Bizony nem lehetetlen. Irodalmi adatok szerint 10.000 megszületett gyermekből 10-18 esetben jelentkezik kézfejlődési rendellenesség.

Leggyakrabban polidaktilia (szánfeletti ujj) és szindaktilia (összenőtt ujjak).

Alapvetően kettő okra vezethető vissza megjelenésük: örökletes és környezeti okok, nevezhetjük őket endogén és exogén tényezőknek is. A rendellenességek mintegy 20%-a endogén, amelyeket gének, kromoszómák eltérései okoznak (pl. Apert szindróma, Holt-Oram szindróma, 13-as triszómia, Down szindróma, Poland szindróma). További 20% exogén okokra vezethető vissza, mint például vírusfertőzések, gyógyszerhatások, dohányzás, alkoholhatás, kábítószerek, ionizáló sugárzás.

A káros hatások érvényesülésének legkritikusabb időszaka a várandósság 34-50. napja közötti időszak.

A kézfejlődési rendellenességek 60%-ának oka nehezen tisztázható, egy részüknél a genetikai tényezők csak hajlamosítók és bizonyos környezeti hatások véletlenszerű együttes megjelenése váltja ki az elváltozást (ún. multifaktorialis kóreredet).

A szindaktilia, vagyis összenőtt ujjak elnevezés nem teljesen pontos, hiszen valójában az adott ujjak szét nem válásáról van szó.

A magzat fejlődése során kb. a 30. napon jelenik meg a végtagbimbó, ami elkezd többek között ujjakká fejlődni. Ebben a korai életszakaszban létrejövő hiba okozza az ujjak szét nem válását, vagy másképpen összenőve maradását. Szaknyelven differenciációs/szeparációs zavarról beszélünk (ún. Swanson II. végtagfejlődési rendellenességi csoport). Előfordulása 1:2000-3000 élveszülésenként, a fiú:leány arány = 2:1, a bal oldal : jobb oldal arány = 1:1.

A szindaktiliás esetek kb. 10-40%-a családi öröklődés menetet mutat, változó megjelenési gyakorisággal.

A betegség leggyakrabban a harmadik és negyedik (40-50%), ill. negyedik és ötödik kézujjakat érinti (25-28%). Az összenövés (szét nem válás) jellege szerint lehet szimplex, vagyis csak a lágyrészeket érintő, lehet komplex csontokat is érintő összenövés, továbbá lehet komplett, amikor az egész ujjat érinti (körömperceket is), illetve inkomplett, amikor is nem teljes egészében érintett az adott ujjpár.

A betegség összetettsége már most is érthető, az egyes betegek kezelése minden esetben individuális, továbbá az ujjak szétválasztása messze nem oldható meg egyetlen metszéssel, a műtét gondos tervezést és aprólékos kivitelezést igényel.

Nem minden kézfejlődési kórforma kezelhető műtéttel, a szindaktilia jellemzően igen. Mindenekelőtt álló szempont a kezelés megtervezésekor a funkció. Utóbbi soha nem láthatja kárát az esztétikumnak. Egy szép, de hasznavehetetlen kéz, ugyan látványnak jó, de a teljes értékű élethez kevés. Itt jegyezném meg, hogy a lábujjak összenövésének szétválasztása az esetek túlnyomó többségében csak esztétikai indikáció.

Mikor vigyük szakorvoshoz gyermekünket, ha összenőtt ujjakkal született?

Mielőbb. Igaz ez nem jelenti azt, hogy azonnal a műtőben fogjuk találni magunkat. Fontos a műtét megfelelő időzítése. Gondoljunk csak bele, hogy a kisded fejlődése során egyre többet tapogat, fog a kezével, ezáltal fejlődik az agya és az ujjbegyek, a tapintás agyi leképeződése is rögzül. Többek között ez is szempont az időzítésnél, de nem felejtkezhetünk meg számos immunológiai és aneszteziológiai szempontról sem.

A mai gyakorlat szerint az első három életévben elvégezzük a szükséges rekonstrukciós műtétet, vagy megkezdjük a műtéti sorozatot. Bizony, nem egy esetben több műtétre is szükség van. Legideálisabb a betöltött egyéves életkorban elvégzett operáció, de mint már korábban írtam, ez esetenként eltérő lehet. Ezért is fontos konzultálni a kezelőorvossal, hogy gyermekünk esetében mikor lesz optimális a műtét elvégzése, milyen műtét előtti kivizsgálásra lesz szükség (pl. röntgen, labor, angiográfia), a szétválasztott ujjak bőrrel történő fedésére melyik testtájról lehet bőrt átültetni, mennyi ideig tart a gyógyulás, további műtétek szükségessége esetén kettő operáció között mennyi időnek kell eltelnie és így tovább.

Egyoldali szimplex (csak lágyrészeket érintő), egyszeres ujjösszenövés esetén jellemzően egy ujjszétválasztó műtét elegendő. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az ujjak szétválaszthatóságát, pontosabban annak magasságát alapvetően befolyásolja az adott ujjakat ellátó erek és idegek elhelyezkedése, tehát az ujjak közti úszóhártya csak az ér-idegképletek oszlásáig mélyíthető ki.

A műtétet követően, miután gyermekünkkel hazamehetünk a kórházból,

otthon az első hét során (az első kontrollvizsgálat előtti időszakban) jellemzően különösebb teendőnk nincsen, csupán kezelőorvosunk által felhelyezett kötésre (kötésekre) kell vigyázni – jóllehet, ez adott esetben izgő-mozgó, sőt mostanra már ujjait is egyre jobban használó gyermekünknél nem mindig egyszerű dolog, de nem lehetetlen.

Dr. Mikóczi Márió