A kisbaba hazaérkezése nagy öröm a család számára. Ettől kezdve viszont a szülőkre folyamatos felelősség hárul.

A korábbi fejlődéspszichológiában megalkotott csecsemőkép, miszerint a „csecsemő passzív, differenciálatlan és ösztöneinek kiszolgáltatott lény” mára jelentősen módosult: „a csecsemő aktív, differenciált és kapcsolatteremtésre képes lény”. Saját, egyéni jelzései vannak, amit meg kell tanulni felismerni, értékelni és megfelelően reagálni rájuk. Ehhez időre és türelemre van szükség, a kisbabára való ráhangolódás a kiegyensúlyozott szülő–gyermek kapcsolat alapja.

Az anyák az újszülöttjük sírását már 48 órás korban fel tudják ismerni. Később a sírás jellegéből is következtetni tudnak a kiváltó tényezőkre. Az alapsírás, amivel a kisbabák az éhséget is jelzik, szabályos ritmusú, rövid szünetekkel megszakítva, gyors váltásokkal ismétlődve. Az unalmi sírás ennek a változata, több levegő nehezedik a hangszalagokra. A fájdalmas sírás rendszerint hirtelen tör elő. Maga a sírás hosszabb, és hosszabb szünet is követi.

Gyakran fordulnak a szülők orvoshoz általuk „bizonytalan rosszulléteknek” nevezett, bennük aggodalmat keltő tünetek miatt. Szerencsére többségében ártalmatlan élettani jelenségekről van szó.

Ébrenlét alatt előfordulhat, hogy a baba szétlöki a karjait, kezét és az ujjait kimerevíti, és felsír, mintha megrémült volna és próbálna belekapaszkodni valamibe. Ez a Moro-reflex, az újszülöttkori nem tudatos reakciók egyike, amit a fej helyzetváltozása vagy erős zaj vált ki. Két hónapos kor körül a reflex megszűnik.

Szintén élettani, ha a fázó csecsemő remegteti a száját.

Az anyák és apák epilepsziára szoktak gyanakodni, amikor a csecsemő lábait összeszorítja, ritmusosan összedörzsöli. Szintén ártalmatlan jelenségről, csecsemő-, illetve kisdedkori maszturbációról (gratificatio) van szó. A gyermek legkésőbb néhány éves korára beavatkozás nélkül kinövi. Szakember videófelvétel alapján általában ki tudja zárni az epilepsziát.

Riasztóan hathat az a különben természetes viselkedés, amikor az alvás és ébrenlét határán levő kisbaba szeme nyitott, de a figyelme nem kelthető fel.

A szülők még jobban félnek az alvás alatt előforduló esetleges rosszulléttől. Felnőtteknél is gyakran tapasztalható az elalvás vagy az ébredés fázisában a végtagok megrándulása, azaz az alvási mioklónus. Csecsemőknél hosszabb és ritmusosabb lehet, megijesztve ezzel a szülőket. Ébresztésre azonnal leáll. Érdemes (okostelefonnal) felvételt készíteni és – a magunk megnyugtatása céljából – a gyerekorvosnak megmutatni.

Az alvó kisbabát figyelve sokan kórosnak gondolják, amikor nyöszörög, szemhéja remeg, arcizmai grimaszolnak, rendszertelenül lélegzik, izmai megfeszülnek. Ez valójában a REM- (rapid eye movement) alvás fázisa, ami felnőtteknél is jelen van. Felületesebb az alvás, ezért a kisbabáknál éppen a túlélést szolgálja, hiszen könnyebben felébrednek az éhség, a hideg vagy akár az orruk eldugulása miatt.

Többen kérnek segítséget a bölcsőhaláltól (sudden infant death syndrome, SIDS) való félelmükben.

Magyarországon a SIDS gyakorisága az összes csecsemőhalál 1-2 ezreléke, azaz 6–12 csecsemő évente. 1 hónapos és 1 éves kor között következhet be, 2–4 hónaposan tetőzik az előfordulása. A halál közvetlen oka nem deríthető fel sem az előzmények, sem a kórbonctani leletek alapján. Az előfordulásban komplex biológiai és környezeti tényezők játszanak szerepet.

Milyen lépéseket tehetünk a megelőzés érdekében?

● Nem elfogadható, ha a lakásban dohányoznak, illetve ha az édesanya alkoholt vagy kábítószert fogyaszt!

● Éjszaka mindig háton fektessük a csecsemőt! Lényegesen több bölcsőhalált regisztráltak hason altatott piciknél. Nappal, felügyelet mellett viszont ajánlott a hason tartás is.

● Etetés után büfiztessük a kisbabát! Telt gyomornál fekvő helyzetben könnyebben bekövetkezik a reflux, aminek következtében a táplálék a légutakba is bekerülhet.

