A skarlát (más néven scarlatina vagy vörheny) egy heveny, baktérium által okozott (A csoportú, β haemolysáló Streptococcus pyogenes) fertőző megbetegedés.

Az antibiotikumok elterjedése előtti korszakban, különösen a XIX. században egy veszedelmes kórképnek számított, ugyanis a betegségnek körülbelül 20-30%-ban végzetes következményei alakultak ki. Emiatt a skarlátos betegeket kórházban kezelték szigorú járványügyi rendelkezések betartása mellett. Manapság már enyhébb lefolyású esetekkel találkozunk, azonban javasolt a kezelést mihamarabb elkezdeni a késői szövődmények elkerülése céljából.

Kiknél fordul elő skarlát, és hogyan terjed a betegség?

A betegség télen és kora tavasszal jelenik meg főként a mérsékelt övi éghajlaton. A kórokozó cseppfertőzéssel, de érintkezéssel is terjedhet; fertőző forrás lehet a már tünetekkel rendelkező beteg, a tünetmentes, úgynevezett baktérium hordozó, valamint az egyén használati tárgyai is. Behatolási kapu lehet a torok (angina streptococcica), garat; a középfül (otogén skarlát), a sérült bőr (sebskarlát, égési skarlát), valamint a méh (puerperális skarlát) is.

Milyen tünetei vannak a kórképnek?

A skarlát lappangási ideje átlagosan 3 nap. A skarlát tünetei általában hirtelen kezdődnek, hidegrázás, magas láz (akár 39-40 °C), torokfájás (skarlátvörös, intenzíven gyulladt torok), nyelési nehezítettség, gyakran hányás, hasi fájdalom képében. A tipikus klinikai kép a scarlatinás torok: a nyelv rendszerint kezdetben fehéren bevont, de a hegye és a széle haragos vörös.

Néhány nap elteltével, mikor a lepedék letisztul, láthatóvá válik a nyelv szemcsézettsége és élénkvörössége; ez az úgynevezett málna- vagy epernyelv. A mandulákon tüszőket utánzó pettyezettség látható, valamint a lágy szájpad vizenyős (ödémás), duzzadt, pontszerű bevérzésekkel tarkított (petechiák). Ezen kívül még tapasztalhatjuk a száj körüli sápadtságot, az orcákon bőrpírt, valamint az állkapocsszögletben elhelyezkedő nyirokcsomók fájdalmas megnagyobbodását is.

1-4 nap múlva a törzsön és végtagokon (főként a hajlatokban) apró elemű (gombostűfejnyi), grízes tapintatú, vörös kiütések jelennek meg, melyek nyomásra elhalványulnak. Ezek alapján a betegség könnyen felismerhető, azonban fontos megemlíteni, hogy manapság egyre gyakoribbá válnak a szegényes bőrtünetekkel rendelkező betegek.

Kettő-négy héttel a betegség akut szakaszának lezajlása után a tenyéren, talpon nagylemezes, a törzsön finom hámlás észlelhető.

Hogyan diagnosztizáljuk a skarlátot?

Egyrészt már a beteg környezetével kapcsolatos gondos kikérdezés is sok információval szolgálhat, másrészt a klinikai tünetek segíthetnek a diagnózis felállításában. A laborvizsgálatok során emelkedett gyulladásos paramétereket találunk. A torokváladékból vett minta tenyésztése alátámaszthatja a kórokozó meglétét, de hiánya nem zárja ki a betegség fenn áltát sem. A Streptococcus azonosítására már gyors teszt is elérhető, a vizsgálat pár perc alatt kimutatja a mintában a kórokozó antigénjének meglétét.

Hogyan kezeljük a skarlát betegséget?

A betegség kezelésére 10 napig penicillin kezelés indokolt, túlérzékenység esetén makrolidok adása. Fontos továbbá a megfelelő folyadékpótlás, valamint a láz- és fájdalomcsillapítás is, nyelés könnyítése sós gargalizálással, és nem utolsó sorban a megfelelő higiéné a betegség terjedésének megakadályozása miatt. A skarlát átvészelése után tartós antitoxikus immunitás alakul ki a szervezetben a kórokozóval szemben, azonban bár ritkán, de előfordulhat a betegség ismétlődése. Védőoltás (aktív immunizálás) nem áll rendelkezésünkre a betegség megelőzése érdekében.

Milyen szövődmények alakulhatnak ki?

Fontos megemlíteni, hogy a korán elkezdett, és kellő ideig tartó megfelelő terápia mellett csak ritkán alakulnak ki szövődmények, a betegek általában maradéktalanul meggyógyulnak. Korai szövődmény lehet a mandulák körüli tályog (peritonsillaris abscessus), gennyes középfülgyulladás, melléküreg-gyulladás, tüdőgyulladás kialakulása. Késői szövődményként a rheumás lázzal járó ízületi megbetegedés, szív érintettsége (pancarditis), a vesegyulladás (poststreptococcalis diffúz glomerulonephritis), valamint a központi idegrendszer érintettsége (chorea minor) is megemlítendő.

Dr.Martonosi Ágnes