Az antibiotikumok széleskörű alkalmazása a betegek millióinak jelentette az életbemaradást az előző évezred utolsó 50 évében.

A baktériumok az életüket veszélyeztető anyagokkal szemben védekezésre kényszerültek. Sajnos ez a folyamat túl jól sikerült, így a baktériumok nagy száma rezisztenssé vált az elérhető antibiotikumok jelentős részével szemben. A folyamatban rejlő veszély késői felismerése és az antibiotikum alkalmazásának hiányos ismerete a kórokozókat napjainkra szinte behozhatatlan előnyhöz juttatta. Az évezred végére, már a laikus média is rádöbbent a potenciális veszélyre és felmerült a kérdés, hogy –

Mi következik az antibiotikumok után?

Az intenzív kutatások ellenére még ma sem született meg a helyes válasz és a gyógyszeripar sem rendelkezik kellő számú vegyülettel, ami megoldaná a problémát.

Nem marad más hátra, mint a meglévő antibiotikumok helyes alkalmazása, annak érdekében, hogy a feltartóztathatatlanul terjedő rezisztencia sebességét csökkenthessük.

Valamennyiünk felelőssége, hogy az értékes fegyver továbbra is a lehető legtöbb beteg életét megmenthesse.

Hogyan védhetjük meg az antibiotikumok hatékonyságát?

Legfontosabb szabály, hogy csak akkor alkalmazzuk, amikor valóban bakteriális betegséggel állunk szemben. Az antibiotikumok nem hatnak a vírusokra, így a legtöbb légúti betegségben, melyet túlnyomórészt vírusok okoznak, teljesen feleslegesen adjuk. Nem igaz az a tévhit sem, hogy vírusbetegségben az antibiotikum megelőzné a bakteriális szövődményeket. Ezzel szemben a mellékhatások (pl. hasmenés) szinte mindig jelentkezhetnek.

Az antibiotikum nem lázcsillapító, ezért a lázas betegség önmagában nem elegendő indok, arra, hogy antibiotikumot adjunk. A lázas betegségek hátterében a gyermekkorban legtöbbször spontán gyógyuló vírusfertőzések állnak. Pihenés, folyadék és szükség esetén lázcsillapító elegendő a gyógyuláshoz. Az antibiotikum nem rövidíti le a vírusbetegség idejét és nem enyhíti a tüneteket sem.

Fontos szabály, hogy bakteriális betegség esetén helyes antibiotikumot válasszon az orvos és azt megfelelő adagban és megfelelő ideig alkalmazza.

Mit jelent ez? A baktériumok az antibiotikumok bizonyos körére érzékeny, másokra rezisztens. Nincs omnipotens, vagyis minden baktériumra ható antibiotikum. Minden kórokozóval szemben a leghatékonyabb antibiotikumot kell alkalmazni, vagyis azt, amire az a legbiztosabban elpusztul. Ezt csak a kezelőorvos választhatja ki, hiszen ő rendelkezik a lehetséges kórokozók érzékenységének ismeretével. Vagyis nem szabad otthonunkban, korábbi kezelésből megmaradt antibiotikumot adni orvosi utasítás nélkül. Az adag gyermekkorban általában testtömegre értendő. Ennek megfelelő mértékét csak a kezelőorvos tudja meghatározni. Az adag és a kezelés időtartama pontosan betartandó. Amikor már jobban van a beteg az még nem jelenti az összes kórokozó elpusztulását. A megszakított kezeléssel a betegség kiújulását és rezisztens törzsek kiszelektálódását kockáztatjuk.

Az antibiotikum igazi „csodaszer”. Helyesen alkalmazva halálos betegségeket (pl. agyhártyagyulladás) képes meggyógyítani, de a túlzott és helytelen használat következtében könnyen elértéktelenedik.
Mindannyiunk érdeke és felelőssége, hogy ez ne következzen be.

Dr.Fekete Ferenc