Szélütés gyermekkorban

A magyarul gutaütésnek, vagy szélütésnek nevezett betegséget angol nyelvterületen stroke-nak (sztróknak) hívják.
Az elnevezés a betegség azon jellemzőjére utal, hogy az gyakran hirtelen, váratlanul alakul ki és korábban egészséges, vagy egészségesnek gondolt egyéneket is érinthet.
A súlyos, sokszor életveszélyes állapotot előidéző kórkép különböző tünetek formájában jelenhet meg: járhat tudatvesztéssel, beszéd- és beszédértés-zavarral, látásvesztéssel, mozgáskorlátozottsággal, bénulással, fejfájással és érzészavarral is.

Élettani szempontból a változatos tünetek hátterében az agy egy részének hirtelen kialakult vérellátási zavara áll.

Az érintett terület nagyságától és feladatától függenek az agyi érkatasztrófa klinikai tünetei.
A szélütés felnőtteknél a gyakoribb és gyakorisága az életkor előrehaladtával emelkedik. A fejlett társadalmakban a szélütés a vezető halálokok között van és a tartós rokkantságért is jelentős részben felelős, ezért megelőzése, mielőbbi felismerése és kezelése nagy népegészségügyi jelentőséggel bír.

Felnőtteknél az agyi érkatasztrófa hátterében elsősorban az érelmeszesedés áll: az erek falában lerakódó zsírnemű anyagok és meszesedés az ereket beszűkíti, ezáltal csökken az adott területre jutó oxigéndús vér mennyisége, emelkedik a vérnyomás és az érfalban lévő felrakódások felszínén a vérrögképződéshez is kedvező feltételek állnak rendelkezésre.

Ha ezen folyamatok eredményeként teljes érelzáródás alakul ki, az adott érhez tartozó agyterület működése azonnal felborul (ezt jelzik a hirtelen fellépő tünetek) és 3-4 órán belül az agyállomány ezen részének teljes elhalása következik be. Az esemény visszafordíthatósága szempontjából elsődleges jelentőségű, hogy a betegség a lehető legrövidebb időn belül felismerésre kerüljön, mert néhány órán belül a betegek egy részében lehetőség van a kialakult vérrög eszközös eltávolítására, vagy gyógyszerrel való kémiai oldására és így az agyállomány megmentésére.

Gyermekeknél is kialakulhatnak a szélütésre jellemző tünetek,

ezek hátterében azonban a felnőttekkel szemben sokkal változatosabb és különböző kezelést igénylő kórképek állnak. A gyermekkorban ritkán előforduló valódi szélütés kialakulásának módja még nem tisztázott. A tudomány mai állása szerint az esetek jelentős részében valamilyen gyulladásos folyamat (pl. banális vírusfertőzés) áll a háttérben, mely az erek falának gyulladásos megvastagodását okozza és a véralvadási készséget fokozva érelzáródáshoz vezet, így itt a kezelés a vér alvadékonyságának csökkentése mellett a gyulladásos folyamat megfékezésére irányul.

Az ilyen típusú szélütésnek legjellemzőbb példája a bárányhimlő fertőzés következményeként kialakuló agyi keringési zavar. A kiütések elmúltával, a fertőzéstől számított egy éven belül, egyelőre ismeretlen okból fokozott kockázata van az agyi érbetegségnek.

Előfordulhat, hogy a kis beteg visszatérő fejfájásra, átmeneti látászavarra, beszédzavarra, egyoldali izomgyengeségre, hányingerre panaszkodik és már az érkatasztrófa kialakulása előtt kimutatható az agyi erek szűkülete képalkotó (angiográfiás) vizsgálattal. A véralvadás veleszületett, vagy szerzett zavarai és a különféle szívbetegségek, valamint az ezek miatt végzett műtétek szintén kockázati tényezőként szerepelnek a gyermekkori szélütésnél.

Fontos egyéb körülmény lehet a mechanikai sérülés a testmérethez képest nagyobb koponya és gyengébb nyakizomzat miatt: egy ütés, rándulás a nyaki és a koponyán belüli erek falának megszakadásához, bevérzéséhez vezethet és ilyen módon zárulhat el az áramló vér útja. Ezen tényleges érelzáródások, valódi keringési katasztrófák mellett gyermekeknél a felnőttekhez viszonyítva nagyobb számban fordulnak elő a szélütést utánzó egyéb betegségek (angolul: stroke mimics), melyek a szélütéshez hasonló tüneteket produkálnak: ilyen lehet egy migrénes epizódot követő átmeneti bénulás és beszédzavar, egy epilepsziás görcsroham utáni időszakos bénulás (ezek nem igényelnek sürgős oki kezelést), de olyan agyi vírusfertőzés is, melyet vírusellenes szerrel kell sürgősen kezelni.

Egyes fejlődési rendellenességek, illetve daganatok is utánozhatják a szélütés tüneteit.

A képalkotó vizsgálat a felnőttkori szélütés kezelésében is elengedhetetlen: elsődlegesen tisztázandó, hogy nincs-e vérömleny az agyban, mely a véralvadás gátló kezelés ellenjavallatát képezi, kimutatható-e, és ha igen, milyen kiterjedésű az agyállományi károsodás és milyen az érrendszer állapota.

Felnőttek esetében a sürgősségi ellátás keretében szélütés gyanúja esetén általában koponya CT vizsgálat készül, mely széles körben hozzáférhető, gyors és a kritikus állapotú betegek esetében is többnyire kivitelezhető. Hátránya viszont, hogy az agy állapotának megítélésére csak korlátozottan alkalmas, kezdődő, vagy kis kiterjedésű elváltozások gyakran nem észlelhetők a CT felvételeken és emellett nagy ionizáló sugárterheléssel jár. Mivel a fiatal, fejlődésben lévő szervezetre az ionizáló sugárzás sokkal károsabb, mint felnőttekre, gyermekek vizsgálatánál törekszünk az ionizáló sugárzást alkalmazó módszerek kiváltására, ha az lehetséges.

Ezért gyermekeknél gyakoribb az ultrahang és az MR vizsgálat végzése a koponya, a gerinc, a has és a kismedence megítélésekor, míg a mellkasi diagnosztika és a csontok betegségeinek kivizsgálása a mai napig többnyire röntgen sugárzást alkalmazó módszereken (röntgenfelvétel, CT vizsgálat) alapul.

Nemzetközi ajánlások szerint szélütés gyanúja esetén gyermekeknél sürgős MRI vizsgálatot kellene végezni az agyállományról, az agyi erekről és a nyaki erekről is, ha az előzmények felvetik a nyaki erek sérülésének lehetőségét. A Royal College of Physicians, brit orvosszakmai szervezet szerint a CT vizsgálat gyermekkorban ilyen esetekben csak akkor fogadható el, ha a helyi körülmények nem teszik lehetővé az MRI vizsgálathoz való, időben történő hozzáférést (www.uptodate.com).

Hazánkban az MR készülékek száma a lakosság számához viszonyítva Európában az utolsók között van, így nagy szükség lenne a fejlesztésre, hogy az érvényben lévő nemzetközi ajánlásokat be lehessen tartani és a sugárvédelmi szempontokat a gyermekellátásban jobban érvényesíteni lehessen.

Dr.Kovács Éva