: inhalációs gyógyszerbejuttatás esetén kevesebb a mellékhatások veszélye.

„Az inhalációs módszereket kisgyermekeknél nem lehet alkalmazni.”

Csecsemő-kisdedkorban valóban problematikus az inhalációs kezelés megtanítása. Aki ezt az elsőre sziszifuszinak tűnő munkát elvállalja, meglepően jó kooperációt fog tapasztalni a roham oldására alkalmazott inhalációs kezelés elsajátításában mind szülők, mind a gyermekek részéről.

A GÉGEHURUT (KRUP) OTTHONI ELLÁTÁSA

Tekintettel arra, hogy a „Gyógyhírekben” erről részletes ismertetés jelent meg, most csak az asztmától történő elkülönítést és az ellátásbeli különbségeket foglaljuk röviden össze.

Dr.Gács Éva