Minden gyermek saját menetrendje szerint fejlődik, nekünk szülőknek pedig az a feladatunk, hogy biztosítsuk ehhez a megfelelő tárgyi, érzelmi és törődő hátteret, hogy minél jobban képes legyen gyermekünk kibontakoztatni a benne rejlő képességeket.

A fejlődés egy összetett folyamat, melynek van egy biológiailag meghatározott természetes komponense, erre rakódik rá a környezet hatása, azonban ezek elválaszthatatlanok egymástól, egyik a másik nélkül optimálisan nem működhet.

A fejlődés egy idegrendszeri érési, tanulási, megfigyelési, utánzási, konfliktusmegoldási, gondolkodási, rendszer- és sémaalkotási, szociális kapcsolatok által is meghatározott folyamat.

Jelen cikkemben a mozgásfejlődéssel kapcsolatos tájékozódópontokat szeretném ismertetni, mely a gyermek fejlődésének egy látványos és könnyen megfigyelhető területe.

A mozgásfejlődés során gyermekünk folyamatosan fejleszti gondolkodási tevékenységét is, és ezáltal mozogva ismeri meg a világot.

A nagymozgások fejlődésének üteme csak nagyon távoli összefüggést mutat a mozgásfejlődés és a későbbi intellektuális fejlődés között.

A mozgásfejlődés már magzati korban megindul.

Héthetes magzatban a szájzug simogatása mozgást vált ki, 8 hetesen generalizált mozgásokat láthatunk, 9 hetesen már spontán magzatmozgás és csuklásszerű mozgás, szájnyitás, nyelés, légzőmozgások is detektálhatóak, 10 hetesen pedig már nemcsak a védekező hajlító-, hanem az antigravitációs nyújtóizmokban is megfigyeltek reakciót. A magzat ujjait hajlítja, nyújtja, kezével arcához nyúl, időnként ujját szopizza, lépegetésre és mászásra emlékeztető mozdulatokat láthatunk.

Az újszülött egy sor kezdetleges, primitív reflexszel születik,

ezek közül az ismertebbek a Moro-, kereső-, szopó-, fogó- és aszimmetrikus tónusos nyaki reflex. A nehézségi erő kompenzálása minden életkorban a mozgásfejlődés fő feladata. Ahhoz, hogy a fejlődés megtörténhessen, a kezdetleges primitív reflexeknek integrálódnia kell, a hajlító- és feszítőizmok közti egyensúlynak ki kell alakulnia, az egyensúlyi és kitámasztási reakcióknak ki kell fejlődniük. Az alapvető, elemi mozgásminták olyan, az újszülöttekben is kiváltható mozgássorozatok, melyek a végleges felnőttkori mozgásmintázatok kezdetleges formái. Egészen addig, ameddig spontán formái ki nem alakulnak, kiválthatóak. Ilyen a kezdetleges ülés, kezdetleges kúszás, kezdetleges fordulás, kezdetleges mászás és kezdetleges járás.

Vizsgálatukkal megállapítható, hogy megvan-e a csecsemő agyában a fej, a törzs és a végtagok emberre specifikus programja a szervezet térbeli helyfoglalásának szabályozásához.

Újszülöttkorban a hajlítóizmok túlsúlya és a szimmetrikus tartás a jellemző.

Egy hónapos korban

az újszülött hason fekve állát pillanatokra elemeli az ágyról, ölben fejét néhány másodpercig képes megtartani, kezét az arca közelében ökölben tartja, fogóreflex miatt a tenyérbe helyezett tárgyra ujjai rámarkolnak. Látótere szűk, a középvonalban 20 cm-re lévő arcot lát.

Két hónaposan

egyre kevésbé hajlítja végtagjait, hanyatt fejét szabadon forgatja, hason fekve fejét, mellkasát rövid ideig felemeli, válla, karja előrébb kerül. Aszimmetrikus tónusos nyaki reflex során fejét oldalra fordítva azon az oldalon, amerre feje fordult, kezét kinyújtja, ellentétes oldalon behajlítja, így nem dől el oldalra. Karjával, lábával összerendezett mozgásokat végez. Kezében csökken a hajlítóizmok túlsúlya, így oldalt sepregető mozgásokat végez, ujjai már csak 50%-ban vannak ökölben, lehetővé válik a szándékos fogás kialakulása, kezébe adva csörgőt megtartja, ruháját markolássza, de szemét még nem irányítja a játékra, azonban középről belógatott tárgyat tekintetével oldalra követi. A szobában mozgó személyeket nézegeti. Cici vagy cumisüveg látványára nyitja a száját.

Három hónaposan

a nyaki izmokban egyre erősödő feszítődominancia következtében fejét nagymértékben emeli, alkarjára támaszkodik, mellkasa kissé elemelkedik. Háton fekve örömében kezével, lábával szimmetrikusan rugdos, ölben fejét stabilan megtartja. Kezét középvonalba hozza, ujjait figyeli, kezét szájához emeli, játszik a kezével, egyikkel a másikat megfogja. Színes, érdekes tárgyra szemével már odafigyel, azt 180 fokban követi, általános izgatottságában kezével, lábával hadonászik. Kezével a játékok felé nyúl, de általában nem tudja felbecsülni a távolságot, így mögé nyúl.

