A rajzfejlődés

rajzfejlődés

A rajzolás, mint a gyermeki viselkedés legnagyobb része, a felnőttek utánzásából születik.

Bár az életkor megjelölése a környezeti feltételek erős befolyása miatt ezen a területen még problematikusabb, mint máshol, általában azt mondhatjuk, hogy a gyerekeknek 18-24 hónapos koruktól van alkalmuk rajzolni. Ettől kezdve a fejlődés eltolódhat, de többé-kevésbé minden gyereknél ugyanazon az úton halad.

Rajzfejlődés

A kétéves gyerek már tud ceruzát fogni és felfedezi, hogy az nyomot hagy a papíron. A firkálásban saját mozdulatait, tevékenységét élvezi: a vonalak nem jelentenek semmit, nem alkalmazkodnak a papír nagyságához. Keletkezésüket örömmel veszi tudomásul, nevet, sikongat firkálás közben: tevékenységét a funkcióöröm vezérli.

Forrás: pixabay.com
Forrás: pixabay.com

Idővel a firka differenciálódni kezd, nagysága hozzáigazodik a papírhoz, s a funkcióöröm mellett a létrehozott eredménynek is örül az alkotó. A kész firkának a környezet kérdései hatására kezd jelentést adni, ami kezdetben még önkényes, a munka során változhat. Fejlettebb formája a jelentésadásnak, mikor már a rajzolás elkezdésekor megmondja, hogy mit fog készíteni. 3 éves kor körül jelennek meg ezek az ábrázolás szándékával készült zárt formák, kezdetleges alakok.

A kisgyermekkor rajzaiban a tárgyaknak, dolgoknak még nincs meg az a szemléletes rendje, ahogy a felnőtt látja a világot. A gyermek tagolatlan egészet lát, ám lerajzolni csak részenként haladva tudja. Viszont szemléletében az is egész, amit mi részletnek látunk: fejet, törzset, lábat és kezet csinál, mindegyiket külön egészként. Ez bármilyen elrendezésben érvényes, akkor is ember, ha a testrészek külön-külön, a papíron szétszórva állnak. Az irányok mellett az arányok is véletlenszerűek.

Ez a szemléleti mód 5 éves kor körül tűnik el, felváltja a képzeletszerű rajzolás fejlettebb formája. A gyerek rajzolás-technikailag ügyesebb, saját rajzával szemben igényesebbé lesz, azt szeretné, ha rajza kifejező lenne. Ennek érdekében mindent rárajzol a tárgyról, amit tud róla, akkor is ha az éppen nem látható. Ezek a rajzok lehetnek átlátszóak, a gyerek egy időben több nézőpontból rajzolhat tárgyakat egymás mellé, az érzelmileg fontos elemeket nagyítással emelheti ki. Szerencsés esetben külső minta, sablon még nem akadályozza a spontaneitást, az eredeti színkezelést, a dinamizmust.

A képzelet és a valóság egy szintre kerülése, a sűrítés korlátlan lehetősége a szürrealista ábrázolással rokonítja az ebben a korszakban készült rajzokat. Tulajdonképpen a modern festészet nevelte rá ízlésünket arra, hogy ezeket a gyerekrajzokat esztétikusnak lássuk.

A látott kép pontos ábrázolásának igénye, a természetszerű rajzolás 9 éves kortól jelenik meg. A rajzok közvetlen szemlélet, megfigyelés után alapos gonddal készülnek. Ez a szemléleti realizmus több szempontból jelent nehézséget a gyereknek. Egyrészt már nem elegendő hozzá az eddig használt kétdimenziós ábrázolás, meg kell találni a mélység kifejezésének eszközét. Másrészt a fejlett kritikai érzékkel és valóságismerettel a kézügyesség nem mindig tud lépést tartani.

A nehézségek hatására sok gyereknél a rajzfejlődés ezen a szinten megreked (ennek megfelelően sok felnőtt is ezen a rajzfokon áll).

A továbbfejlődést az iskolai rajztanítás nagyban befolyásolja: általában eluralkodnak a megtanult technikák, a sablonok. A rajzolás valóságkifejező és rögzítő szerepét az írás, a beszéd és a lejátszás veszi át, s ezzel nagyjából a 12. életévben lezárul a gyermekrajz korszaka.

Mit tudhatok meg a gyerekrajzból?

Már a legprimitívebb firkák is jelezhetik készítőik pszichés tulajdonságait: mozgékony, erőszakos gyerekek erős, míg szelídebb típusú társaik inkább gyenge nyomatékkal firkálnak.
Később az ábrázolás megkezdődésével a spontán készült rajzok megfigyelésével képet kaphatnak a gyermek intellektuális színvonaláról, általános állapotáról, aktuális élményeiről és konfliktusairól. A pszichológia területén a rajzvizsgálatok alkalmazási területei és módszerei sokrétűek, felhasználják például az intelligencia, érdeklődés, kézügyesség, koordináció, emlékezet vizsgálatához, testséma-zavarok felkutatásához, érzelmi problémák analíziséhez stb.

Hogyan segíthetjük gyermekünk rajzfejlődését?

– Lehetőleg ne rajzoljunk bele a gyerek rajzába.
– Biztosítsunk minél több és változatos lehetőséget (rajzolás nagy alakú papírra, homokba, festés ujjal, vastag ecsettel).
– Kezdetben ne javítgassuk a ceruzafogást, a kisgyermek bátran foghatja marokra a rajzeszközt. Később az írószerboltokban kapható ceruzafogó segíthet a háromujjas ceruzafogás kialakításában.
– Vastag krétát, színes ceruzát, filctollat vásároljunk, mert ez felel meg a kisgyermek anatómiai adottságinak.
– Ne javítsuk ki a gyerek rajzát.

Hegelsberger Edit

 

Segíts az információ terjesztésében. Oszd meg a cikket ismerőseiddel is!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •