A gyermekkori urológiai betegségek nagy része műtéttel gyógyítható, ezek közül számos kórképben az elváltozás a húgyhólyagra lokalizálódik. Régebben a műtétek ezekben a gyermekekben úgynevezett nyílt módon történtek: a hason ejtett metszéssel feltártuk a húgyhólyagot, megnyitottuk azt, majd miután a műtétet elvégeztük, a hólyag, a hasfal és a bőr sebzésének zárása után legalább egy hetet vett igénybe a sebgyógyulás. Erre az időre természetesen hólyag katétert kellett alkalmazni, hogy a hólyagfal gyógyulása megtörténhessen.

Napjainkra azonban a technikai fejlődés következtében a műtét módja alaposan megváltozott.

Ez elsősorban azoknak a kiváló képet nyújtó optikai eszközök kifejlesztésének köszönhető, melyeket endoszkópoknak nevezünk. Az endoszkóp belsejében mikroszkopikus vékonyságú, finom üvegszálak ezrei haladnak. Ezek vezetik a fényt a vizsgálandó üreges szerv belsejébe, és ugyanezeken a szálakon keresztül kapjuk a képet.

Endoszkópiával nem csak az urológia, hanem sok orvosi szakág foglalkozik: belgyógyászat (gasztroenterológia), sebészet, gégészet-bronchológia, ortopédia, stb.
Az urológiai endoszkópia első lépése volt a húgyhólyag megtekintésére, vagyis a hólyagtükrözés elvégzésére alkalmas endoszkóp, az úgynevezett cisztoszkóp kifejlesztése.

A cisztoszkópot a húgycsövön keresztül vezetjük a hólyagba, a készülék fényforrása a testen kívül van, és akár az optikába tekintve, vagy képernyőre kivetítve látjuk a húgyhólyag belsejét.

Ez az eszköz eredetileg csak a szervek megtekintésre volt használható. Modern korunkban a műtét végzésére alkalmas endoszkópok bő tárháza áll rendelkezésünkre, ezekben az optikai csatorna mellett további eszközöket is be lehet vezetni a hólyagba (kést, fogót, elektrokoaguláció: égetés végzésére alkalmas elektróda-véget, szövettani mintavételre kiképzett eszközt, stb.). A műszergyártó ipar egyre tökéletesedett, és így egyre kisebb műszereket képesek előállítani. Ma már a kis súlyú: 2-3 kg testsúlyú újszülöttek vizsgálatára és műtétjére kifejlesztett eszközök is rendelkezésre állnak. A legkeskenyebb eszköz jelenleg 2 mm átmérőjű, ebben van az optikai szál, a munkacsatorna és a látáshoz szükséges folyamatos öblítést biztosító csatorna is. Számos betegségben eredményesen tudjuk alkalmazni ezt a műszert, ezek között egyaránt megtalálható fejlődési rendellenesség, szerzett elváltozás, például húgyszervi kövesség, vagy daganat. Az alábbiakban bemutatjuk azokat a leggyakrabban előforduló hólyagbetegségeket, melyekben a műtétet a gyermekurológus endoszkópos módszerrel végzi.

Ureterocele

Ez az elnevezés egy, a húgyhólyagban, fejlődési rendellenesség következtében létrejövő tömlőt jelent. Ez a tömlő a húgycső belső nyílása közelében fejlődik ki, legtöbbször kettős húgyvezetékhez társulva. A kettős húgyvezeték (hibás elnevezése „dupla vese”) esetén a veséből nem egy, hanem két vezeték szállítja a vizeletet a húgyhólyagba. Ezen az oldalon tehát két nyílást találunk, ha a hólyagot belülről megtekintjük. A tömlő mindig a felső veserészből érkező húgyvezeték nyílásához csatlakozik, de a tömlő falon csupán pontszerűen kicsiny a nyílás, így maga a tömlő akadályozza a vizelet ürülését ebből a veserészből.

Ha az ureterocele nagyobb, mindkét nyílást lezárhatja ezen az oldalon, sőt, akadályozhatja a vizelet ürülését az ellenoldalról,

valamint a hólyagnyakat is – mint egy dugó – elzárja. Vesetágulat, zsákvese lehet a következménye. Ha nem derül ki időben a kórkép, a pangó vizelet

befertőződik, láz, gennyes vesegyulladás tetézi a bajt. A hólyagnyakba feszülő ureterocele esetén a gyermek nehezen, cseppekben vizel, mert a húgycső belülről lezárt, hányás, táplálhatatlanság, akár szepszis alakulhat ki, és súlyos esetben beavatkozás nélkül végzetes kimenetele lehet az ureterocelének. Az endoszkópos műtéttel igen egyszerű módon tudjuk a pangást és az üregi tágulatot kezelni, a fenti, súlyos szövődményeket megelőzni.

Elektromos késsel a tömlő felszínén hosszanti nyílást ejtünk. Ekkor az ureterocele, mint egy kipukkant léggömb, összeesik – a vizelet ezután már könnyen tud ürülni a kellő tágasságú nyíláson. Ezzel a rövid, 5-10 perces műtéttel a pangást megszüntetjük, az életet fenyegető elváltozást kiküszöböljük. Sokszor olyan előrehaladott a betegség, hogy a felső veserész nem működik. A sikeres endoszkópos műtét után a veseműködés ebben a felső veserészben ismét kimutatható lehet, ha a károsodás nem előrehaladott mértékű. (Ha a vesének ez a része már tönkrement, a későbbiekben azt el kell majd távolítani).

