Ahogy cseperedik a baba egyre többször, és többet visszük levegőre. Míg régebben, felügyelet mellett, de a kicsi csecsemőt otthon hagytuk. Mostanra már elég nagy ahhoz, hogy babakocsiba téve magunkkal vigyük. Ahogy cseperedik egyre jobban egy mindenre kíváncsi, figyelő, érdeklődő emberkévé válik.

Szeretném felhívni a figyelmet a babakocsik biztonságára.

Manapság kapható kocsik nagyon szépek színesek, mutatósak.
Praktikusak mind a baba mind a mama számára. A gyermek kényelmesen elfér benne, sőt még a kedvenc játéknak is bőven jut hely. A mamának, pedig a bevásárolt árú elpakolásához is van hely. Ezek nem elhanyagolható dolgok.
A legfontosabb, aminek a kocsiban lennie kell az a gyermek biztonságát jelentő öv. Ez az öv ne csak a derekánál rögzítse a gyermeket, hanem a lábai közt befűzhető legyen ezzel a kicsúszást, illetve az előre esést megelőzhetjük.
Látni kismamákat hogy ketten, hárman babakocsit tolva sétálnak meg-meg állva, beszélgetnek és egy óvatlan pillanatban a be nem kapcsolt heveder miatt a baba, kicsúszhat a kocsiból.
Egy 10 – 15 hónapos kisdedet minden érdekel, ha valami nagyon felkelti az érdeklődését, szemével követi, próbál utána fordulni – lábtartón a lábát megfeszítve feláll és már előre is eshet.
Kérem Önt, hogy gyermekénél a védő kantárt minden esetben használja a babakocsiban.

A következőkben ejtsünk néhány szót a játszótérről.

Játszótérre szükség van még akkor is, ha kertes házban lakunk.Szerencsére ma már az Önkormányzatok nagyon sokat foglalkoznak ezzel a témával és igyekeznek minél biztonságosabb, szebb, ügyességfejlesztő játszótereket építeni illetve a már meglévőket felújítani.

Abba a korba ért gyermekünk, amikor már nem csak azért megyünk sétálni, mert a babának kell a friss levegő.
Az egy év körüli gyermek már saját korosztálybeli társaságot is igényli. Ezt a „társasági igényt” főleg a városokban a játszótér elégíti ki. Itt alakulhatnak ki „barátságok” melyek később a bölcsődébe vagy az óvodába való beilleszkedést megkönnyítik.
Engedjen meg nekem itt egy személyes tapasztalatot. Én is sokat jártam a fiammal a térre. Ő már fel

nőtt, de ma már úgy tűnik egy életre szóló barátság itt kezdődött el.

De nem csak a kicsiknek van szükségük a társaságra, hanem az anyukáknak is. Ez egy természetes állapot, hiszen a mamák itt tudják megbeszélni a mindennapos problémáikat –
A gyerek mit eszik már, vagy mit nem eszik, mit csinál már, vagy mit nem csinál, mit mond vagy mit nem stb. …..
A játszótér amilyen jó és szükséges, olyan veszélyes is lehet.
Ezer veszély fenyegeti őket, ha nem kellően figyelünk rájuk.

Kezdjük a homokozóval.

Ide engedjük legelőször a kicsit. Tapasztalatból mondom, hogy a tér egyik legszemetesebb helye. A homokozó szélén illetve annak környékén nagyon sok az eldobott cigaretta csikk. Mint tudjuk erre a korra jellemző, hogy mindent a szájába vesz miért pont a csikket, ne venné a szájába.
A másik szemetes hely a padok környéke. Tele van üvegszilánkokkal, üres üvegekkel.
Hiába vannak a biztonságosan, bekerítet játszóterek, ha mi magunk sem vigyázunk a tisztaságára. Vannak kivédhető, de vannak sajnos kivédhetetlen akadályok is.

Kivédhető akadály:
Ha a szülök, nem dobálják el a cigaretta csikkeket, illetve a gyermekek számára elkerítet részen nem is dohányoznak, nem hagynak szemetet maguk után; pl. kekszes zacskó, üdítős dobozok, vagy éppen egy elhasznált pelenka.
Mindezeknek a szeméttárolóban a helyük.

Kivédhetetlen akadály:
Tavasztól a hideg idő beálltáig igen sok hajléktalan tölti éjszakáit a játszótéri padokon, sok és igen veszélyes szemetet hagyva maguk után.
Ami még ennél is rosszabb, hogy egyes fiatalok csoportokba verődve itt töltik unalmas óráikat. Szeszes italfogyasztásával, cigarettázva, és sajnos manapság egyre gyakrabban drogokkal próbálnak „erős embernek” mutatkozni, ami a vandalizmushoz is vezet.

FONTOS!

A játszóterek környékén lévő bokros területen soha ne hagyja csemetéjét egyedül vagy kis társaival mászkálni (még akkor, sem ha látja, hogy merre jár) mert egyre gyakrabban lehet találni a bokrok tövében kábítószerezéshez használt eszközöket /tű, fecskendő/.
Osztályunkon találkoztam olyan kisfiúval, aki az elrepült tollaslabdáját akarta egy bokor mellől felvenni és itt nyúlt bele a szennyezet tűbe.

Orosz Mária