Lisztérzékenység – Szűrés
A lisztérzékenység több mint egy évszázada ismert betegség.
Azonban csak az utóbbi évtized orvosi kutatásai során derült rá fény: ez a betegség nem (csak) az, aminek gondoltuk. Korábban ez egy gyerekbetegség volt, nagy, puffadt hassal, pálcika lábakkal, hasmenéssel, soványsággal. Ma már tudjuk, bármilyen korosztályt érinthet, és a legváltozatosabb tüneteket képes produkálni.
A lisztérzékenység a vékonybél leggyakoribb felszívódási zavarhoz vezető betegsége, melyet a gabonafélék gluten nevű fehérjéje indít el genetikailag hajlamos egyénekben.
A lisztérzékeny betegeknél a glutén egy úgynevezett autoimmun folyamatot indít el, azzal, hogy a lebomlása során keletkező egyik molekula kapcsolódni képes a sejtfelszíni antigénekhez. Az immunrendszer a két összekapcsolódott molekulát idegennek és veszélyesnek tekinti és támadást indít ellene.
Autoimmun betegségeknek nevezzük az olyan betegségeket, amikor a szervezet egy saját alkotórésze ellen fordul. Attól függően, hogy pontosan mely alkotórészek válnak az immunrendszer célpontjává, nagyon sokféle autoimmun betegség létezik, a pajzsmirigytől az ízületekig. Vannak olyan autoimmun betegségek is, melyek nem csak egy szervet vagy szervrendszert érintenek, hanem a szervezet több részében okoznak tüneteket. Újabban ide sorolják a lisztérzékenységet is.
A legtöbb esetben az autoimmun folyamat nem állítható meg, tehát a betegség nem gyógyítható.
A tünetek enyhítésére, a folyamat lassítására alkalmaznak gyógyszereket.
A coeliakia (listérzékenység) ebben különleges: a betegség oka ismert, gluténmentes diétával oki kezelés történhet, azaz az autoimmun folyamat a diétával leállítható.
Coeliákiára hajlamos emberben tehát gluten fogyasztást követően „önkárosító” folyamatok indulnak el, melyek gyomor-bélrendszeri, vagy éppen azon kívüli szövődményekhez vezetnek. Típusos esetben a beteg hamar eljut a megfelelő diagnózisig, azonban a bizonytalan, sokszínű, enyhe, ám kellemetlen tünetek mellett sokszor évek is eltelhetnek közben.
Előfordulása jóval gyakoribb, mint azt korábban gondoltuk. 427 vizsgált óvodás gyermeknél 1:85 arányú előfordulást állapítottak meg. Felnőtteket Magyarországon nem vizsgáltak még. Európában jellemzően 1:100-300 körül van a betegség gyakorisága. Az érintett eseteknek napjainkban is még csak kb. 10-15%-a kerül felismerésre.
A szerológiai és genetikai vizsgálatoknak köszönhetően bebizonyosodott, hogy a coeliakiának klasszikus, hasmenéssel járó formáján kívül számos, eltérő tünetekkel jelentkező formája is létezik, mely bármely életkorban jelentkezhet.
Minél hosszabb ideje áll fenn a betegség, annál nagyobb a valószínűsége, hogy egyéb autoimmun betegség is társul hozzá.
A társuló autoimmun folyamatok miatt érintheti a szívet, a pajzsmirigyet, a hasnyálmirigyet, a májat, a vesét, az idegrendszert. Fel nem ismert felnőttkori esetekben gyakori lehet a meddőség, spontán vetélések, és a csontritkulás. A fogorvosi gyakorlatban a maradandó fogak zománcának károsodása, és a visszatérő szájkörüli afták vethetik fel a coeliakia gyanúját.
Glutenmentes étrend szigorú betartása mellett kedvezően változik az alapállapot, és a társuló betegségek lefolyása, csökken a szövődmények kockázata.
Érdemes-e mindezek után szűrni coeliákiára (lisztérzékenység)? A gazdaságossági szempontokat még vitatják. Az egyén szempontjából: igen!
Hiszen egyetlen csepp vér árán megelőzhető egy sor, 30 vagy 50 évesen panaszt okozó, és akkor már nem teljesen helyreállítható betegség kialakulása.