Amióta gyermekorvos nagyszülőként elolvastam Pamela Druckerman Nem harap a spenót című, kismamakörökben igen népszerű könyvét, ismét sok kérdésen töprengtem el orvosi szempontból is a kisgyermekek alvási szokásait illetően.

A könyvben könnyed stílusban értesülünk egy Párizsban gyermekeit nevelő amerikai újságírónő mindennapjairól, aki nyitott szemmel és füllel járva, némi kutatómunkával fűszerezve, folyamatosan ütközteti az angolszász hagyományokon alapuló nevelési stílust és anyamodellt a franciával. A francia helyzet kissé idillikusnak tűnik, de vannak megszívlelendő tanácsai is, amelyeket lentebb részletezni is fogok. Magyarországot poroszos nevelési hagyományaival e tekintetben bátran az angolszász modellhez sorolhatjuk.

Fontosnak tartom, hogy már a várandósság alatt a leendő szülők elgondolkodjanak pár lényeges kérdésről.

Európában élünk a 21. században. Ennek ellenére szeretnék-e gyermeküket inkább úgy nevelni, mint azt a természeti népek teszik, vagy élethelyzetükből, körülményeinkből, illetve személyiségükből adódóan szeretnék őt mihamarabb a környező világhoz szoktatni? Nem feltétlenül kell a családjukban látott példákat tovább alkalmazva nevelni a gyermekeiket. Azt viszont be kell látni, egyik nap nem viselkedhetnek úgy, mint a természetben gyermeket nevelő szülők, míg másnap, ha éppen szabadabbak szeretnének lenni, ezzel teljesen ellenkezően. A kisgyermekek nagyon konzervatív lények. A kialakított szokásokhoz komolyan ragaszkodnak. A szokások és rítusok gyors változtatása nem célravezető.

Gyermekorvosként azt is látom, hogy ha a gyermeket szeretetteljes, nyugodt légkör veszi körül, két-három éves kora körül, bármelyik, de következetesen végigvitt nevelési irányzatot követi is a család, a gyermekek elalszanak este.

A természetben és a fejlett világban is lehet harmonikus gyermekeket nevelni. Az első pár közösen eltöltött év alatt, ami egy-egy család életében visszatekintve az egyik legszebb időszak, szülőként is fontos, hogy jól érezzük magunkat. Éppen ezért nem érdemes a kötöttséget nem kedvelő szülőpárként poroszos módszereket bevezetnünk, és fordítva sem szerencsés a dolog.

Amennyiben természetesebben szeretnének az első két évben a kicsivel lenni, az egy európai nő számára sokkal fárasztóbb. Alkalmazkodnia kell a baba életritmusához, éjjel sokszor fog felébredni, felkelni hozzá, sőt sokszor fogják őt az ágyukban találni. Kezdetben azért, mert az édesanyák belealszanak egy-egy szoptatásba, később pedig azért, mert a kisgyerek, ha rosszat álmodik, átmászik a szülői ágyba. Hosszabb távolmaradásra sincs lehetősége az anyának. A természeti népek zöménél az anyák magukra kötik kicsinyeiket, míg dolgoznak. Ilyen kendőt már itthon is vásárolhatunk.

Ha a család a másik utat választja, akkor kezdetektől érdemes ritmust tartani. Ha azt az iskolát követik, mely vallja, hogy a csecsemő- és kisgyermekkori elalvás tanulható és tanulandó folyamat, akkor ennek megfelelően kell ezt irányítani.

A kisbabák alvási szokásai életkorukkal változnak. Ennek biológiai alapja is van.

Alvás újszülött kortól 3 hónapos korig

A születést néhány órás éber, aktív időszak követi, majd sok újszülött végigalussza a következő napot. A megszületés fárasztó, nemcsak az anyának, de a babának is össze kell szednie az erejét. Az első időszakban a legtöbb egészséges újszülöttre jellemző, hogy szinte bármilyen körülmények közt el tud aludni. Előfordul az is, hogy a pici látszólag felcseréli a nappalt és az éjszakát. Míg napközben hosszan alszik, éjszaka szinte óránként felsír, és még szoptatás után is nehezen alszik el újra. A külvilághoz, a fényviszonyokhoz, a nappal és éjszakák változásához való hozzászokás eltérő.

A külön szobában alvó csecsemőnél általában előbb tapasztaljuk a hosszabb, mélyebb, egybefüggő alvást – ez azonban ebben az életkorban még nem előnyös. A szüleivel egy szobában tartózkodó kisbaba érzékeli a közelséget, gyakrabban szopik, alvásciklusai összehangolódnak édesanyjáéval, ezért sokkal nagyobb biztonságban van.

Ebben az időszakban rövid alvási-ébrenléti periódusok váltják egymást 24 órán belül. Az alvás időtartama még 17–18 óra.

Ez segíti a növekedési funkciókat és az idegrendszer érését. Azt is tudjuk már, hogy az alvási időtartam felére az ún. aktív REM-alvás a jellemző, mely alatt a kicsi mosolyoghat, cuppoghat, és lecsukott szem mellett intenzív szemmozgást is észlelhetünk szakaszosan. Ezen alvásfázis alatt álmodunk. Vagyis már a babák is álmodnak. Hogy mit, az az ő titkuk. Ebben az időszakban még nem gyakoriak az alvászavarok.

Ez az időszak, mely alatt az anyák megtanulják érteni a kisbabák jelzéseit, nyelvét. Ez nem mindig könnyű, hiszen ők még nem tudnak beszélni, sokszor csak sírással jeleznek. Az édesanyáknak kell ezt értelmezni. A legfontosabb a nyitottság, a fülelés. Így lassan egymásra hangolódik anya és gyerek. Részben ezért sem ajánljuk ezen időszakban még a külön szobában való alvást.

A természeti népeknél is az első hat hétben az anyák pihennek, folyamatosan testi kontaktust kialakítva együtt vannak a picikkel, akik igény szerint szophatnak. A francia iskola már ebben az időszakban is nagy hangsúlyt helyez a helyes fülelésre. Bár a pici megnyugtatásának legősibb és legtermészetesebb módja a mellre tétel, ezzel már ebben az időszakban is bizonyos késleltetést javasolnak, kicsit azt sugallva, hogy a gyermek a megnyugtatást és a visszaaltatást ne kösse az étkezéssel össze.

Egyes édesanyák, különösen, ha a többedik gyermekük születik, már nem engedhetik meg maguknak a folyamatos pihenést. Ilyenkor, ha sírós a baba, vagy az anya számára nehéz az elszakadás, a nappali alváshoz hordozókendőbe kötheti a gyermeket – az anya mozgásának ritmusa elaltatja a kicsit.

Dr. Rosdy Beáta