Korábbi cikkeinkben már alaposan górcső alá került az aktivitás- és figyelemzavar nevű állapot, ami jelenlegi tudásunk szerint a gyermekek 2-12%-át érinti kisebb-nagyobb mértékben.

A kórkép angol mozaikszavas rövidítése az ADHD (attention eficit and hiperactivity disorder), diagnosztizálása a gyermek- és ifjúságpszichiáterek feladatkörébe tartozik. Fő tünetei az éretlen figyelmi funkciók, a fokozott mozgásigény, valamint az impulzív viselkedés. E három különböző arányban ötvöződhet egymással. A fiúknál főként a hiperaktivitás és az impulzivitás, míg a lányoknál általában a könnyen fáradó és térülő figyelem okoz nehézséget.

Jelen írás igyekszik bemutatni, mikor és miért ajánl a gyermekpszichiáter gyógyszeres megsegítést, mi alapján mérlegel a választható szerek között, és mik szoktak lenni a szülők legnagyobb félelmei.

Az első cikk általánosságban mutatja be a gyógyszerelés alapszabályait, a második pedig ismerteti a konkrét ADHD gyógyszereket azok kívánt és nem kívánt hatásaival együtt.

1. Betegség-e egyáltalán?

Az ADHD egy viszonylag újonnan leírt kórkép, a köztudatban mostanában kezd elterjedni. Talán ez is az oka annak, hogy sokan megkérdőjelezik, valódi betegségről van-e szó. Az ADHD pontos biológiája még erősen kutatott terület. Genetikai hátterű, örökölhető, veleszületett állapotnak gondoljuk, amiben kulcsszerepe van az agy egy területének, a prefrontális kéreg eltérő működésének.

A prefrontális kéreg feladata összetett:

többek között feladatok és mozgássorok megtervezését és kivitelezését, a figyelem irányítását és fenntartását, a hipotézisalkotás és tervezés menetét szabályozza, felelős a feladattudat, a munkamemória, valamint a kontrollfunkciók kialakulásáért. Működése bonyolult egyensúlyon alapszik, amiben lényegi szerepet játszik két, idegsejtek közti ingerületátvivő neurohormon: a szerotonin és a dopamin. Ezeknek az egyensúlya ADHD kórképben eltolódott.

Hogy kinél milyen erősek az észlelt tünetek, az nagyon különböző. Vannak gyerekek, akik már csecsemőkorban is alig alszanak, folyamatosan foglalkoztatni kell őket, nyugtalanok, ingerlékenyek, fáradhatatlannak tűnnek. A leggyakrabban a közösségbe kerüléskor vagy az iskolakezdéskor derül ki, hogy valami másképpen működik. De olyan is előfordul, hogy enyhébb érintettségű egyének felnőttkorban olvasnak, hallanak a kórképről, és magukra ismernek a tünetek mentén.

Egy érintett szülő akár el sem tudja képzelni, hogy másképp is viselkedhetne a gyermeke, hiszen “ő maga is ilyen volt kiskorában”.
Nos, amíg egy gyermeknél annyit látunk, hogy kicsit többet huncutkodik a társainál, több edzésre kell elvinni a lelki békéje érdekében vagy hiányosan megírt házi feladatai mellett is jól tanul, mi sem aggódunk különösebben. Ám ha azt tapasztaljuk, hogy az állapot funkcióromlást okoz, felvetjük a gyógyszeres kezelés szükségességét.

2. Mit nevezünk funkcióromlásnak?

Hogy egy egyébként jó képességű gyerek erős figyelemzavara mellett az év végi bizonyítványt 3.0 vagy 4.5 átlagúra hozza ki, az tulajdonképpen majdnem mindegy. Ha azt nézzük, hogy be tudja-e venni az évről évre nehezedő akadályokat, felveszik-e a kiszemelt középiskolába, netán tanulhatja-e majd álmai szakmáját, akkor már elgondolkodtató, hogy jó ötlet-e legyinteni a rövidtávon kicsinek tűnő lemaradásokra.

Kritikus pont szokott lenni az 5. osztály megkezdése: míg a korábbi években az osztályfőnök szemen tudta követni, mi a gyermek nehézsége, hol kell neki segíteni, hogyan lehet motiválni, a felső tagozat jóval nagyobb önállóságot vár a gyerekektől, kisebb fokú a személyes kötődés, ismeretség gyermek és pedagógus között. Sajnos sokszor látjuk, hogy azok a gyerekek, akik rendszeresen kudarcot szenvednek félig megírt házi feladataik, ronda írásképük, véletlenül kihagyott dolgozatfeladatok, félig elkapott tanórai információk miatt, egy idő után elvesztik motivációjukat a tanulásra.

