A csontokat csonthártya fedi, mely gyermekkorban a csont vastagságának megfelelő alakulásáért felelős. Töréskor általában a csonthártya is sérül.

Ha nem a csöves csontok végein lévő növekedési zónák sérülnek, hanem maga a csont teste törik, a fellépő különböző fokú vérbőség az érintett helyen túlnövéssel járhat.

Ez azt jelenti, hogy a végtag a nem sérülthöz képest hosszabb lesz a gyógyulás után. A túlnövés néhány mm-től 2-3 cm-ig terjedhet.

Felső végtagon akkor van jelentősége, ha csak az egyik alkarcsont törik, és a túlnövés miatt az érintett csonton görbület keletkezik, ami az alkar forgathatóságát csökkenti. Mivel az élet során szükség van a teljes rotációs mozgásra, a páciens kénytelen a beszűkült rotációs mozgást a vállöv, és ezáltal a nyaki gerinc mozgásainak fokozásával kompenzálni. Ez a túlterhelés viszont hosszú távon a nyaki gerincen ferdülését okoz, ami porckoron kopáshoz és nyaki, felső végtagi fájdalmakhoz vezethet a felnőtt korban.

Az alsó végtagon még jelentősebb a probléma. 1,5-3 cm-es végtag hossz különbség már olyan nagyfokú kompenzációt igényelhet, hogy a medence és a gerinc ferdülésével jár, ami korai porckorong károsodáshoz, ideggyök becsípődéshez, vagy korai csípőízületi, térd ízületi kopáshoz, meszesedéshez vezethet.

Tudni kell, hogy a normál populációban sem mindenkinek egyforma hosszúak a végtagjai. 1 cm hosszkülönbség még nem igényel kezelést, de ha észlelik, érdemes sarok emelővel megszüntetni a különbséget, a korábban leírt problémák megelőzése céljából.

Egyáltalán miért alakult ki a természetben a túlnövés? Mi a jelentősége? Mitől függ a mértéke?

A miért alakult ki?

kérdésre viszonylag egyszerű a válasz. Ha egy növendék állat eltöri a lábát, az izmok összehúzzák a törést, stabilizálják a gyógyuláshoz, szöglet alakul ki benne és rövidebb lesz a végtag. Az izmok biztosította gyenge rögzítés mellett vastag callus alakul ki, és a több centiméteres túlnövés biztosítja az azonos végtag hosszat. Tehát az állat felnőtt korában nem fog sántítani, el tud futni a ragadozók elől, lépést tud tartani a többiekkel, vagy fordítva, el tudja fogni a zsákmányát.

Az embernek nincs szükséges erre a biológiai segítségre, és a modern törésrögzítésnek inkább kára van a túlnövésből, mint haszna.

A gyermektraumatológiával foglalkozóknak tudniuk kell, hogy a törött végtagnál mikor, és milyen mértékű túlnövésre kell számítani és bele kell kalkulálni a kezelésbe.

Ha a csecsemő eltöri a combcsontját, akkor lesz jó a végeredmény, ha a húzatás során rövidülést hagyunk a törésben, mert a túlnövést beleszámítva így érünk el azonos végtag hosszat a gyógyulás végére.

A különböző műtéti ellátások során is kalkulálunk a túlnövéssel.

Legkisebb túlnövés a titán velőűr szegezés mellett tapasztalható, és legnagyobb akkor, ha a törést feltárjuk és lemezzel rögzítjük. Gipszelésnél is több mm-es túlnövés tapasztalható, de ekkor a gipszrögzítés mellett kialakuló összecsúszás ezt kompenzálja.

Általában elmondható, hogy az alsó végtag töréseinél nem hanyagolható el a túlnövés mértéke, mindig számolni kell vele.

A gyermekkori töréseknél a végtag hossz különbség, vagyis a törés kapcsán kialakuló rövidülés, vagy hosszabbodás miatt a sérültek rendszeres kontrollja szükséges. Általában 1-2 év alatt kialakul a végleges állapot. A törés után egy évvel már érdemes a végtagok hosszát megmérni, hogy megbizonyosodjunk, van-e végtag hossz különbség, és ha van, az milyen mértékű? Szükséges-e korrekció, vagy nem. Elég-e a talpbetéttel történő emelés, vagy műtéti úton kell rövidíteni a végtagot?

Természetesen a gyermekkori törésekkel és kezelésükkel foglalkozó írásokban szerepel a túlnövés ténye és mértéke, de a valóságban mindig a kezelő orvos tapasztalatára hagyatkozunk. A felnőttek törés kezelésénél a csont hossza és tengelye a gyógyulást követően végleges. Ezzel szemben gyermekkorban a csont gyógyulása után is változhat a csont hossza és tengelye.
A gyermek traumatológus feladata, hogy a kezelés során úgy kalkuláljon, hogy a túlnövést is beleszámítsa a törésgyógyulásba, és a végén ne legyen a sérült végtag hosszabb az épnél.

Dr. Novoth Béla

Irodalom:
1. Ács G. Hargitati E.  Gyermektraumatológia Medicina 2001. 
2. Jonathan Cluett Broken Bones in Children Information about fractures in young patients About.com Updated: August 29, 2005 Retrieved Sep. 2008 
3. Von Lear L Fracturen und luxationen im Wachstumsalter Thieme: 1991.