Nem tapintható here, ingahere gyermekkorban: mit érdemes tudni ezekről az állapotokról?

Érett fiú újszülötteknél optimális esetben mindkét here a herezacskóban tapintható. Ugyanakkor gyakran előfordul, hogy a here egyáltalán nem észlelhető a herezacskóban, vagy időnként – főleg pelenkacserénél, fürdés előtt – a korábban jól tapintható here „eltűnik”. Az alábbiakban azokat az állapotokat és teendőket tekintjük át, amelyekkel a le nem szállt herék ellátása kapcsán találkozhatunk.

Rejtettheréjűségről akkor beszélünk, ha az egyik here vagy a herék nem a herezacskóban helyezkednek el.

Ez az állapot az érett újszülöttek 4–6%-ánál fordul elő, mivel azonban a here leszállása még az első életévben spontán bekövetkezhet, az egyéves korú kisdedekben a gyakoriság 1%-ra csökken. Ha meg akarjuk érteni, hogy adott esetben miért nem száll le a here a herezacskóba, a here fejlődésével kell kezdenünk.

Hogyan is fejlődnek ki a herék?

A leány és fiú magzat a terhesség 5-6. hetéig azonos módon fejlődik, a nemek közötti differenciálódás a kromoszómáktól függően (X vagy Y) csak ezután következik be. Ha a magzatban Y kromoszóma van jelen, a további fejlődés fiú irányba halad, míg ennek hiányában, vagyis X kromoszóma jelenlétében, leány lesz a gyermek neme. A herék a magzati életben a vesékkel közös előtelepből fejlődnek a hasüregben, a vesék mellett, majd innen, a hashártyának egy részét maguk előtt tolva „szállnak le” a lágyékcsatornán keresztül a herezacskóba. Leszállásukat a saját maguk által termelt tesztoszteron („fiúhormon”) segíti elő. Ha a tesztoszteron mennyisége nem megfelelő, mind a leszállásba, mind a here és a mellékhere fejlődésébe, egymáshoz való kapcsolatába hiba csúszik. Ha a hormonhatás és az anatómiai viszonyok megfelelőek, a herék normál esetben a terhesség 8. hónapjában már a herezacskóban helyezkednek el.

Ebből adódóan érthető, hogy ha a gyermek idő előtt jön világra, vagyis koraszülött, akkor a rejtettheréjűség jóval gyakrabban fordul elő. De természetesen a spontán javulás ezekben a gyermekekben a későbbiekben még bekövetkezhet. Abban az esetben, ha a hashártya és a hasüreg közötti kapcsolat a here leszállása után nem szűnik meg/nem záródik (normál esetben még a magzati életben, de legkésőbb a 2. életévig), létrejön az a sérvjárat, amelybe attól függően, hogy a gravitáció folytán víz vagy béldarab kerül, herevízsérv vagy veleszületett lágyéksérv kialakulására ad lehetőséget.

Melyik kórképeket soroljuk ide?

1.   A here leszállása nem volt megfelelő, amelynek oka legtöbbször a nem megfelelő mennyiségű tesztoszteronhormon. Ez az esetek kb. 80%-ában fordul elő.

2.   A here leszállása megfelelő, anatómiai okok miatt azonban nem jó irányba történik. Ebben az esetben a here a gát vagy a combhajlat környékén tapintható. Összehasonlítva az 1. csoporttal, amikor a tesztoszteron mennyisége nem megfelelő, és a here életképessége is károsodik, ebben az esetben a here jól fejlett.

3.   A here nem fejlődött ki. Előfordul, hogy azonos oldali vesehiánnyal is társul.

4.   A here kifejlődött, csak a leszállás folyamán vérellátási zavar miatt elhal.

5.   Itt kell megemlíteni azt az állapotot, amikor a korábban jó állapotban lévő here a gyermek növekedésével fentebb kerül. Ennek oka, hogy a herekocsány nem növekszik együtt a gyermekkel, és a testmagasság növekedésével a korábban megfelelő hosszúságú herekocsányt mintegy „kinövi” a gyermek.

Hogyan állítható fel a diagnózis?