A másik fontos probléma a közösségbe illeszkedés terén jelentkezhet. Az ADHD-s gyerekek gyakran kerülnek “osztály bohóca” szerepbe, mert ők azok, akiknek mindig van még egy vicces mondatuk az órán, akik jelentkezés nélkül kiabálják be a megoldást, bemásznak a pad alá vagy hátraesnek a hintázó széken. Könnyebben odacsapnak, ha valaki meglöki őket, szabályozatlan indulataik miatt konfliktusokba, verekedésekbe keverednek. Hosszú távon perifériára sodródnak a kortársközegben, a felnőttektől kritikákat, a gyerekektől támadásokat gyűjtenek be, elmagányosodnak, és önértékelésük csorbát szenved.

Így aztán veszélyeztetetté válnak arra, hogy másodlagos pszichiátriai kórképek (magatartászavarok, deviáns viselkedés, hangulati és szorongásos problémák) rakódjanak rá a kezeletlen ADHD-s alapállapotra. Ha ezek a rossz körök kialakultak, már nagyon nehéz visszatérni a rendes kerékvágásba. A tapasztalat az, hogyha időben felismerjük és megfelelően kezeljük az ADHD-t, mindezek a veszélyek elkerülhetők.

3. Életkor:

6 éves kor alatt extrém ritka esetben javallott a gyógyszeres kezelés. A gyakorlatban igyekszünk az iskola megkezdéséig kitolni a farmakoterápia megkezdését. Ebben az életkorban még rengeteget segíthetnek a különböző mozgásfejlesztések, aminek megkezdésére bátorítunk minden szülőt, akinek a gyermekénél felmerült az ADHD gyanúja.

4. Mi az az ADHD gyógyszer? Nyugtató?

Sokan azt gondolják, hogy a mindig zsizsegő gyerekeket nyugtatóval, altatóval akarja majd kezelni az orvos. Ez szerencsére nem így van. A gyógyszer feladata lehetővé tenni a fent már említett prefrontális kéreg szabályos működését a szerotonin- és dopamin rendszer egyensúlyának helyreállításával.

Magyarországon két ADHD gyógyszer vagyis célzottan ADHD-ra kifejlesztett készítmény létezik: a metilfenidát és a atomoxetin hatóanyagú készítmény. Javítják a figyelmi funkciókat és segítik fékezni az impulzivitást. Magára a hiperaktív tünetekre direkt módon nem hatnak, de el tudjuk képzelni, hogy az a gyerek, aki végre be tud kapcsolódni az óra menetébe, nem térül el a figyelme minden megzörrenő papírlaptól, netán pár dicséretet vagy jó jegyet is bezsebel, máris sokkal szabályozottabban fog viselkedni.

Ha egy nem ADHD-s személy veszi be ezeket a készítményeket, valószínűleg semmit sem fog érezni, esetleg kicsit izgatottabbá, nyugtalanabbá válik. Ilyen különbség egyébként megjelenhet koffein vagy taurin tartalmú ételek fogyasztásánál is. A kamasz ADHD-sok gyakran megtapasztalják, hogy a kávé egyáltalán nem “pörgeti”, hanem inkább egy összeszedettebb állapothoz segíti őket.

Fontos hangsúlyozni, hogy a gyógyszer korántsem az egyetlen lehetséges segítség az ADHD-s gyerekek számára.

Nagyon hasznos e mellett a környezet strukturálása, a rendszeres sport, viselkedésterápiás módszerek bevezetése, adott esetben szülőtréning vagy családterápia igénybe vétele. Egy erősebben érintett gyermeknél azonban a gyógyszeres megsegítés nem kihagyható lépés. Igyekezzünk tehát ne csupán a pillanatnyi állapotot szemlélni, hanem gondolkodjunk hosszú távon, vegyük sorra a lehetséges pozitív és negatív következményeket. Így próbáljunk okosan, megfontoltan dönteni.

Következő cikkünk közelebbről is bemutatja a fent említett két gyógyszer előnyeit és hátrányait, de szerencsére sok ismeretterjesztő anyagot találunk az interneten is. Mindenkit biztatunk a tájékozódásra, személyes kérdések megfogalmazására.

Dr. Fórizs Noémi, Dr. Radványi lldikó

<<<ADHD kezelése

ADHD - gyógyszereres kezelése folytatása>>>

A cikk megosztását külön köszönjük!  

Források:
Füredi J., Németh A. – A magyar pszichiátria kézikönyve;
Szirmai I. – Neurológia;
Pharmindex online – Ritalin és Strattera tájékoztató;
www.lilly.hu

Fotó:
Natal&#x;ya Buzuevskaya | Dreamstime.com
Andrey Popov – Dreamstime.com