Cukorbeteg gyermek a családban az érintettek szemével 2. rész

A diagnózis után, minimum két hét bent tartózkodást terveztek, ami elég hosszú időnek hangzott. Ez alatt az idő alatt, megtörténik a cukorbetegség kivizsgálása, az inzulin beállítása és a szülők tanítása is. Amit csak lehetett gyorsan meg kellett tanulni.

Emlékszem, hogy nőnap volt és a férjem hozott be virágokat és az én kis „hősöm” fogta a virágokat a pici kezében és ment oda az osztályon dolgozókhoz, persze kis segítséggel, mindenkinek boldog nőnapot kívánt és átadta a virágokat! Nagyon büszke voltam rá!

Nagyon jó érzés volt, hogy mintha egy család fogadott volna bennünket, ott voltak mindig, ha kérdés merült fel bennem. Mindig volt egy-két biztató, megnyugtató szó számunkra is, tudtuk, hogy mindent gyorsan meg kell tanulnunk, mert csak mi vagyunk ott Koninak, akire számíthat.

Az első ilyen megtanulnivaló volt a vércukormérés

Hozták az inzulint és a cukormérőt, mert ennie kellett. A nővér szakszerűen megmutatta a cukormérő használatát és a cukor mérés menetét. A vércukor mérést megelőzi egy alapos kézmosás, kéztörlés, majd az ujj szélső részét kell megszúrni, mert az ujjai közepén a tapintás miatt nem szabad. A lándzsát fel kell húzni, a cukormérőbe tesztcsíkot helyezni és meg kell szúrni a gyermek ujját, az első csepp vért le kell törölni és a második csepp vért kell a gépre cseppenteni. Majd beírni a cukorbeteg naplóba az eredményt.

A folyamatos vércukormérés nagyon fontos, hogy nyomon tudjuk követni a vércukorszintet, ebbe azt is beleértve, hogy éjfélkor és hajnali 3-kor is keltünk hozzá, hogy ellenőrizzük a vércukrát, mert éjfélig emelkedhet a vércukor színt és éjféltől hajnali 3-ig csökkenhet, majd 3 óra után újra emelkedni kezd.

Emlékszem, hogy az első éjszaka már én mértem cukrot, hogy minél előbb el tudjam sajátítani a cukorbetegséggel járó teendőket.

A második tanulnivaló az inzulin beadása

Az inzulin beadása számomra nagyobb gondot okozott, de nagy szerencsére a férjem ebben is nagy segítség volt. Először remegő kezekkel és könnyeimet visszafojtva, de sikerült az inzulin beadása. Koninak akkor még nem kellett megtanulnia hogyan kell magát megszúrni, hiszen csak 3 éves volt.

Fontos, hogy inzulin adáskor mindig le kell légteleníteni a pent, ha kevert inzulint kap, akkor össze kell vegyíteni a penben lévő folyadékot!

Mi az a pen?

Inzulin beadásához szükséges eszköz. Több fajtája van az egyik, amibe mi helyezzük be az ampullát a másik pedig be van előre adagolva.

Majd eljött a második nap, amikor az orvos által meghatározott napi szénhidrát mennyiséget étkezésekre kellett megtanulni lebontani.

Hát nem tűnt egyszerű dolognak, kétségbe esetten álltam és figyeltem, hogy kell számolni, mert tudtam, ha nem tudom jól megcsinálni, akkor nem tudjuk jól kordában tartani a gyermekem cukrát. Hála Istennek a férjem ebben is ott volt mellettem, neki azért nem volt akkora kihívás, mint nekem, mert a cukorbeteg öccse mellett, mindent eltudott sajátítani, amit csak kell, és támogatást adva nekem mindent közösen megoldottunk.

Koni nagyon jól viselte a kórházban töltött időt, talán az volt számára a nehézség, amivel a mai napig is küzdünk, hogy nem akkor eszik, amikor ő szeretne, vagy ha megkíván valamit.

Koni mindig mosolygott és szót fogadott, ami nagyon nagy segítség volt 3 évesen tőle, persze büszke anyuka voltam, hogy hősies volt a cukor mérésnél, az inzulin adásnál is, a vérvételről már nem is beszélve.

Nekem azért nagyon nehéz volt megtanulni és elfogadni azokat a dolgokat, amiket egy cukorbetegség okoz.

Az sem segített, hogy kerestem magamban a hibákat, hogy: Vajon én vagyok az oka, hogy beteg lett?  Én rontottam el valamit?