Négy hónaposan

az aszimmetrikus nyaki reflex eltűnik, ezért megtanul és elkezd hasról hátra fordulni, hason fekve nyújtott könyökkel tenyerén támaszkodik, ülésbe húzáskor fejét tartja, a végtagok segítségével ül. Karjával szélmalommozgásokat, lábával pedálozást végez. Lábfejével játszik, szájába veszi. Tárgyakért nyúl, csörgővel játszik, nézegeti, szemével követi, kezét nyitva tartja, a tárgyakat ujjai és tenyere kisujj felé néző oldala közé fogja.

Öt hónaposan

hátról hasra fordul, tárgyakat kézből szájba, szájból kézbe ad, ruháit szorítja, folyamatosan nyúlkál, játszik a csörgővel, tárgyakért pontosan nyúl, eleinte kettő, majd egy kézzel, rövid ideig megtartja a cicit vagy cumisüveget. Ilyenkor kezét már nem nézegeti, mert a külvilág ingerei érdeklik.

Hat hónapos

korban háton fekve fejét képes megemelni, ezzel kezdeményezve a kézbevételt, ilyenkor már nagy mozgásteret kell biztosítani a csecsemőknek, kialakul a hüvelykujj szembehelyezése, már mindent megfog és mindent a szájába vesz. Már látja az apróbb tárgyakat, melyeket megpróbál felgereblyézni.

Hét hónapos

kortól kezd elszakadni a földtől, és elkezd négykézlábra emelkedni, majd hintázni, kezét, lábát, gerincét kellően megerősítve ezzel a kúszásra, majd a mászásra, mely eleinte főként hátrafelé történik. Vannak, akik kommandós módon kúsznak, vagy félig ülő helyzetben fenekükön csúsznak, vagy kúszás, mászás nélkül rögtön felállnak. A négykézlábra emelkedést követően általában megtanulnak felülni, mely egy függőleges irányt ad az eddigi vízszintes világuknak. Ne erőltessük se az ülést, se a járatást; amikor gyermekünk izomzata megérik rá, magától is el fogja kezdeni ezeket a mozgásformákat. A holdkomp pedig kifejezetten káros, mert erősíti a lábujjhegyező járásformát.

Nyolc hónaposan

két tárgyat megtart, azokat egymáshoz és az asztalhoz ütögeti, apróbb tárgyakat hüvelykujj és mutatóujj közé fog. Ilyenkor fokozottan kell figyelni a félrenyelés lehetőségeire! Elkezd kézzel enni.

Kilenc hónaposan

mutatóujjával közelít a tárgyakhoz, majd megtanulja elengedni azokat.

10–12 hónapos kor

környékén felállnak, majd bútorok mentén lépegetnek. A tárgyakat elkezdik dobálni, egyre kevésbé vesz tárgyakat szájba. Egyéves korban látása már hasonló a felnőttéhez. Apróbb tárgyakat pedig már hüvelykujj és mutatóujj hegye közé vesz, csippentő fogással. Szeret pakolni. Egyévesen kezd kanállal próbálkozni, de még kiborítja.

14 hónapos

korban megteszik első önálló lépéseiket. Kezdetben széles alapon, teli talppal járnak, karjukkal próbálnak egyensúlyozni, majd a következő hónapokban az érett járás során ez a kartartás megszűnik, és szépen, sarokról lábujjhegyre gördülnek. Ekkorra annyira fejlett az elengedés a kézben, hogy 2 kockát egymásra tudnak tenni.

Másfél évesen

3 kockából tornyot épít. A csukló kifelé csavaró mozgásának ügyesedésével már szabályosan eszik kanállal, pohárból tisztán iszik. Ruháit elkezdi levenni.

A 2 éves gyermek

fut, mászik, lépcsőn mellé lépve közlekedik, labdát rúg, jól fut. Könyvben lapoz, tisztán eszik, kezet mos. 2,5 évesen páros lábbal ugrál, egy lábon pár másodpercig megáll. 5-6 kockából tornyot épít. Rajzolni kezd, kezdetben körkörös firkát.

3 évesen

triciklizik, lépcsőn váltott lábbal közlekedik. 9-10 kockából épít tornyot. Rajzát megnevezi, de még nem felismerhető. Emberrajza fej-láb alak. Ollóval vág, gyöngyöt fűz. Önállóan levetkőzik. A kezesség kialakulása a 3-4. évre tehető.

4 évesen

váltott lábbal ugrál, labdát felső dobással dob. Ceruzát ujjai közé fogja, rajza már felismerhető, de aránytalan, vagy egyes helyeken nem érintkezik (ház teteje lebeg).

