Ma már szinte mindenki tudja, milyen fontos már gyermekkorban az egészséges táplálkozás, az alacsonyabb cukorbevitel, változatos zöldség- és gyümölcsfogyasztás.

Ezek az üzenetek azonban egy-egy szülőben akár erős szorongást is kiválthatnak.

Ugyanis az evéssel kapcsolatos nehézségek gyakoriak a kisgyermekek körében, egészséges, 6 évnél fiatalabb gyermekeknél 14-50% közöttire becsülik az előfordulást. Ezen „problémák” nagy része a normál fejlődés részét képezi, melyek idővel maguktól megoldódnak különösebb szülői beavatkozás nélkül. Néha azonban ezek a nehézségek nem szűnnek meg, és olyan mértékben fokozódnak, hogy szakember segítségére lesz szükség.

Túl keveset eszik

Már a csecsemők is különbözőképpen viszonyulnak a táplálkozáshoz – néhányan mohóbban esznek, úgy tűnik, mintha sosem laknának jól, míg mások lassabbak és viszonylag hamar megtelnek. Ezek az evéssel kapcsolatos tulajdonságaink, melyeket a szakirodalom „étel-vezérelt” illetve „jóllakottság-vezérelt” névvel illet, nagymértékben genetikailag meghatározottak, és a gyermekkor alatt végig azonosak.

Az „étel-vezérelt” gyerekek általában termetesebbek a „jóllakottság-vezérelt” társaiknál, és nehezen utasítanak vissza egy finom ételt még akkor is, ha már nem éhesek.

Vannak gyerekek, akik viszont mindig tele lesznek azelőtt, hogy az összes étel elfogyott volna a tányérjukról – az ő szüleik különböző praktikákhoz folyamodhatnak, hogy rávegyék őket, hogy „eleget” egyenek. Azonban akaratlanul is negatív következménye lehet annak, ha erőltetik, vagy másképpen nyomást gyakorolnak a gyermekre, hogy többet egyen, mint szeretne.

Először is, a gyermek belső szabályozásának rendszeres felülbírálása megnehezíti számára a későbbiekben, hogy felismerje az éhség és jóllakottság érzését, és így túlevéshez vezethet. Valamint ha a gyermeknek annyit kell ennie, hogy már kellemetlenül tele érzi magát, az általánosságban csökkentheti az evés élvezetét, így ahhoz negatív élmények fognak társulni.

Amennyiben a gyermek megfelelően fejlődik, engedjük, hogy próbálkozzon az önálló evéssel, és hogy akkor fejezze be az étkezést, amikor jelzi, hogy jóllakott. Néha úgy tűnhet, hogy túl keveset evett, de a legtöbb gyereknél ez idővel kiegyenlítődik, egyes napokon többet fog enni, néha pedig kevesebbet. Ezt nevezzük önszabályozásnak, mely a legtöbb kisgyermeknél teljesen jól működik, azonban sérülhet, ha rendszeresen többet kell ennie, mint szeretne. Ahhoz, hogy a gyermek hosszútávon egészséges kapcsolatot alakítson ki az ételekkel, fontos, hogy legyen döntési szabadsága abban, hogy mennyit eszik.

Ezt úgy is nevezik, hogy a „felelősség megosztása” elv: a szülő dönti el, hogy mit, mikor és hol egyen, de a gyermek dönthet, hogy akar-e enni és mennyit.

Néhány gyermek az ún. csipegető (angolul grazer, azaz legelő) típushoz tartozik, ők szívesebben esznek többször kis mennyiségeket, hamar jóllaknak, egyszerre nem tudnak sokat enni, viszont gyakrabban megéheznek.

A kisgyerekek súlyfejlődése visszaeshet egy mozgásfejlődési ugrás vagy egy átmeneti betegség miatt is, ez nem ok aggodalomra. Kisebb termetű gyerekek szülei gyakran aggódnak, hogy a gyermek nem fejlődik megfelelően és nem jut elég tápanyaghoz, pedig lehet, hogy szép egyenletesen növekednek ők egy alacsonyabb percentilis görbe mentén, és valószínűleg a szüleik is pont ilyenek voltak kisebb korukban. Ezért mindenképpen érdemes a háziorvossal vagy a védőnővel konzultálni növekedési probléma gyanúja esetén. Szintén segíthet a bevitel mennyiségének értékelésében egy 3-5 napos táplálkozási napló készítése, melyből a szakemberek már a bevitt tápanyagok arányát is fel tudják mérni.

Nehézségek az étel állagával

Másfél éves korra a legtöbb gyermek már áttért az anyatej/tápszer alapú étrendről a vegyes étrendre, megismerkedett pépes és a darabos állaggal is, és ezek különböző keverékeivel. Néhány gyermeknek azonban az összetettebb állagok nehézséget okozhatnak. Az újabb textúrák bevezetését késleltetheti, hogy a kisgyermekeknek érzékenyebb a garatreflexe, ez öklendezést okozhat, mely ijesztő lehet a szülő számára, esetleg fuldoklásnak tűnhet számára. Jó tudni, hogy az evés tanulása során ennek a reflexnek fontos szerepe van a légutak védelmében, ezáltal éppen hogy megelőzi a fulladást, félrenyelést.

Dr. Gulácsi Ágnes                                                                                                 Folytatjuk>>>>>