● Kevesebb bölcsőhalál következett be anyatejjel táplált csecsemőknél.

● Kerüljük a környezet túlfűtését és a túlöltöztetést!

● A csecsemő matraca legyen kemény! Feje alá összehajtogatott pelenkát tegyünk! Ügyeljünk arra, hogy a takaróval ne fedjük le a fejét!

● Ne aludjon a kisbaba a szülővel egy ágyban!

● Felső légúti hurutos megbetegedések esetén a csecsemő fokozott figyelmet igényel. A rendszeres orrszívás, orrcsepphasználat elengedhetetlen.

A légzésfigyelő berendezések igen elterjedtek, nagy segítséget nyújtanak a csecsemők észlelésében.

Fontos, hogy a laikus számára semmit sem ér a légzésfigyelő a csecsemő-újraélesztés ismerete nélkül; hamis biztonságérzetet kölcsönöz! A légzésfigyelő hang- és fényjelzéssel jelzi a legalább 14 másodpercig tartó légzéskimaradást.

Sok hasznos írás, videó található az interneten, ami a laikusoknak elmagyarázza a csecsemő-újraélesztést, de ezek inkább a szakemberek segítségével elsajátított ismeretek felfrissítésére, szinten tartására valók. Nem mellőzhető a gyakorlati oktatás, ugyanis itt a képzett oktatók le is ellenőrzik, hogy a szülők helyesen végzik-e az állapotfelméréshez szükséges lépéseket és az újraélesztés mozdulatait. Az újraélesztés esélye, amennyiben szakszerűen hajtják végre, sokszorosára nő!

SIDS-előadást és gyakorlati oktatást minden hónap utolsó péntekén délelőtt 10 órakor a Heim Pál Gyermekkórház G épületének III. emeletén tartunk. Szeretettel várjuk a várandós kismamákat (kispapákat) is.

Akármennyire ijesztőnek tűnik, ha a kisbaba nem vesz levegőt, sőt akár elkékül vagy elszürkül a fejecskéje, semmiképpen se rázzuk meg!

Ilyenkor megsérülhetnek a koponyában levő szakadékony vénák, ami akár visszafordíthatatlan következménnyel járó vérzéshez vezethet.

Általános tanács, hogy ha bármilyen szokatlan jelenséget, mozgást tapasztalunk, lehetőség szerint készítsünk videót. Sok esetben a szülő pontos leírása (mennyi ideig tartott a rosszullét, mi előzte meg, mik voltak a kísérőtünetek, hogyan oldódott) és a rendelkezésre álló videódokumentáció nagy segítséget jelent a szakember számára.

A táplálással kapcsolatos kérdések is gyakorta jelentenek nehézséget a szülőknek.

A kisbabák gyakran az étvágy változásával fejezik ki magukat. Amennyiben a csecsemő jó kedélyű, egyéb tünete nincs, súlya gyarapszik, általános elvként szoptathatjuk igény szerint. Ne feledjük el, amit fentebb már említettünk, hogy nem minden sírás jelez éhséget, és a felnőtt ember sem eszik napról napra egyenlő mennyiségeket!

A legtöbb kisbaba bukik néha. A csecsemőkori reflux élettani jelenség, születés után a nyelőcső záróizma még nincs kellő mértékben megerősödve. Büfiztetés közben, vagy akár attól függetlenül is, tapasztalhatjuk. Elősegíti a létrejöttét, ha a kisbaba mohón szopizik és sok levegőt nyel, illetve ha túl sokat eszik. Ha néhány hónapos korban is fennmarad, illetve panaszt okoz (a súlyfejlődés stagnálása, állandósult légúti tünetek, ismétlődő középfülgyulladások), konzultálni kell a gyerekorvossal. Általában elegendő az egyenlő időközönként történő etetés beállítása, a pozicionálás. Továbbá a gyerekorvos tanácsolhatja a táplálék sűrítését. Az esetek kis százalékában beszélhetünk reflux betegségről, amikor a szakember segítségével egyéb megoldásokra van szükség.

Végezetül hangsúlyoznám, hogy ha bármikor bizonytalanok vagyunk a kisbaba állapotát illetően, inkább forduljunk orvoshoz. Jobb, ha utólag feleslegesnek bizonyul az aggodalmunk, mintha időhúzással rontunk a helyzeten.

Rengeteg információ vesz körül bennünket a csecsemőápolással kapcsolatban. Nehéz szelektálni közöttük, kiválasztani, hogy két ellentmondó tanács közül melyik az igaz. A megoldást viszont sokszor nem a multimédia adja meg. Próbáljunk meg inkább nyugodt légkört teremteni, figyelni és ráhangolódni a csecsemő egyéni jelzéseire, így adhatjuk azokra a legmegfelelőbb választ.

Dr. Tóth Fanni – Dr. Scheuring Noémi