Egy nappal az altatásban végzett rövid beavatkozás után, ha a gyermek általános állapota jó, haza is bocsátható.

Ennek a betegségnek az endoszkópos műtétje jól szemlélteti, hogy egy rövid, 5-10 perces műtét, hasi metszés nélkül életet menthet, és a gyermeket egy életre meggyógyíthatja.

Vesicoureteralis reflux

A visszatérő, gennyes vesegyulladásban szenvedő gyermek között sokan vannak, akikben a betegséget az okozza, hogy vizeléskor a vizelet nem csak a külvilágba jut, hanem a vese felé visszaáramlik, mert a húgyvezetéknek a hólyagban levő nyílása – eltérően az egészségesekétől – nem zár. A visszaáramló vizelet nyomása károsítja a veseállományt, és ha a hólyagban baktérium, genny van, a vese gyűjtőcsatornáiba nagy nyomással „préselődik” a fertőzött, gennyes vizelet. Ez minden vizelésnél megismétlődhet, tehát a hólyagvizelet állandóan, újra- és újra fertőzheti a veséket. Ezt a vizeléskor kialakuló, kóros vizelet-visszaáramlást nevezzük vesicoureteralis refluxnak.

A betegség egyaránt előfordul lányokban és fiúkban. Fiatal csecsemőkorban a fiúk, a 6 hónapnál idősebbek között a lányok vannak többségben a refluxos betegek között.

Jellemző a gyulladás visszatérő jellege.

A kisded, óvodás- vagy iskoláskorú gyermekekben akkor kell a refluxra gondolni, ha a gennyes vesegyulladás gyakran kiújul.

Olykor egy év alatt 2-3 alkalommal is felléphet a lázzal, hasfájással-derékfájással, gennyes vizelettel járó betegség.

A reflux oka az, hogy a beszájadzás helye: a húgyvezeték szájadéka nem rés alakú, hanem kerek és tátongó.

Kontrasztanyaggal végzett hólyag töltéssel a reflux kimutatható úgy, hogy a töltés után, vizelés közben röntgen felvételt készítünk.

A vizelet visszaáramlás megakadályozására korábban a hólyagban nyílt műtétet végeztünk: a húgyvezetéket előbb leválasztottuk a hólyagról, majd új helyen, megváltozott lefutással egyesítettük a két szervet. Az endoszkópos műtét ennél sokkal egyszerűbb.

A tág beszájadzás alá injekciós tűvel egy speciális, erre a célra kifejlesztett anyagot adunk be, kis mennyiségben (0,5 – 1 ml). Az anyag polimerizált dextrán, mikro-gömbök formájában.

A beadott anyag kis dombot alkot a szájadék alatt, azt megemeli (4. ábra). Ez a megváltoztatott helyzet már elegendő ahhoz, hogy a visszaáramlást megakadályozza. Ezt az egyszerű eljárást már igen sok betegben alkalmaztuk, sikerrel. A sikeres beavatkozás után legtöbbször a gyermek tartósan tünet- és panaszmentes lesz, a korábbi lázas állapotok nem térnek vissza, és a vesekárosodás is így megállítható.

Daganat

Szerencsére a hólyag daganat gyermekkorban rendkívül ritkán fordul elő, és azok között is többször találkozunk jóindulatú növedékkel, például hólyag polippal. A hólyag polip a húgycső belső nyílása közelében, a hólyagnyakon alakul ki. Ez a nyeles képlet vizeléskor a hólyagnyakba besodródhat, és a húgycső kezdeti szakaszába bejutva, azt lezárhatja. Nehézvizelés vagy hirtelen vizelet elakadás lehet a tünet. Ha huzamosabb ideig pang a vizelet a hólyagban, befertőződik, bűzössé válik. A műtét során elektromos késsel a hólyag polipot nyakánál lemetsszük, majd a fogóval eltávolítjuk.

Hólyagkő

A húgyúti kövek általában a vesében képződnek, és onnan kerülnek a hólyagba. Amelyik kő a húgyvezetéken keresztül lejut a húgyhólyagba, azt legtöbbször a gyermek ki tudja vizelni. Néha azonban a kő benn maradhat a hólyagban, olykor magában a hólyagban alakul ki. Ha a kő nagysága engedi, az endoszkópia során egyben, fogóval távolítjuk el. Nagyobb követ először szét kell zúzni, majd a darabokat külön- külön vesszük ki a húgycsövön át.

Szövettani mintavétel
A hólyagban a cisztoszkópia során látott elváltozást megtekintve, nem mindig lehetséges megállapítani a látott kép alapján, hogy mi a betegség. Ilyenkor az úgynevezett biopsiás fogóval kis darabot veszünk az elváltozásból. Ennek a szövettani feldolgozásával kapunk választ arra, hogy mi a kórkép, és milyen kezelést folytassunk.

Az endoszkópos műtétek óriási előnye, hogy a gyermekeket számos esetben meg tudjuk kímélni a hasi metszéssel, hosszan tartó és ágyhoz kötött gyógyulási folyamattal járó nyílt műtétektől. Ezek a beavatkozások lényegesen rövidebb ideig tartanak, mint a nyílt eljárások. Az altatás és a műtét kockázata is ily módon csökkenthető. Fontos az is, hogy a gyermek azonnal visszatérhet a mindennapos tevékenységéhez, és mivel ez a fajta műtét alig jár fájdalommal, nem is fogja műtétként vagy betegségként megélni kórházi élményeit.

Dr. Merksz Miklós