5 évesen

folyamatosan rohangál, biciklizik. Úgy rajzolja a világot, ahogyan ismeri, gyakran átlátszó, egyidejűleg több nézőpontból rajzol. A rajzolt embernek már 6 testrésze van. Önállóan felöltözik.

6 évesen

az emberen már ruhát is látunk.

Iskoláskorra

szabályos ceruzafogás alakul ki.

A mozgásfejlődés genetikai programjának üteme nagyon egyénfüggő, vannak késői normál variációk, mégis, a fentiektől eltérő esetekben érdemes fokozottabban odafigyelni a csecsemőre, szükség esetén fejlődésneurológiai kivizsgálásra irányítani.

Az alábbiakban még leírok néhány jelet, amely gyanakvásra adhat okot, és fokozottabb figyelmet igényel.

Ha a csecsemő hanyatt fekvő helyzetében lábai nem felemelve hajlítva vannak, hanem oldalt elérik a talajt, „békatartásban” fekszik, akkor az izomgyengeség jele lehet, amennyiben lábait keresztezi „ollótartásban” akkor a fokozottabb izomtónus okának tisztázása válhat szükségessé.

Ha korán, 1-2 hónapos korban megfordul vagy egyik oldalát kevesebbet használja, az is figyelmet igényelhet.

Ha 3 hónapos korban a születéstől kezdve még mindig folyamatosan oldalra dől, 4–8 hónapos korban egyenetlenül támaszkodik, tárgy után csak egyik kezével nyúl, érdemes odafigyelni a másik oldal gyengeségének hátterére.

Ha 4 hónapos korban ülés helyett rögtön állásba húzható, lehet fokozottabb izomtónus jele, ha 5 hónapos kor után még döntően kezét nézegeti, fontos lehet, mert szépen lassan el kell kezdenie kialakulni a külvilág felé irányuló figyelemnek.

Ha a kúszás kimarad vagy a csecsemő inkább a fenekén csúszva szeret közlekedni, mindig vizsgálni kell az egyik oldal (bal és jobb) esetleges gyengeségét.

Ha később főként W ülésben szeret lenni, illetve nyusziszökdécseléssel közlekedik, fennmaradóan nagylábujjon jár, akkor is neurológiai vizsgálat lehet indokolt.

A túl korai (1,5 éves korra vagy 3 éves kor előtt) kialakult kézdominancia hátterében a mellőzött kéz funkcióit érdemes fokozottabban megfigyelni.

Magyarországon a világon egyedülállóan a kötelező területi védőnői ellátás keretében a szülőknek kifejlesztett kérdőívek őszinte megválaszolásával a szülők és az ellátók is tájékozódhatnak

arról, hogyan halad egy-egy gyermek a fejlődés útján, illetve időben felismerhetnek olyan tüneteket, fejlődésbeni elmaradást vagy elakadást, amelyek megfelelő fejlesztéssel, kezeléssel megszüntethetők, illetve súlyosabbá válásuk megelőzhető. Ezen kérdőívek kitöltésének a gyermek 1 hónapos, 2 hónapos, 4 hónapos, 6 hónapos, 9 hónapos, 12 hónapos, 18 hónapos, 2 éves, 3 éves, 4 éves, 5 éves, 6 éves korában kell megtörténnie legkésőbb, illetve amennyiben van valamilyen eltérés, 15 hónaposan és 2,5 évesen is szükség van hasonló tájékozódásra, illetve 7 éves korban azoknál a gyermekeknél, akik még nem kezdték meg az iskolát.

A kérdőívek az alábbi területeket érintik: nagymozgás és finommozgás, kommunikáció, beszéd, értelmi és szociális fejlődés.

Fontos azonban, hogy ne csak a kérdőívekre támaszkodjunk, szükség esetén egy-egy pontosabb anyai megfigyelés vagy gyanú esetén is merjünk kérdezni – én magam azt gondolom, hogy szülői oldalról nincs rossz kérdés, csak fel nem tett kérdés van –, időben megkezdett terápiával nagyon sok funkció fejleszthető, akár a kóros működésekkel ellentétben, a mozgásfejlődés korai neuroterápiával jó irányba terelhető.

Dr. Nagy Dóra Zsuzsanna

Forrás:
Maródi László: Gyermekgyógyászat, Ötödik kiadás, Medicina Kiadó Zrt, Budapest, 2014, Gallai Mária: Az egészséges gyermek fejlődése című fejezete
Oláh Éva: Gyermekgyógyászati kézikönyv, Második, bővített és javított kiadás, Medicina Könyvkiadó Zrt, Budapest, 2009,
Oláh Éva: Fejlődés csecsemő-és gyermekkorban című fejezete
Berényi Marianne, Katona Ferenc: Az öntudat, a kommunikáció és a mozgás kialakulása Fejlődésneurológia, Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2014
www.uptodate.com

Fotó:
Joingate | Dreamstime.com
Famveldman | Dreamstime.com
Hanhanpeggy – Dreamstime.com

A cikk megosztását külön köszönjük!