A gyermekeket általában a gyermekorvos vagy az iskolaorvos küldi gyermekurológiai szakrendelésre egy- vagy kétoldali nem tapintható here miatt. A diagnózis általában fizikális vizsgálattal (tapintással) könnyen felállítható, mert a here az esetek kb. 90%-ában a lágyéktájékon tapintható. Ha a here fizikális vizsgálattal nem tapintható, elsődlegesen hereultrahang-vizsgálat van a segítségünkre a here pontos helyzetének tisztázására, ami csaknem 100%-ban ad biztos diagnózist.

Ha az egymás után több alkalommal elvégzett ultrahangvizsgálatok herét egyértelműen nem írnak le, akkor altatásban, hasi tükrözés útján (laparoszkópos herekeresés) kell meggyőződni a herék tényleges hiányáról vagy meglétéről. Ezzel egy időben a here lehozatala vagy eltávolítása (nem megfelelő életképesség esetén) el is végezhető. Laparoszkópia során egy kamerát vezetünk a hasüregbe, amelynek segítségével eldönthető, hogy kifejlődött-e az adott oldali here, vagy egyértelműen herehiánnyal kell számolnunk.

Mi a teendő le nem szállt here esetén?

Ha a here a gyermek 6 hónapos koráig nem tapintható a herezacskóban (koraszülöttek esetén a születési időre korrigálni kell az életkort), a műtétet az azt követő 1 éven belül, de legkésőbb a gyermek 18 hónapos koráig el kell végezni. Természetesen ez alól kivételt képeznek azok az esetek, amikor a le nem szállt here csak a későbbi életkorban kerül felismerésre. Ezekben az esetekben mihamarabbi műtéti megoldás szükséges.

Műtét során a lágyéktájékon vezetett metszéssel keressük fel a herét és átvágjuk a leszállását megakadályozó hegeket, valamint szükség esetén zárjuk a sérvjáratot. Ezután herezacskónál kialakított bőr alatti tasakba rögzítjük a herét. A műtét utáni első napon szövődménymentes esetben otthonába bocsátható a gyermek, ahol fizikai kímélet szükséges.

Korábban elfogadott kezelési mód volt a hormoninjekció alkalmazása. Ez a kezelés a le nem szállt herét tesztoszterontermelésre ösztönözte, és elősegítette annak leszállását. Ma már nem alkalmazzuk, mert tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a későbbiekben károsítja a here csírasejtjeit.

Mivel jár, ha a here nem kerül le a herezacskóba?

Az anatómiailag jó helyzetbe kerülés két legfontosabb oka a következő:

1.   A spermiumok megfelelő működéséhez alacsonyabb testhőmérséklet szükséges (34–35 °C); ez az oka annak, hogy a herék a hasüregen kívül helyezkednek el. Így érthető, hogy nem megfelelő elhelyezkedés esetén a spermiumok károsodnak, és a nemzőképesség az ivarérett korra veszélybe kerül.

2.   Tudományosan alátámasztott tény, hogy a nem megfelelő helyzetű herében gyakrabban fordul elő daganatos megbetegedés a serdülés után, ezért is fontos a mihamarabbi beavatkozás elvégzése.

Mi a teendő az ingaherékkel?

A le nem szállt heréket mindenképpen el kell tudni különíteni az úgynevezett ingaheréktől. Ez utóbbi esetben a herék az élénk reflextevékenység (cremaster reflex) hatására a lágyéktájékra kerülnek, majd onnan spontán visszacsúsznak a herezacskóba. Fizikális vizsgálattal a diagnózis könnyen felállítható. A szülőket az orvos arra kéri, hogy meleg fürdővízben figyeljék a herék helyzetét, ilyenkor ugyanis a herék a herezacskóban helyezkednek el. Ingahere esetén általában nincs szükség műtétre, a rendszeres kontrollok azonban mindenképpen javasoltak.

Összegzésként elmondható, hogy rejtettheréjűség esetén a szakorvosi vizsgálat a diagnózis felállításához mindenképpen szükséges. Le nem szállt here esetén a mihamarabbi műtét az elsőként választandó terápiás mód, amivel a további herekárosodás és a daganat kialakulásának kockázata a későbbiekben csökkenthető.

Dr. Szalontai Ágnes