Majd a nővérek és a dietetikus segítségével és nagyon sok tanáccsal ellátva 2 hét után haza engedtek minket a kórházból.

Meg kellett tanulnom kétféle vércukor szint kiugrás sürgős azonnali ellátását, a hyperglikémia -magas vércukor szint és a hypoglikémia – alacsony vércukor szintkori teendőket.

Itthon nagy odafigyeléssel és számolással, a kimért szénhidrát diétát betartva, közös segítséggel és egymás támogatásával, egész jól kezelhető volt a cukra.

Nagyon oda kellett figyelnem arra, hogy mit mond, mert akkor még nem tudta megmondani, hogy nincs jól, vagy, hogy kicsit furán érzi magát.

E helyett, azt mondta, hogy „anya éhes vagyok” ez volt az a mondat, amire nagyon kellett figyelnem, mert akkor mindig alacsony vércukor értéket mértünk, de anyai szemmel azért látszott, hogy remeg a kis keze és kicsit sápadt. Ha magas volt a cukra, akkor piros volt az arca és sok folyadékot ivott.

Emlékszem, hogy főztem és már közel jártunk az evés időhöz és jött „anya éhes vagyok”. „Jó kicsim mindjárt adok enni.”, „De anya nagyon éhes vagyok!”, „Jó kicsim mindjárt!” – és sarkon fordult és ott hagyott a konyhában és átment az édesanyámhoz, aki mellettünk lakik közös udvarban, hogy – „Mama éhes vagyok!„,- de addigra már szaladtam utána a vércukormérővel, mert eszembe jutott, hogy biztos lent van a cukra és ő így tudatta ezt velünk.

Egy év múlva újabb pofont kaptunk az élettől…

Elérkezett az első nagy éves vizsgálat, ami labor, ortopédia, és szemészeti vizsgálatból állt. Reggel bementünk a kórházba, hogy elvégezzék a vizsgálatokat. A labor eredményre várni kell, de szerencsére a szemészetnél és az ortopédián minden rendben volt.

Majd pár héttel később, amikor készen lettek a laborvizsgálat eredményei akkor csörgött a telefonom, a kórházból hívtak, pozitív lett Konrád EMA eredménye és biopsziát kell csinálni neki. Azt hittem akkor, hogy rögtön elájulok. Elmondták, hogy meg van az időpont is, amikor elvégzik a vizsgálatot altatásban. Mint fiatal anyuka rögtön a telefonhívás után – „a Google volt a legjobb barátom” – és elkezdtem keresni, hogy mit is jelent, amit mondtak pontosan. Hatalmas félem volt bennem, hogy hogyan fogok ezzel megbirkózni.

Elérkezett a vizsgálat időpontja előző este kellett a kórházba bemenni, folyamatos infúzió és vércukor ellenőrzés mellett kellett elvégezni a vizsgálatokat, mert enni nem ehetett. Az éjszaka nagyon lassan telt, egy örökkévalóságnak tűnt. Reggel jött a nővérke és átkísértek minket abba az épületbe, ahol a biopsziát végezték.

Jött a következő sokk, amikor mondták, hogy el fogják altatni és hogy, mi fog történni. 

Akkor kicsit elhagyott az erőm és kétségbe estem, de a férjem természetesen megint ott volt és támogatott minket. Elkezdték bódítani, amitől elkezdett szegényke nyüszögni. A lelkem egy darabja tépődött ki, mondtam a férjemnek, hogy nem tudom végig csinálni, de ő megnyugtatott, hogy minden rendben lesz és ő segít mindenben. Majd bevitték Konit, hogy elvégezzék a vizsgálatot. Ez a várakozási idő még hosszabbnak tűnt, mint az éjszakai várakozás, a percek, óráknak tűntek.

Amikor hozták vissza és ébredezett, hát olyan kis cuki volt, kicsit kába és félre is beszélt néha. Majd visszamehetünk az osztályra, ahol már nagyon éhes volt. Nővérke egy kis idő múlva hozott neki répafőzeléket, amit meglátott és mondta –„Ezt nem kérem, nem finom.”  Jót mosolyogtunk rajta, nem is evett inkább, mondta, hogy – „Megvárom anya, míg kapok rendeset!”.

Majd megérkezett az eredmény és kiderült, hogy a diabétesz mellé társult neki egy lisztérzékenység is.

Csézáné Losits Andrea